Nem elég a nyugdíjhoz járulékot fizetni

Privátbankár.hu: Ha megnézzük, hogy mi történt az elmúlt négy évben a nyugdíjrendszerrel, nekem kapásból a magánnyugdíj-pénztári rendszer „megrángatása” jut eszembe. Merre lehet, vagy kell innen továbblépni?

Gál Róbert Iván, vezető kutató, NKI, Tárki: Megszűntek a korhatár alatti ellátások is, amitől azt várhatjuk, hogy a munkából kivonulás tényleges korhatára meg fog emelkedni. Nem tudni, hogy ezt a nők negyven éves nyugdíja hogyan fogja érinteni.

PB: Hol lehet ennek a vége? Van-e „ideális” nyugdíjkorhatár?

G.R.I.: Nincs. Ez attól függ, hogy milyen a társadalom korszerkezete, és milyen felhalmozásai vannak a nyugdíjba vonulóknak. Magyarországon gyorsan javulnak az életkilátások, emelkedik az élettartam, kitolódik a nyugdíjba vonulás életkora. Ez alapot ad a korhatáremelésre, de ha nem tart vele lépést az oktatási rendszer és a felnőttképzés, akkor a munkaképes, de elavult képzettségű emberek nem fognak munkát találni, vagy csak nagyon olcsón.

PB: Az is kérdés, hogy a nyugdíj várható összege hogyan fog változni. Akár csökkenhet is?

G.R.I.: Attól függ. Csodák nincsenek, ha nincs kellő felhalmozás, és túl hosszú a nyugdíjban töltendő életszakasz, akkor a nyugdíjak is alacsonyak lesznek, és az aktívakat is kirabolják. Ha a következő 30 évet nézzük, akkor azt látjuk, hogy a most termékeny korban lévőknek kevés a gyereke, tehát nekik extrán sokat kell költeniük gyermekeik oktatására és tőkét kell felhalmozniuk, hogy legyen pénzük a nyugdíjba vonuláskor.

PB: Tehát nem úszható meg az önkéntes alapú nyugdíj-megtakarítás?

G.R.I.: Lehetne kötelező is. Ennek az esélyei Magyarországon most nagyon rosszak, mert olyan nyelvet sikerült használnunk az elmúlt években, ami nagyon szerencsétlen. Egyfelől eltőzsdézték, másfelől ellopták a jövendő nyugdíjasok pénzét. Persze egyik állítás sem igaz, de ezek a szófordulatok biztosan nem növelték meg a következő generáció bizalmát a nyugdíjcélú felhalmozásban.

PB: Következő generáció alatt kiket ért, a harmincasokat, a negyveneseket?

G.R.I.: Igen, meg a húszasokat, akik elkezdték a munkát, felnőttek és nincs elég gyerekük.

PB: Azért ők ezt tudják, mert minden felmérésből az derül ki, hogy tisztában vannak azzal, az állami nyugdíj önmagában kevés.

G.R.I.: Ez semmit nem ér. Attól, hogy tudják, még nem takarítanak meg. A dohányosok is tudják, hogy tüdőrákot kapnak a cigarettától, és mégsem bírnak leszokni róla. Egy ilyen demográfiai helyzetben mindenképpen lesz tőkefelhalmozás. Van egy relatíve aktív generáció, a ’70-es években születettek, viszonylag jól képzettek, kevés gyerekük van, tehát komoly megtakarítási potenciáljuk van. Hogy milyen mértékben realizálódik ez, majd kiderül. Nagyban függ a kormányzati politikától. Mindenesetre az, hogy egy nemzetnek milyen nyugdíjfelhalmozásai vannak, meghatározza a nemzet jövőjét.

PB: Mégis meddig tartható fenn, hogy létezik egy állami és egy önkéntes rendszer? Milyen irányba érdemes továbblépni? Legyen nálunk is svéd modell, egyéni számla?

Névjegy Gál Róbert Iván 1986-ban szerzett okleveles közgazda és szociológus diplomát a Budapesti Corvinus Egyetemen. Négy évig tudományos munkatársként dolgozott az egyetem Szociológia Tanszékén. 1990 és 1995 között Hollandiában, a groningeni egyetemen volt tudományos munkatárs. 1996-tól ismét a Corvinuson egyetemi magántanár, egyben a TÁRKI programvezető kutatója.

G.R.I.: Van egy nyugdíjmodell, aminek százféle megvalósítása lehet, a svédek ebből megcsináltak egyet. Ha ezen a felosztó-kirovó rendszer egy intelligensebb változatát értjük, ahol a kifizetést sokkal határozottabban hozzákötjük a járulékfizetéshez, akkor miért ne lehetne nálunk is?! A szlovákok is megcsinálták. Ez csak adminisztratív kapacitás kérdése. Ha elektronikusan rendelkezésre áll egy adatállomány, akkor lehet egyéni nyilvántartást csinálni.

PB: Mit látnék én azon?

G.R.I.: Minden befizetést, ami az ön nevében érkezett. Ez a TB-nek megvan évtizedekre visszamenőleg. Már legalább 15 éve meg meg lehetett volna csinálni, sokkal intelligensebb lenne a rendszer.

PB: Miben különbözik az egyéni számla és az egyéni nyilvántartás?

G.R.I.: Az egyéni nyilvántartás egyszerű könyvelés. A mostani nyugdíj megállapítási szabályok mellett is nagy hasznát vennénk. Csakhogy azért vannak a mostani megállapítási szabályok, mert nincs nyilvántartás. Ha lenne, tudnánk jobb szabályokat is alkalmazni.

PB: És hogyan nézne ki az egyéni számla?

G.R.I.: Ezerféle lehet. Arról van szó, hogyha tudjuk valakinek a járulékfizetői történetét, pontosabban meg tudjuk mondani, mennyi lesz a nyugdíja. Németországban pontrendszer van; Svédországban koronában számolnak.

PB: Egy egyéni számlán látható lenne a várható nyugdíj összege?

G.R.I.: Minden további nélkül. Ha lett volna ilyen egyéni nyilvántartási rendszer, nem lehetett volna kifizetni a 13. havi nyugdíjat, mert nemcsak a nyertesek látták volna, hogy mit kapnak, hanem azok is, akiknek állniuk kellett volna a számlát.

PB: A Privátbankár.hu cikksorozatában Viszkievicz András szakértő azt mondta, hogy lehetne tőkepiacban gondolkodni a nyugdíjrendszernél is.

G.R.I.: Nem csak lehetne, kellene. Csak azt szokták elfelejteni, hogy egy felosztó-kirovó rendszerből átállni egy felhalmozó rendszerbe, több generációba telik. Ha most én azonnal megszüntetném a jelenlegi rendszert, akkor azt is meg kéne mondanom, hogy ki hal most éhen: azok, akik most öregek, és nem fognak nyugdíjat kapni, vagy az aktívak, akiknek ki kéne fizetniük a saját és az öregebbek nyugdíját is. Ez a teher csak úgy viselhető el, ha négy-öt generáción át csúsztatjuk. Volt egy 15-20 éves periódus, egy demográfiai ablak, ami épp most zárul be, amikor viszonylag kicsi volt az eltartottak, és viszonylag nagy az eltartók száma. A Ratkó-gyerekek még, a Ratkó-unokák már járulékfizetők voltak, tökéletes időszak lett volna a nettó tőkefelhalmozásra. Elszalasztottuk, tőke helyett adósságot halmoztunk fel. Pedig a magánnyugdíj-pénztárak erre alkalmasak lettek volna.

PB: De ez működött is, nem?

G.R.I: Nem. Rosszul kezeltük az átmeneti időszakot, amíg fizetni kellett a folyamatban lévő nyugdíjakat, de a járulékok egy részét nem fordíthattuk erre, mert felhalmoztuk. Az átmeneti hiányt adósságból fizettük, nem a fogyasztás visszafogásából. Voltak magánnyugdíj-pénztárak, amelyek tőkét halmoztak fel, és volt az államháztartás, ahol pedig gyűlt az adósság. Tehát nem volt nettó megtakarítás. Annak semmi értelme, hogy úgy gyűjtögetek, hogy közben eladósodom.

PB: Ez most már mindegy.

G.R.I.: Igen, ez a hajó már elúszott. Csakhogy nem 2010-ben úszott el igazából. És még azt is megkockáztatom, hogy 2010-ben nem lett volna akkora ingerenciája a kormánynak, hogy ezt a pénzt beolvassza, ha ez valóban nettó vagyon. A dologgal kapcsolatban sok a félreértés, huszonöt év alatt már másodszor. 1990-ben voltak olyan hangok, hogy a nyugdíjasok építették ezt az országot, és a privatizációt úgy kéne megcsinálni, hogy az állami vagyon nyugdíjkövetelésekkel megegyező részét oda kéne adni a nyugdíjalapnak, magyarul fel kéne tőkésíteni. És akkor az ember hümmögve visszakérdezett, hogy vajon az államadósságból is tetszenek-e kérni, vagy azt inkább másokra testálnák. Ha a vagyont önök halmozták fel, akkor az államadósságot is. És akkor kiderült volna, hogy nincs, ami finanszírozza a nyugdíjakat. Ehhez képest 25 év után most megint ugyanazt a helyzetet kreáltuk újra: van egy generáció, amelyik azt hiszi, hogy rettenetesen kifosztották, mert leszedték a számlájáról a pénzt. Ha a számlán vezették volna a hozzátartozó államadósságot is, nem lennének most ennyire felháborodva. És emiatt erősödött meg a magyarok fejében, hogy kötelező megtakarításban részt venni nem érdemes, mert úgyis eltőzsdézik, vagy ellopják.

PB: Ez a veszély akkor fenyegethet az egyéni számlánál is?

G.R.I.: Az egyéni számlán nincs pénz, nincs mit elvenni.

PB: Mégis miért kellene a tőkepiacot a nyugdíjrendszer mögé állítani?

G.R.I.: A tőkefedezeti rendszerrel az a baj, hogy ott van mögötte a pénz, amit  el lehet venni. A felosztó-kirovó rendszerrel az a baj, hogy nincs ott a pénz, és a mindenkori aktívaknak eszébe jut, hogy mi lenne, ha ők azt a pénzt nem adnák oda.

PB: Mondhatja, hogy nekem ez nem éri meg, inkább nem fizetek?

G.R.I.: Azt nem mondhatja, hogy nem fizet, mert kötelező. Maximum azt mondhatja, hogy nem éri meg, és ez így is van. Azt viszont nem tudja, hogy miért nem éri meg: azért, mert nincs elég gyereke, és ezért nem lesz elég járulékfizető 25-30 év múlva. Már a mostani járulékfizetők is azt mondják, hogy velük csúnyán ki lesz szúrva, pedig ők szúrnak ki magukkal.

PB: Ezek szerint igaz, amit Bokros Lajos is mond, hogy a mostani 30-asoknak, 40-eseknek nem lesz nyugdíja.

G.R.I.: Nem igaz, hogy nem lesz, csak alacsony lesz, és sokat kell érte dolgozni. Nyugdíj mindig lesz egy felosztó-kirovó rendszerben. Egy olyan szisztémáról beszélünk, ahol az aktívak fizetnek az idősebbeknek. Nem rakétatudomány arra rájönni, hogy az aktív korúak nyugdíja nem abból lesz, amit az öregebbeknek fizettek, hanem abból, amit a náluk fiatalabbaknak. Mindaddig, amíg a felosztó-kirovó rendszer nem számítja be a gyereknevelést, folyamatosan vágja maga alatt a fát. És nem csak itt, hanem a világon mindenhol. Ezért mondom, hogyha egyéni számlák lesznek, nem elég a járulékfizetést figyelembe venni, súlyozni kell aszerint, hogy ki milyen mértékben járult hozzá a fiatalabbak felneveléséhez.

PB: Azt is olvasni, hogy a megtakarítás a középosztály lehetősége. Akiknek kisebb a bevétele, azok számíthatnának az állam segítségére?

G.R.I.: Ebben a tranzakcióban nincs állam, csak egymást követő generációk vannak. Ha valaki az állam felelősségéről beszél, az másnak a pénzét kéri. Ilyenkor mindig másnak a zsebében kotorászunk. Értelmes nyelvet kéne használni. Meg kéne szüntetni azt, hogy ha a nyugdíjrendszerről beszélünk, mindenki kizárólag a mostani nyugdíjasokra gondol, nem pedig a járulékfizetőkre. Intelligens, diplomás fiatalemberek időről-időre mozgalmakat indítanak, hogy legyen vége a felosztó-kirovó rendszernek, de nem tudják, hogy nem a rendszer szúr ki velük, hanem ők szúrnak ki magukkal, mert nincs gyerekük.

Az egyéni felelősségre kormányzati politikával is rá lehet segíteni. Azonnal meg kéne szüntetni azt a nyelvet, ami gyanússá teszi a tőkefelhalmozást, meg a tőkefelhalmozó szervezeteket. Azokat inkább versenyeztetni kell egymással, és rendesen ellenőrizni, hogy jobb eredményt produkáljanak.

PB: Ez rakétatudomány?

G.R.I.: Ez egy olyan rakéta, ami még nincsen készen, csak majdnem fellőhető. Egy csomó minden Magyarországon ki van számolva. De ha továbbra is az előbb említett negatív nyelvi keretben gondolkodunk, akkor nem jutunk előrébb. Mindig van kihez felzárkózni, de nem mindegy, hogy az Szlovákia vagy Jemen.