Olaszország a görögök után a második legeladósodottabb ország az eurózónában, adóssága 2000 milliárd euró, az olasz GDP 130 százaléka. Ez veszélyes szint, nem könnyű menedzselni, és pláne nem szabad tovább növelni. Ez csak úgy lehetséges, ha az ország kiegyensúlyozott költségvetést készít. A hatalmon lévő kormánykoalíció azonban jócskán meg akarja növelni az eredeti hiánycélt, ami az ország adósságának finanszírozhatatlanságához vezetne. Ilyenkor az adott kormány úgy gondolhatja, hogy ha már része az eurózónának, majd csak kisegítik a többiek.
Nincs biankó csekk
Ez azonban nem működik, hisz akkor bárki túlköltekezhetne, amíg a többiek hajlandók finanszírozni, de már a 2015-ös görög válságnál is megmutatkozott, hogy ennek vége: az EKB nem nyújtott több fedezetlen pénzt, mire aztán a görög kormány meg is egyezett egy olyan programban, melyben beszünteti a túlköltekezést, a program azóta is működik.
Vélhetően az EKB nem szeretne hasonló helyzetet, ezért most időben jön a figyelmeztetés, még a költségvetés végleges elfogadása előtt. Mario Draghi jegybankelnök egy, az IMF és Világbank által rendezett konferencia sajtótájékoztatóján nyilatkozott a CNBC-nek, és arra biztatta az érintett feleket, hogy higgadtan gondolják végig még egyszer a dolgot, és ő maga bízik benne, hogy végül ésszerű megoldás születik.
Nem terjed
Fontosnak tartotta kiemelni, hogy az olasz kötvények hozama erősen megemelkedett a bizonytalanság miatt, de nincs továbbterjedő hatás, azaz más eurózónás kötvényeken nem látszott érdemi árfolyamhatás. A befektetők tisztában vannak vele, hogy ezekben a kérdésekben az egyes országok kormányain múlik a döntés, és hiába vannak egy valutaövezetben, a többieket nem viseli meg egy ország rossz gazdaságpolitikája, ennek persze feltétele is, hogy az EKB ne terítse szét köztük a veszteséget.
Jól élnek, van mit veszteni
Ezért jelzett most határozottan Draghi: ha az olasz kormány túlnyúlik a takaróján, nem fizetik ki helyette a többiek, nem erre jött létre a közös valutaövezet. Az olaszok közül pedig valószínűleg a jelenlegi kormányzó erők is átgondolják, hogy ha túlfeszítik a húrt, nagyon is van mit veszteniük. Az olasz nettó átlagbér 1750 euró, a magyar szint két és félszerese, a 2300 eurós németnek pedig 75 százaléka, vagyis igen magas.
Ha kilépnének az eurózónából, saját valutájuk vélhetően akkorát zuhanna, hogy az átlagbér hirtelen a miénk szintjére süllyedne. Ilyen elszegényedésre nyilván nem vágyik senki, de a kormánypártok azért próbálkoznak, hátha lehúzhatják az eurózónát. Megpróbálkozott vele Görögország is, nem sikerült, és most elég egyértelmű volt a jelzés, hogy másnak sem fog.
Határidő
Az olasz költségvetés tervezetét elvileg máig kell benyújtani Európai Bizottságnak, és ugyan a népszerűség növelése érdekében panaszkodhatnak az olasz kormánypártok, hogy micsoda szigor van, de hát a valutaövezet önkéntes, nem kötelező a részvétel, viszont ha valaki benne van, be kell tartani a közös szabályokat. Önálló valutával lehet nyakig eladósodni és túlköltekezni, nem szól bele senki, csak akkor úgy járnak, mint Argentína és Törökország. Ilyen jólétből azonban kár lenne lecsúszni.
Monetenegró és Albánia is. 
