Nyugdíjas gumicsont: nem mindegy, hány gyerekem van? Interjú

Privátbankár.hu: Egyelőre mindenki csak találgat, hogy a kormány az önkormányzati választás után mit kezd majd a nagy ellátórendszerekkel, kurtítják-e a szociális juttatásokat, mi lesz a nyugdíjakkal. Ha önt kérdeznék, mit tanácsolna, mi nem várhat vasárnapról hétfőre?

Simonovits András, nyugdíjszakértő: Először is önkritikát kellene gyakorolniuk, 2006-os öszödi beszédhez hasonlót kellene tartani – nyilvánosan. A jelenlegi kormánynak ki kellene mondania, az elmúlt öt évben ugyanolyan hibákat követtek el, mint politikai ellenfeleik 2002 és 2010 között. Aztán a következő, azonnali korrekciókat kellene megcsinálni: a rezsiharc eredményeként a nyugdíjak reálértéke 5 százalékkal nőtt az elmúlt két évben, ezt gyorsan vissza kéne vonni, mert a nyugdíjrendszer már így is feszített, ezt már nem fogja sokáig kibírni. Egyik technikai lehetőség: 5-7 százalék egészségügyi járulékot kellene kivetni minden nyugdíjasra, kivéve a legszegényebbeket. Be kellene vallani azt is, hogy a nyugdíjpénztárak bezárásakor a GDP 10 százaléka az állam kezébe került, és ahelyett, hogy azt egy az egyben az államadósság csökkentésére költötte volna, csak a fele ment arra, és mára az is elveszett. Emiatt újabb 5 százalékos hiány van a rendszerben, amit szintén korrigálni kell.

PB: Hogyan?

S.A.: Az egyik lehetőség, adóztassák meg a nyugdíjakat, annak ellenére, hogy azok eleve nettósítva vannak. Bár nem hiszem, hogy ez a kormány ezzel elő mer állni.

PB: Már miért ne merne, vége van a választásoknak.

S.A.: Én, mint színész délelőtt eljátszhatok egy vígjátékot, délután meg a Hamletet – ők ezt nem csinálhatják: októberben öröm, novemberben bánat. Ennek ellenére azonnal publikálni kéne, hogy hány befizető van, mert rögtön kiderülne, hogy nincs 4,1 millió adó- és járulékfizető állampolgár. A kormány úgy számol a külföldre távozott magyarokkal, mintha itthon dolgoznának. Több százezer alkalmazott befizetése hiányzik a rendszerből, súlyosbítva a nyugdíjkassza helyzetét. Meg kellene mondani azt is, hogy mennyi a Magyarországon értelmesen (nem közmunkásként) foglalkoztatottak száma. Jelenleg minden olyan nyugdíjszámítás, amely nem kezeli a bevándorlást, a kivándorlást, és a közmunkát, értelmetlen.

Tisztán kéne beszélni, minél hamarabb szűnik meg egy fenntarthatatlan rendszer, vagy minél hamarabb javítják, annál hamarabb oldódnak a feszültségek.

PB: Tegyük fel, hogy a miniszterelnök szembenézett a múlttal, és kimondta, amit ki kellett. Attól a probléma még ott van, ön is mondta, a rendszer fenntarthatatlan.

S.A.: Nagyon kell vigyázni, hogy ne kiabáljunk összeomlást. Én például nem értek egyet Holtzer Péterrel, aki azt mondja, hogy pár évtized múlva csak 70 évesen fogjuk a jelenlegi nyugdíj harmadát kapni. Nem szabad riogatni, mert akkor senki sem fog járulékot fizetni.

PB: Ettől még tény, hogy a társadalom öregszik, egyre kevesebb a befizető.

S.A.: A nyugdíjrendszer fenntarthatatlan, de nem fog holnap összeomlani. Más kérdés, hogy egyre nehezebb lesz fenntartani, egyre több torzulást okoz. Mondok egy szemléletes példát: 1946-ban születtem, gyerekkorom egyik állandó élménye volt, hogy a Horthy-rendszerben megépített és karbantartott liftek a Rákosi-rendszerben lerohadtak, nem működtek. Ugyanígy pusztul a nyugdíjrendszer is. Újra fel kellene állítani a Költségvetési Tanácsot, hogy nyugdíjkérdésekkel is foglalkozzon. Vitatkozni kéne, alternatívákat megnézni.

PB: Igazán nem mondhatja, hogy a jelenlegi kormány nem tett semmit, emelte például a nyugdíj-korhatárt, januártól.

S. A.: Nagyon jó, hogy emelkedik a nyugdíjkorhatár, én is egyetértek vele, de van egy bibi: a közalkalmazottaknak és a köztisztviselőknek tilos tovább dolgozni az általános korhatár fölött. De előbb is tilos nyugdíjba menni, és nemcsak az állami, hanem a magánszektorban is. Képzeljen el egy ikerpárt, az egyik kidagad az erőtől, a másik súlyos beteg, mégsem hagyhatja abba a munkát 60 évesen, az erőtől dagadónak meg 62 évesen be kell fejeznie. A világon szinte sehol sincs ilyen rendszer. Amerikában, ahol nagyon szigorú a rendszer, rengeteg ember elmegy korábban nyugdíjba, 66 év helyett 62 évesen, 30 százalékos végleges nyugdíjcsökkentéssel. Rugalmasnak kéne lenni: ha nekem megfelel a büfében a 200 forintos szendvics, hadd egyek azt, akinek meg a luxusétteremben a 20 ezer forintos kell, választhassa azt.

Valorizálni kellene a 6 éve változatlan minimál nyugdíjat. Ez most 28 500 forint, de sokan még ezt sem kapják meg, csak 22 800 forintot. Mindkettőt azonnal, már holnap 20 százalékkal növelni kellene, a magas nyugdíjakat meg fokozatosan csökkenteni, akár az szja-kulcs növelése árán is.

Vagy: van a kormánynak egy kedvenc „szent tehene”: a nők 40 éves jogviszony után nyugdíjba mehetnek, ezt azonnal, azaz 2016-tól kezdve megszüntetném, semmi értelme. Ráadásul nem is a legnyomorultabb nőkön segít.

PB: Miért mondja, hogy értelmetlen?

S.A.: Menjünk előre az időben 2022-be, amikor 65 év lesz a nyugdíjkorhatár, és egy nő, aki 18 évesen állt munkába, 58 évesen már nyugdíjba mehet, levonás nélkül, 7 évet lényegében „ingyen” kap, és ahogyan telik az idő, egyre többen kapnak "ingyenes" éveket, egyre fenntarthatatlanabbá téve a nyugdíjrendszert.

PB: Az nem lehet, hogy nyugdíjra mindig lesz pénz, a kormány inkább az oktatáson és az egészségügyön spórol majd?

S.A.: A teljes nyugdíjkiadások már a GDP 11 százaléka fölött vannak. A felsőoktatásra fordított kiadások a GDP 1 százalékáról 0,5 százalékára csökkentek. Én egy félállású egyetemi tanár vagyok, látom, hogy a korhatárt betöltött kollégáim „ingyen” tanítanak, mert nincs elég fiatal, aki kövesse őket. Lassan már így is ellehetetlenül a felsőoktatás, innen már nincs mit elvenni. De hozhatnék az egészségügyből is példát: egyre többen veszik igénybe a magánegészségügyet, a közegészségügy romlik, lassan az egészségügyi rendszer is tarthatatlan lesz.

PB: Akkor honnan lesz pénz nyugdíjra? A kormányzat folyton azt mondja, megőrizte a nyugdíjak reálértékét.

S.A.: Megőrizték, ez igaz, de ez a törvényben is benne van, nem egy kegy. Amit technikailag tenni lehetne, csökkenteni az új nyugdíjakat. 2008-ban már láttunk erre példát, az induló nyugdíjak 8 százalékkal csökkentek. Most ha 10 százalékkal visszavágnák az új nyugdíjakat, akkor fél százalékkal csökkenne a nyugdíjkiadás. Ez azonban kevés, ezért csak a már szerzett jogok visszavonásával lehet eredményeket elérni.

PB: Alapnyugdíj vagy munkaalapú nyugdíj, ön melyiket választaná?

S.A.: Jelenleg lényegében keresetarányos nyugdíjrendszer van. Azzal viszont, hogy a személyi jövedelemadó egységesen 16 százalékra csökkent, torzult a rendszer, a magasabb jövedelműeknek kedvez. Korábban másokkal együtt úgy gondoltam, hogy aki kétszer olyan hosszú ideig dolgozik, háromszor magasabb a fizetése, az kapjon hatszoros nyugdíjat az alaphoz képest. Ma már látom, hogy ez a rendszer túl szigorú. Mindenképpen kell valamilyen alapnyugdíj-szerűség. Például, ha a jelenlegi nyugdíjakat holnap megfeleznénk, és ehhez még mindenki kapna egységesen 57 ezer forintos alapnyugdíjat, ez a jelenlegi átlagnyugdíj fele, a kisnyugdíjasok kicsit nyernének, a gazdag nyugdíjasok sokat veszítenének. Ez lenne az alapnyugdíj, de ezt így persze nem lehet bevezetni. Azon viszont lehetne gondolkodni, hogy a megszüntetett adójóváíráshoz hasonlóan legyen nyugdíj-jóváírás: ahogyan nő a munkanyugdíj, minden forintnövekedéssel csökkentsék az alapnyugdíjakat mondjuk fél forinttal. Ilyen rendszer működik Nagy-Britanniában. Ennek is vannak problémái, de ettől még jó paraméterekkel be lehetne vezetni.

PB: Ahhoz mit szól, hogy a nyugdíj függjön a végzettségtől vagy a megszületett gyerekek számától?

S.A.: Gumicsont, amit a nyugdíjszakértők közé dobtak, hogy a lényeges kérdések helyett erről beszéljenek. Ettől függetlenül az elégtelen gyerekszám szerintem is probléma. Ha a középkorban lennénk, ahol van két földműves család, az egyiknek van négy gyermeke, a másiknak meg egy sincs, akkor a gyermektelen párnak örökbe kell fogadnia kettőt a négygyermekesektől, hogy idősként boldoguljon. Ekkor logikus lenne az említett differenciálás. De a nyugdíjrendszert éppen azért hozták létre, mert a nagycsalád megszűnt az iparosodással. Másrészt a nyugdíj bizonyos fokig halasztott kereset, ezért is hibás az a vélekedés, hogy az időseket az állam tartja el. Helyesebb úgy gondolkodni, hogy én 40 évig dolgozom, a fizetésem egyharmadát nem kapom kézhez, csak nyugdíjazáskor, havi részletekben. Ilyen felfogásban nem mindegy, hogy hány gyerekem van?

PB: Van-e értelme ön szerint megtakarítani? Ebben a sorozatban eddig nagyjából mindenki azt mondta, – kis túlzással – hogy a mostani 30-as, 40-es korosztály addig le se feküdjön, amíg nem gondoskodott a nyugdíjas éveiről.

S.A.: Egy döglött oroszlánba nem illik belerúgni, ezért nem bántom a kötelező magánnyugdíj-rendszert, noha bevezetésétől fogva mindig is elleneztem, de a csalárd megszüntetését még jobban. Azt is hozzá kell tenni, hogy nemcsak Magyarországon szűnt meg a kötelező magánnyugdíj-rendszer, hanem a példaszerűen működő Lengyelországban is nagyon visszanyesték, Szlovákiában inog, Csehországban megbukott a bevezetése, tehát ez nem az a csodafegyver, aminek beállították 1994-től a Világbank szakemberei. Igazából ez egy kozmetikai műtét volt, a kötelező tb-járulékok egynegyedét átnevezték magánnak, és adósságból fizették. Az önkéntes nyugdíjról is megvan a rossz véleményem, ez sem az, aminek beállítják, hanem a leggazdagabb embereknek az adó-kiegészítése.

PB: Akkor mi a megoldás? Önmagában az állami nyugdíj nagyon kevés lesz.

S.A.: Az a baj, hogy a magyar fogyasztó mértéktelenül fogyaszt vagy fogyasztott, amíg tehette. Nagyobb kocsikat, nagyobb lakásokat vettek, mint tellett volna, ráadásul kockázatos devizaalapú hitelből – ezt a csehek, a szlovákok nem csinálták. Először is ezzel az életmóddal szakítani kell.

PB: Vegyük elő a malacperselyt?

S.A.: Igen.

PB: És akinek se perselye, se pénze?

S.A.: Én elméleti modellezőként – kényelmi szempontból – abból indulok ki, hogy minél gazdagabb valaki, annál előrelátóbb, és annál többet takarít meg. De ez nem egy fizikai törvényszerűség. Ismerek én kiskeresetűeket, akik a jövedelmük felét megtakarítják, és nagykeresetűeket, akik a BMW-jüket hitelre veszik. De amíg az emberek jelentős részének el kell költözni a kétszobás lakásból, mert nem tudják fizetni a részletet, addig nem nagyon lehet takarékosságról prédikálni.

PB: Ne kerülgessük a forró kását, lesz nyugdíj 20-30 év múlva, vagy sem?

S.A.: Van Örkénynek egy ötperces novellája: atomtámadás után özvegy X.Y.-né egérirtást vállal hozott szalonnából. A felosztó-kirovó rendszer is működik atomtámadás után is, mert hozott anyagból dolgozik.

PB: Na, de mennyi lesz a hozott anyag?

S.A.: Ha nem lesz Magyarországon tehetséges, munkára kész fiatalság, akkor nem lesz nyugdíjrendszer, nem lesz elegendő tőke. A liftek ugyanúgy nem fognak működni, mint a Rákosi-korszakban, és nem lesz az a nyugdíjas, aki fel tud majd menni az emeletes lakásába.