A disztópiákkal foglalkozó filmek és egyéb szórakoztató alkotások kedvelt témája egy olyan jövő felvázolása, amelyben az óriáscégek kezébe túlzott hatalom került, és szinte már saját államként, akár hadsereget működtetve léteznek. Ugyan erről egyelőre még nincsen szó, beszélni kell arról, hogy mi történt Afrikában és Dél-Amerikában.
Ananász és vér
Még 2023-at írtunk, amikor a Guardian a Bureau of Investigative Journalism (TBIJ) nonprofit hírügynökséggel közös nyomozásának megdöbbentő eredményéről számolt be, ugyanis brutális bántalmazásokkal, sőt halálesetekkel vádolták meg a Del Monte kenyai ananászültetvényének biztonsági őreit.
A vádak szerint a Nairobi közelében fekvő, Murang’a megyében található mintegy 40 négyzetkilométeres ültetvény Kenya legnagyobb mezőgazdasági exportőre, amelynek őrei rendszeresen erőszakot alkalmaztak azokkal szemben, akiket a területre való illetéktelen belépéssel gyanúsítottak. A térségben az átlagos havi fizetés körülbelül 48,4 ezer kenyai shilling (jelenlegi árfolyamon nagyjából 120 ezer forint), miközben az ananászlopások évtizedek óta komoly problémát jelentenek.
A cég belső biztonsági szolgálata által ellátott területőrzési tevékenységet akkor még több mint 200 őr végezte, ők többnyire a rungunak nevezett fabotokkal voltak felszerelve, amelyek használata Kenyában legális és elterjedt a gyakori terménylopások miatt. A beszámolók szerint azonban az őrök sok esetben aránytalan erőszakot alkalmaztak. Az ültetvényen valóban rendszeresek az összecsapások, mivel szervezett csoportok gyakran próbálnak ananászt lopni. A konfliktusok során őrök is megsérültek: az egyikük például állítólag elveszítette az egyik szemét, miután egy tolvaj kővel megdobta – derült ki a jelentésből.
A nyomozás eredményének közzététele után a Del Monte magyarázkodni kényszerült a felmerülő komoly biztonsági kérdések miatt, és átmenetileg a brit Tesco is bejelentette, hogy felfüggeszti a Del Monte termékeinek rendelését az ültetvényről a vizsgálat befejeztéig. Ennek eredményeként végül az óriásvállalat egy biztonsági cégnek szervezte ki a terület őrzését.
A történet itt akár véget is érhetett volna, csakhogy áldozatok hozzátartozói és kenyai politikusok szerint nem szűnt meg az erőszak. Az ültetvény őrzését 2024 márciusa óta a G4S 270 fős csapata látja el, s idén a kenyai rendőrség tovább erősítette jelenlétét az ültetvényen: létrehozott egy úgynevezett kritikus infrastruktúra-védelmi egységet, amely a G4S-szel közösen biztosítja a területet. Jogvédő szervezetek ugyanakkor attól tartanak, hogy a rendőrség bevonása még nehezebbé teszi a halálos erő alkalmazásának kivizsgálását és felelősségre vonását.
Fotó: DepositPhotos.com
Újabb halálesetek
A Guardian nyomozása szerint az elmúlt egy évben ismét három férfi vesztette életét olyan incidensekben, amelyekben a családtagok szerint G4S-őrök is érintettek voltak. A 34 éves Stephen Marubu Kibandit tavaly augusztusban mellkason lőtte egy rendőr, aki a G4S embereivel együtt járőrözött. A hatóságok szerint a biztonságiakat megtámadták, egy szemtanú azonban azt állítja, hogy Kibandi feltartott kézzel megadta magát, mielőtt lelőtték.
A Guardian által megtekintett boncolási jegyzőkönyv szerint Kibandi „egyetlen lőfegyver okozta, áthatoló mellkasi sérülés következtében fellépő súlyos vérzésben” halt meg. Az ügyet a kenyai rendőrség független felügyeleti szerve, az Independent Police Oversight Authority (IPOA) vizsgálja.
A G4S szerint ugyanakkor a rendőröket és biztonsági őröket macsétékkel és kövekkel felfegyverzett emberek támadták meg, akik egy G4S-járművet is felgyújtottak. A vállalat közölte, hogy átadta a rendelkezésére álló videófelvételeket az IPOA-nak. Állításuk szerint a felvételeken látható a rendőrök és a G4S őreinek megtámadása, valamint az égő szolgálati jármű is. A cég ugyanakkor nem volt hajlandó a felvételeket a Guardian rendelkezésére bocsátani.
Testvére, a 27 éves Haron Kame Kibandi idén áprilisban halt meg, miután a család szerint G4S-őrök kövekkel dobálták meg, amitől leesett a motorkerékpárjáról és halálos sérüléseket szenvedett. A harmadik áldozat, a 31 éves Michael Muiruri akkor vesztette életét, amikor egy G4S-hez tartozó pickup elütötte a motorkerékpárját.
Banánbotrány
Míg a Del Monte esetében ismételten zajlik a vizsgálat, a vállalat és a biztonsági szolgálat pedig tagadja a vádakat, a 2000-es évek elejéből ismert egy olyan elhíresült ügy, amely végén a svájci központú, de amerikai gyökerekkel rendelkező Chiquita, a világ legnagyobb banánexportőre – amely termékeivel Magyarországon is lehetett találkozni – a bíróságon kényszerült magyarázkodni egy később terrorszervezetnek nyilvánított, paramilitáris fegyveres csoport támogatásáért.
A banántermelő vállalat elismerte, hogy 1997 és 2004 között több mint 100 alkalommal, összesen több mint 1,7 millió dollárt fizetett a szélsőjobboldali paramilitáris Kolumbiai Egyesült Önvédelmi Erőknek (AUC) helyi leányvállalatán, az azóta megszűnt Banadexen keresztül. Az AUC-t az amerikai kormány 2001-ben terrorista szervezetnek minősítette, megtiltva ezzel a vállalatoknak, hogy pénzügyi támogatást nyújtsanak. A Chiquita 2007-ben bűnösnek vallotta magát egy amerikai szövetségi bíróság előtt terrorista szervezettel folytatott pénzügyi tranzakciók miatt, és 25 millió dolláros büntetést fizetett.
A vállalat azzal védekezett, hogy a kifizetéseket a dolgozói védelme érdekében, kényszer hatására teljesítette egy rendkívül erőszakos konfliktuszónában. Az amerikai ügyészek szerint azonban a Chiquita akkor is folytatta a pénzek átutalását, amikor jogi tanácsadói már többször figyelmeztették arra, hogy ez törvénysértő.
Közel 20 évvel később
Az ügy ezzel nem zárult le. A konfliktus alatt elhunyt kolumbiai áldozatok hozzátartozói polgári pereket indítottak, arra hivatkozva, hogy a vállalat pénzügyi támogatása hozzájárult az AUC által elkövetett gyilkosságokhoz és más emberi jogi jogsértésekhez.
2024 júniusában egy floridai esküdtszék kimondta, hogy a Chiquita felelősséggel tartozik nyolc kolumbiai férfi jogellenes meggyilkolásáért, akiket az AUC ölt meg. A bíróság 38,3 millió dollár kártérítést ítélt meg az áldozatok családjainak. A Chiquita vitatja a döntést, tagadja jogi felelősségét a gyilkosságokért, és fellebbezett az ítélet ellen – derült ki a Reuters összefoglalójából.
A Chiquita-ügy azóta a vállalati emberi jogi felelősség egyik legismertebb nemzetközi példájává vált. Bár a kolumbiai eset jelentősen különbözik a Del Monte kenyai ültetvénye körüli vádaktól, a két ügy közös vonása, hogy mindkettő ráirányítja a figyelmet egy alapvető problémára. A Human Rights Watch (HRW) szerint a multinacionális vállalatok gyakran olyan országokban működnek, ahol az állam nem képes vagy nem hajlandó megfelelő felügyeletet gyakorolni a vállalatok emberi jogi gyakorlatai felett.
A szervezet úgy véli, hogy a gyenge intézményrendszer, a korlátozott hatósági ellenőrzés, a korrupció, a politikai instabilitás vagy a hiányos jogi védelem kiszolgáltatottá teheti a munkavállalókat és a helyi közösségeket. Ezek a körülmények azt is megnehezítik, hogy az áldozatok a hazai igazságszolgáltatáson keresztül felelősségre vonják a vállalatokat.
A Human Rights Watch ezért támogatja az ENSZ Üzleti és Emberi Jogi Irányelveit, amelyek kimondják, hogy a vállalatoknak önálló felelősségük van az emberi jogok tiszteletben tartására, függetlenül attól, hogy melyik országban működnek. Az irányelvek szerint a cégeknek nem elegendő pusztán a helyi jogszabályok betartása. Emberi jogi átvilágítást (human rights due diligence) is kell végezniük annak érdekében, hogy azonosítsák, megelőzzék, mérsékeljék és kezeljék az üzleti tevékenységükből eredő emberi jogi kockázatokat és károkat.
Másként fogalmazva: egy vállalat emberi jogi felelőssége nem csökken attól, hogy olyan országban működik, ahol az állami ellenőrzés gyenge vagy a jogérvényesítés kevésbé hatékony – áll a jelentésben.
A jelenlegi 18-ról 16 évre. 
