A társadalmi folyamatok nemhogy segítenék a születendő gyermekek számára irányuló kormányzati törekvéseket, sokkal inkább azok ellen hatnak - derül ki a Tárki Társadalmi Riport 2018 egyik tanulmányából.

A tendencia javul, bár továbbra is nagyon meghatározó a termék ára.

Akár rövid, akár hosszabb külföldi munkavállalásban gondolkodnak a magyarok, jól leírható azoknak a köre, akik inkább Magyarországon kívül képzelik el a jövőjüket. Lesújtó, hogy a diákok kétharmada és a munkanélküliek mennének el leginkább, de a politikai pártot választani nem tudók körében is jóval nagyobb a kivándorlási hajlandóság, mint ahogyan az országon belüli költözésnél is nagy különbségek vannak a migrációt tervezők és az aktív népesség között.

Azt hitte, hogy a megélhetési bevándorlás a kormány gumicsontja? Tévedés, a felnőtt lakosság majdnem fele erősen idegenellenes.

Hogy lehet ez? A Tárki vezető kutatója, Gál Róbert Iván szerint úgy, hogy a most aktív generációnak, a harminc-, negyvenéves fiataloknak nincs elég gyereke, így 25-30 év múlva nem lesz elég járulékfizető. Ettől még lesz ugyan nyugdíj, csak alacsony, és sokat kell érte dolgozni. Hacsak nem lesz vége a jelenlegi felosztó-kirovó rendszernek. Merre tovább magyar nyugdíjrendszer? Érdemes-e még részt venni kötelező megtakarításban, vagy a pénzt úgyis eltőzsdézik, ellopják? Interjú

A szlovákoknál, lengyeleknél és a cseheknél is rosszabbul látjuk a jelenlegi helyzetünket - a jövőt illetően viszont meglepően optimisták vagyunk.

A városokban élő magyar lakástulajdonosok ingatlanuk eladási árát az országos átlaglakásárakhoz képest alulbecsülik, míg a községekben élők épp fordítva: felülbecsülik ingatlanuk eladási árát a tényleges árhoz képest.

Az elmúlt két évtized alatt lényegében háromszorosára nőtt a külföldi munkavállalást vagy végleges letelepedést tervező felnőtt magyarok aránya.

A magyarok csupán egy százaléka tartja jónak a hazai gazdaság állapotát, a lakosság 13 százaléka javulását remél egy éven belül. Százból csak nyolc magyar értékeli jónak saját anyagi helyzetét.

Minden tizedik magyar tervezi, hogy külföldre költözik, egyben támogatja a menedékkérők befogadását, míg háromszor ennyi, azaz minden harmadik ellenzi, hogy beengedünk menedékkérőket és maga sem tervez migrációt; mindezt két TÁRKI-kutatás is alátámasztja. Ha azonban ugyanezt csak a fiatalok között vizsgáljuk, akkor már a beengedő és migrálni vágyó csoport kerül kis fölénybe a maradó és a menedékkérőket is elutasítókkal szemben, azaz a fiatalok jóval mobilabbak és toleránsabbak.

Bár a lakosság harmada még mindig elutasító a bevándorlókkal szemben, a szakemberek szerint elkerülhetetlen az integrációjuk, mert a magyarok elöregedése olyan mértékű, hogy nem tudjuk magunk működtetni az ellátórendszereket. Az EU-ban a lakosság 6,5 százaléka bevándorló, közben a magyar lakosságnak mindössze 4 százaléka külföldi származású.

Magyarországon némi túlzással az országimázs része az „informális ügyintézés”, a „kapcsolatok” felhasználása mindennapi életünk számtalan területén: ebben a huszadik század egymást váltó politikai rendszerei sem hoztak változást, és mindez a rendszerváltás óta sem szorult háttérbe. Az emberek kapcsolataikat használják fel olyan helyzetekben, amikor a kapcsolat felhasználásával valószínűbb a sikeres kimenet.