Lovas Attila szerint a sajtóban megjelent számításokban a költségvetésre terhelték a teljes tőke- és kamattartozást, holott csak a kamat két százalék feletti része terheli a büdzsét a fix kamatozású konstrukciónál. Az MTI-nek kiemelte: ha ennél kevesebben veszik igénybe a hitelt, vagy csökken a kamatszint, mérséklődik a kamattámogatással kapcsolatos kiadás is.
A vezérigazgató-helyettes kifejtette: a 2001 óta a piacon lévő Diákhitel 1. egyáltalán nem terheli a költségvetést, a hitel nyújtásához szükséges forrásokat a pénz- és tőkepiacról szerzi be a társaság a tulajdonos Magyar Fejlesztési Banktól (MFB), az Európai Beruházási Banktól (EBB), emellett időközönként kötvényeket bocsát ki és készenléti hitelkeretet is igénybe vesz a bankoktól. A Diákhitel 2. ugyanezekre a forrásokra támaszkodik, az EBB-vel már megkezdődtek a tárgyalások az új konstrukció finanszírozásáról, a jövő év elejére várható eredmény - mondta Lovas Attila.
A Diákhitel 1. és a Diákhitel 2. konstrukció 90 százalékban azonos - hangsúlyozta a vezérigazgató-helyettes. A hallgatók terhelése a hitel törlesztésekor mindkét esetben jövedelemarányos. Szeptembertől havonta a jövedelem 4-12 százalékának megfelelő összeget kell törleszteni. Egy költségtérítéses hallgató most átlagosan évi 350 ezer forintot törleszt, szeptembertől 540 ezer forint lesz az átlagos éves törlesztési kötelezettség.
Eltérés a két százalékos fix kamatozású hitel esetében van, amelyet csak az önköltséges és részösztöndíjas hallgatók vehetnek fel. Ez kötött felhasználású, nem a hallgató bankszámlájára érkezik, hanem a felsőoktatási intézményhez - mutatott rá.
Az átlagos eladósodás a jelenlegi adatok alapján 2,5-3 millió forint, az átlagos visszafizetési idő 10-15 év. Az adósok harminc százaléka már visszafizette a diákhitelt. A visszafizetési hajlandóság nagyon jó, a nem fizetési arány 2,7-2,8 százalék - ismertette Lovas Attila.
A tárgyalások nem vezettek kompromisszumra. 
