„Az európai szomszédságpolitika célja, hogy az európai uniós integrációból fakadó előnyökből a szomszédos országok is részesüljenek, és ezáltal javuljon a térségben a stabilitás és a biztonság, és növekedjen a társadalmi jóllét.” Nos, az EU Bizottság honlapján az Európai szomszédságpolitikának (ENP) ez a nemes és veretes definíciója.
Ha figyelembe vesszük, hogy az ENP partnerországai közé tartoznak olyan (polgár)háborúval sújtott országok, mint Ukrajna, Szíria, Líbia és Palesztina, akkor felismerhetjük, hogy nem akármilyen kihívással állunk szemben. Egy évtizeddel az ENP indítása után Brüsszel most új életet próbál lehelni ebbe a politikába, amelynek eredeti célkitűzéseit már többszörösen felülírták az erőszakos ukrán és a mediterrán fejlemények.
Füle vezércsele
Ukrajna esetében Stefan Füle szomszédságpolitikai biztos 2013 decemberében gyakorlatilag Kelet és Nyugat közötti válaszút elé állította az országot és kijelentette: „az EU készen áll, hogy a társulási megállapodást alapján segítséget nyújtson Ukrajnának a modernizációhoz. Ennek érdekében az EU az IMF által nyújtandó kölcsönt is hajlandó kiegészíteni”. Füle világossá tette az ukrán fél számára, hogy az EU támogatás "csak egyre nagyobb és nagyobb" lesz a Brüsszelben csak "többért többet"-elvnek nevezett megfontolás értelmében, ami azt jelenti, hogy Brüsszel minél több gazdasági és politikai előrelépést, reformot lát, annál több segítséget hajlandó nyújtani partnereinek. Elképesztő olvasni ezeket a geopolitikailag dilettáns (vagy szándékosan jégre-vivő?) szirénhangokat egy év távlatából.
Az EU külügyminiszterek tavaly februári tanácsülését záró közlemény pedig leszögezte: a társulási szerződés és a szabadkereskedelmi megállapodás nem jelenti az EU-ukrán kapcsolatok végső célját. Ez uniós nyelven óriási előrelépést jelentett, hiszen felcsillantotta az EU a tagság lehetőségét Kijev számára, megerősítve az ukrán ellenzéket. Mint tudjuk, Moszkva másképp gondolkozott a Krím és a Donyeck-medence jövőjéről és ’einstandolta’ a számára létfontosságúnak tartott területeket. Az ENP pedig alapjaiban rendült meg, a teljes európai biztonságpolitikai építménnyel egyetemben!
Európa megvédése a cél
Ilyen múlttal a háta mögött mutatta be március 4-én Federica Mogherini, a Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint Johannes Hahn szomszédságpolitikai biztos az EU szomszédságpolitikájának új irányvonalait a keleti és déli szomszédos régiók felé. A 2014-2020-as időszakra 15 milliárd eurót terveztek be erre a szakterületre.
Régiónk lángokban áll, közölte Mogherini, utalva az ukrán, szír és líbiai helyzetre. Mogherini a sajtótájékoztatón nem volt hajlandó válaszolni a kérdésre, hogy az EU „naív vagy konfrontatív” volt-e Ukrajnával kapcsolatban a harci cselekmények kirobbanása előtt. Ez pedig alapkérdés, amire Brüsszelnek egyszer választ kell adnia. Különösen most, hogy Kijev az államcsőd szélén tántorog.
Az Arab Tavasz után az egyiptomi és libanoni politikai instabilitás és az Izraeli-Palesztin béketárgyalások megrekedése is arra utal, hogy az EU-nak nem sikerült stabilizálni a szomszédságát. Moldovában is mintha csúszna ki Brüsszel kezéből az irányítás. Két hete Kisinyovban egy kétes hátterű üzletember alakított kisebbségi kormányt az EU-ellenes Kommunista Párt támogatásával.
Míg az ENP eddig az EU demokratikus sztenderdjeinek kialakítását támogatta, mostantól a fókuszba Európa megvédése kerül a szomszédság instabilitásának következményeitől. A jövőben az ENP hangsúlyozottan koncentrál az energiabiztonságra, a szervezett bűnözésre, a terrorizmusra és a menekültek áramlásának kezelésére. Az EU ezentúl a „szomszédok szomszédaival” is együtt kíván működni. A konfliktusok utáni időszakra a jelentés álam- és intézmény-építési tevékenységek támogatását emeli ki.
Moszkva témájában még izzik a levegő
Az energia területén „Oroszországot és a közép-ázsiai partnereket” említi az anyag. Mogherini kiemelte, hogy Moszkva számára is nyitva áll az európai együttműködés kapuja, de ehhez a nemzetközi jogot és elveket tisztelni kell, mert csak úgy fogadják el nemzetközi és regionális kulcs-szereplőnek.
Mindenesetre Obama amerikai elnök a napokban egy évvel meghosszabbította az Oroszország elleni amerikai szankciókat, amelyet még a Krím tavaly márciusi elfoglalása után vezettek be. Ez világos üzenetet küld Washington részéről az EU szövetségeseknek is: a Moszkva elleni nyugati nyomásnak fenn kell maradnia. Az EU szankciói idén júliusban járnak le és meghosszabbításukhoz a 28 tagállam teljes konszenzusára van szükség.
Káncz Csaba jegyzete
