„A háború miatt vesztettünk” – ezzel magyarázta pártja félidős választásokon elszenvedett súlyos vereségét J.D. Vance az X-en a múlt héten megjelent posztjában.
Dühös republikánusok
Az amerikai alelnök hozzátette: „Aki amellett szeretne érvelni, hogy megérte, azaz megérte elveszíteni a Szenátust a következő hat évre, az tegye. Akár egyetért vele, akár nem, ez legalább őszinte hozzáállás. De mindenki tudja, hogy miért vesztettünk. És minden őszinte beszélgetésnek arról, hogy hogyan tovább, itt kellene kezdődnie.”
J.D. Vance, aki a várakozások szerint harcba száll majd a republikánus elnökjelöltségért 2028-ban, ezzel nyíltan elhatárolódott Trump iráni háborújától. És – alighanem már a két év múlva esedékes elnökválasztásra is gondolva – üzent a kiábrándult amerikaiaknak:
„Igazatok van, előre megmondtátok (hogy ez lesz). Fordítsátok ezt az energiát olyan republikánusok megválasztására, akik osztják a világnézeteteket. Azoknak az embereknek, akik dühösek az eredmények miatt, azt üzenem: jogosan vagytok azok. Használjuk fel ezt a dühöt, és dolgozzunk ismét az országunk megmentésén”.
Az alelnök kezdetben hivatalosan még megvédte a háború indítását, ugyanakkor a színfalak mögött mindig is szkeptikus volt azzal szemben, és általában ellenzi az amerikai külföldi intervenciókat.
Megszegte ígéretét Trump
A kiábrándult republikánusok most jogosan érzik átverve magukat. Hiszen Trump egyik legfontosabb választási ígérete épp az volt 2024-ben, hogy az Egyesült Államok nem vív a jövőben az amerikai adófizetői pénzeket felemésztő háborúkat szerte a világban, és főleg nem más ország érdekeiért.
Fotó: MTI/AP/Tom Brenner
„Nem fogok háborút indítani. Meg fogom állítani a háborúkat.” „Nem kell háborúba küldeni a gyerekeiteket, nem kell, hogy egy háborúban robbantsák fel őket egy olyan országért, amelyről soha nem hallottatok, és amely amúgy sem akar tudni rólatok semmit. De én nem foglak titeket harcba küldeni, hogy meghaljatok egy őrült, soha véget nem érő külföldi háborúban” – ígérte a választási kampányában a The Guardian gyűjtése szerint.
Tehát egyértelmű ígéretszegés, hogy a hivatalba lépése után bő egy évvel, 2026. február 28-án Izraellel közösen háborút indított Irán ellen.
Egy olyan háborút, amely a jelek szerint nem az USA, hanem elsősorban a zsidó állam érdekét szolgálta, és amely amerikai tényfeltáró cikkek szerint főleg Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő nyomására indult meg. (Netanjahu tagadta ezt a vádat, ugyanakkor számos alkalommal sürgette, hogy Irán atomprogramját katonai úton kell megállítani. Szerinte az katonai célú, Teherán ezt tagadja.)
Valóság lett a rémálomból
Mindemiatt számos republikánus véleményvezér már a kitörésekor ellenezte a háborút, és figyelmeztetett, hogy ez óriási károkat okozhat a Republikánus Pártnak. „2026 rémálom lesz, ha valami rosszul sül el Iránban” – írta például Mike Cernovich, egy ismert Trump-párti influenszer közösségi oldalán.
És igaza lett. Irán a vártnál jóval ütőképesebbnek bizonyult, a rezsimje nem omlott össze, a konfliktust azóta sem sikerült lezárni.
A háború kormányzati közlések szerint csaknem 50 milliárd dollárjába került az amerikai adófizetőknek, de ha az emiatt jelentősen megemelkedett gáz- és olajárakat is figyelembe vesszük, akkor a végső számla több száz milliárd dollárra tehető. A republikánusok pedig óriásit buktak az időközi választásokon, és elvesztették a törvényhozás mindkét házát.
Yaro Patrice Amerika-szakértő lapcsoportunk műsorában, a Klasszis Podcastban szintén azt mondta, annak, hogy ilyen nagy mértékű lett a győzelem, az iráni háború és annak a gazdasági hatásai a fő kiváltói. Szerinte ugyanakkor Trump népszerűsége már korábban is csökkent, például a vámháború vagy a túlzott deportálások miatt, az iráni háború pedig csak betetőzte ezt a folyamatot.
Trump annyit ismert el, hogy a háború és a konfliktus miatt elszálló gázárak is szerepet játszottak a vereségben, sőt az Izraellel szembeni „nagy ellenszenvet” is az okok között említette. (A zsidó államot, amelynek legfontosabb szövetségese az Egyesült Államok, gázai népirtással vádolják emberjogi szervezetek, és ez a vélemény az USA-ban is elterjedt. Izrael tagadja a vádakat.)
Trump nem akar lúzer lenni
Ugyanakkor az amerikai elnök továbbra is kiállt a február végi döntése mellett. „Az Irán-dolgot meg kellett lépnünk” – mondta. Hozzátéve: „És folytatjuk.” A háborút a törvényhozás elvesztése ellenére is tovább viheti, hiszen ő az amerikai haderő főparancsnoka. Ugyanakkor nagyon meg kell gondolnia, hogy mit lép, két év múlva ugyanis elnökválasztások vesznek.
A New York Times elemzése szerint Trumpnak valójában nincsenek jó opciói. Ha folytatja a háborút, azzal megágyazhat egy 2028-as demokrata győzelemnek, ha viszont félbehagyja, akkor vesztesként vonulhat be a történelemkönyvekbe, azaz a legrosszabb rémálma válna valóra.
„Ebből azt a következtetést vonhatja le, hogy az egyetlen kiút, ha megnyeri a háborút. Emiatt pedig a nagyobb katonai műveletek újraindítása mellett dönthet, ha nem rögtön, akkor a következő hónapokban” – mondta William F. Wechsler, az Atlanti Tanács közel-keleti programjának igazgatója az amerikai lapnak.
Yaro Patrice a Klasszis Klubban szintén azt hangsúlyozta, hogy „nagyon nehéz kiszállni” az ilyen háborúkból. Emlékeztetett, hogy ezek a konfliktusok akár évtizedekig is eltarthatnak alacsony intenzitás mellett, egy-két intenzívebb szakasszal (ugyanakkor az immár közel öt éve tartó orosz-ukrán háború folyamatosan nagy intenzitással zajlik – a szerk.).
Szerinte az amerikaiak ki akarnak szállni ebből a háborúból, ugyanakkor az Egyesült Államoknak mint világhatalomnak – mint fogalmazott – „bizonyos arcvesztést nem lehet eltűrni”.
Összességében a durva eszkalációt nagyon valószínűtlennek tartja: a szárazföldi erőket is magában foglaló, nagy katonai akciónak a félidős választási eredmények után nincs realitása.
Végezetül megjegyezte azt is, hogy az amerikai társadalmon belül a külpolitika számára a legfontosabb változás a szembefordulás Izraellel, ami már középtávon is nagyon meggyengítheti a zsidó állam pozícióját az Egyesült Államokban.
Mi lesz most?
A New York Times értesülései szerint több forgatókönyv is hever Trump asztalán. A háború folytatása röviden, de jelentős erővel (Tucker Carlson egykori Trump-párti médiaszemélyiség szerint Washington egyenesen atomcsapásra készül Netanjahu nyomására, erről itt írtunk), a hadműveletek folytatása mérsékeltebb erővel, a tárgyalások előtérbe helyezése J.D. Vance vezetésével, illetve a kihátrálás a háborúból nagyjából a jelenlegi status quo fenntartásával.
A lap úgy tudja, hogy az elmúlt hetekben amerikai és izraeli vadászgépek fokozták a gyakorlatokat Irak felett, az amerikai védelmi minisztérium és a külügyminisztérium személyzetet vont ki a közel-keleti régióból, a zsidó állam pedig újabb Patriot légvédelmi rakétákat kapott az USA-tól.
Ez egy újabb nagy támadást vetít előre, ugyanakkor – ahogy arra Yaro Patrice is utalt – nehezen elképzelhető, hogy egy ilyen választási eredmény után az amerikai elnök emellett döntene.
Utóbbi – tesszük hozzá – a választói akarat látványos semmibe vétele és nem mellesleg politikai öngyilkosság lenne. Sokkal logikusabbnak tűnik egy olyan tűzszünet kitárgyalása, amit az USA és Irán is győzelemként tud eladni a saját választóinak – de Trumpot ismerve túl nagy tétben semmire sem fogadnánk.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
Lejtőre került a papír. 
