Ahogy lapunk is beszámolt róla, Oroszország ma hajnaltól kezdve rakétákkal és drónokkal végrehajtott támadások sorozatát intézte Kijev és más ukrán nagyvárosok, köztük az ország nyugati határaihoz közel fekvő Lviv és Ternopil ellen is. De mit jelenthet ez? Újabb lépés a világháború felé, vagy az orosz tehetetlenség kifejeződése ez a csapássorozat? Szent-Iványi István külpolitikai szakértőt kértük gyorselemzésre.
„A mai események beleillenek abba az általános trendbe, hogy Putyin nem kifele, hanem befele akar menni a konfliktusba. Ez egy eszkalációs kísérlet, de egyelőre nem tudjuk, hogy mennyire lesznek ezután rendszeresek az ilyen támadások.”
A szakértő elképzelhetőnek tartja, hogy ezek a csapások a kercsi híd elleni – Putyin által terrortámadásnak bélyegzett – ukrán akcióra adott válaszok (az orosz elnök ezt nevezte meg indokként), de azt is, hogy rendszeressé válik az ukrán civil infrastruktúra és lakosság támadása a hátországban is, és ezzel a háború egy új szakaszába lép.
„Tömeges terrortámadás volt ez, megpróbálják ellehetetleníteni az energiaellátást, erőműveket megrongálni – és minél több embert megölni, minél nagyobb pánikot kelteni, hiszen lakóépületekre is lőnek. Ezek a hadijog szerint is háborús bűncselekménynek számítanak, hiszen egyértelműen nem katonai létesítményeket ért támadás.”
Szent-Iványi István szerint elképzelhető, hogy néhány, lakónegyedeket, lakóépületeket ért támadás véletlen volt, de az ilyen célpontokat ért csapások száma miatt ki lehet zárni, hogy nem áll szándékosság a háttérben. Arra is felhívta a figyelmet, hogy hiába nyilvánította a kercsi híd elleni támadást Putyin „terrortámadásnak”, a híd legitim katonai célpontnak számított a hadijog értelmében is, mivel a hadviseléshez használatos infrastruktúra (a híd a krími és herszoni orosz csapatok legfontosabb utánpótlási útvonala) támadása nem számít háborús bűncselekménynek, még akkor sem, ha civil áldozatokat is követel egy ilyen akció.
„A lakosság megfélemlítése, a pánikkeltés mindenképpen a célok között volt, azt szeretnék elérni az oroszok, hogy az ukrán lakosság helyezze nyomás alá a kijevi vezetést, hogy fejezzék be a háborút. Egyelőre nincs ilyen nyomás, de ha ez mostantól folyamatos lesz, akkor akár fel is ébredhet. Egyelőre azonban inkább a harci kedvet fokozza az ukránokban, egész délelőtt azt lehetett látni, hogy a düh és a felháborodás uralja az ukrán közbeszédet. Hitler is elkövette ezt a hibát Nagy-Britannia terrorbombázásával: azt hitte, megtöri a briteket, de inkább megerősítette és eltökéltebbé tette őket, hogy ezt nem szabad tűrni, szembe kell szállni a gonosszal.”
Merre tovább?
A fő kérdés a szakértő szerint az, hogy elszigetelt akció marad-e a mai, vagy folytatódik tovább. Ha utóbbi történik, akkor az új szakaszt nyithat a háborúban, és a Nyugatnak is válaszolnia kell rá, mert nem lehet válasz nélkül hagyni a civilizációs íratlan szabályok és a hadijog ilyen nyílt megsértését.
„Mindenképpen felgyorsulhat a korszerű fegyverrendszerek, elsősorban a légvédelmi rendszerek Ukrajnába szállítása, az ukránoknak történő átadása. Ukrajna régóta kér korszerű légvédelmi rendszereket, de alig kapott ilyeneket, és most látszik is, hogy egy ilyen tömeges támadást már nem tudott elhárítani az ukrán légvédelem. Ha ez most egy folyamat kezdete, akkor az a logikus válasz, hogy fel kell szerelni Ukrajnát az önvédelemhez szükséges eszközökkel.”
Ha valóban egy új stratégia része a mostani orosz terrorbomázás, akkor ennek köze lehet a hírhedten kegyetlen és kemény kezű Szergej Szurovikin tábornok az Ukrajnában harcoló orosz erők élére történt szombati kinevezéséhez is.
„Szurovikin már Szíriában és Csecsenföldön is pont arról volt híres, hogy civil célpontok tömeges bombázására adott parancsot. Akár tőle is származhat ez az ötlet, és akkor ez nem egy egyszeri bosszú, hanem valós eszkalációs lépcsőfok, és azt jelzi, az oroszok úgy döntöttek, mostantól minden eszközt bevetnek, semmi sem számít.”
Elképzelhetőnek tartja viszont Szent-Iványi István azt is, hogy a mai bombázás inkább az orosz közvéleménynek, valamit az orosz keményvonalasoknak szólt, de mindenképpen elkeseredett lépésnek tartja ezt, ami azt is mutatja, hogy Oroszország kezd kifogyni az eszközökből.
„Lehetséges, hogy ez csak egy durva bosszú, meg kellett mutatni, hogy velük nem lehet packázni, hogy keményen odacsaptak. Néhány napon belül el fog dőlni, hogy ez egy új hadviselési forma nyitánya-e.”
Ha ez így is van, a szakértő nem gondolja, hogy ez a lépés növelte volna a nukleáris fegyverek bevetésének kockázatát, amely esetre Biden amerikai elnök „egyértelmű és határozott” válaszlépéseket ígért.
„Egy nukleáris fegyver bevetése világháborús kockázat lenne, azért ezt az oroszok is mérlegelik szerintem. Azt gondolom, hogy a nukleáris fenyegetés inkább csak blöff. Amikor valaki – ahogy Putyin tette nemrég – azt mondja, hogy nem blöffölök, akkor az azt szokta jelenteni, hogy blöfföl. A mai eseményektől függetlenül azt gondolom, hogy egy nukleáris csapásnak túl nagy lenne a kockázata, persze teljesen kizárni nem lehet.”
Kína és Oroszország megakadályozta, hogy hét, Észak-Koreához köthető hajót felvegyenek az ENSZ szankciós listájára. 
