Nagy vihart váltott ki amerikai politikai körökben a nemrég Budapestet is megjárt amerikai külügyminiszter, Marco Rubio nyilatkozata, amelyben a szombaton kezdődött, Irán elleni amerikai-izraeli légicsapások elindításának a hátteréről beszélt.
Kényszerhelyzetbe hozták Washingtont
„Tudtuk, hogy lesz egy izraeli akció, tudtuk, hogy ez ki fog váltani egy támadást az amerikai erők ellen, és tudtuk, hogyha megelőző jelleggel nem csapunk oda nekik, mielőtt még elindítanák azokat a támadásokat, akkor nagyobb veszteségeket szenvedünk” – mondta Rubio Washingtonban hétfőn újságíróknak az amerikai külügyminisztérium honlapján is elérhető beszámoló szerint.
Ezzel párhuzamosan az amerikai The Hill hírportál értesülései szerint magasrangú kormányzati tisztviselők arról tájékoztatták a republikánus és demokrata párti törvényhozókat egy titkos ülésen, hogy az izraeli támadás terve késztette az Egyesült Államokat megelőző csapások megtételére, a közel-keleti bázisokon állomásozó amerikai katonák védelmében – Izrael amerikai támogatással vagy anélkül is megtámadta volna a perzsa államot.
Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan
Mindez cáfolni látszik Donald Trump állítását, aki kérdésre válaszolva tagadta, hogy Izrael késztette őt a támadásra. Ehelyett azzal indokolta a katonai akciót, hogy Irán meg akarta támadni őket, ezért kellett az Egyesült Államoknak az első csapást végrehajtania. (Ennek ellentmondani látszik, hogy Irán a háború kitörése előtt három nappal azt közölte: karnyújtásnyira vannak egy történelmi egyezségtől az USA-val, és a diplomáciai utat preferálják.) Netanjahu képtelenségnek nevezte a vádat, hogy Izrael rángatta bele a háborúba Washingtont.
Kinek a háborúja?
Mindenesetre demokrata párti és a republikánus oldalon is felerősödtek azok a vélemények, miszerint Trumpot valóban a zsidó állam késztette a háború elindítására, és ezzel az amerikai elnök nem amerikai, hanem izraeli érdekeket követett. Azaz megszegte egyik legfontosabb választási ígéretét, nevezetesen azt, hogy „Amerika mindenekelőtt”.
Ezt a háborút „Izrael céljai és időzítése” diktálta, mondta Mark Warner demokrata párti szenátor, a Szenátus Hírszerzési Bizottságának alelnöke, aki részt vett az említett ülésen.
Szerinte emiatt az amerikai nemzet egy „feltérképezetlen” területre került – utalva arra, hogy a háború számos veszélyforrást jelent országa számára.
A szenátor hozzátette: határozottan támogatja Izraelt, de megkérdőjelezi azt a döntést, amely amerikai életeket tesz kockára, miközben a közvetlen fenyegetés nem az Egyesült Államokat, hanem egy szövetségesét érheti.
„Kell egy bizonyíték az amerikai érdekek közvetlen fenyegetettségéről. Továbbra sem hiszem, hogy ez a követelmény teljesült volna”, vélekedett az amerikai hírportál szerint.
Trump szombati közleményében azzal indokolta a háborút, hogy „meg kell védeni az amerikai népet az iráni rezsim közvetlen fenyegetésének felszámolása által.” Az amerikai elnök ugyanakkor tavaly júniusban, a 12 napos iráni háború után maga jelentette be, hogy az amerikai légierő „eltörölte Irán nukleáris képességeit”. És az is egyértelmű, hogy az iráni rezsim katonailag és proxyhálózatát tekintve érezhetően meggyengült az elmúlt években.
Jóváhagyás nélkül támadtak
Demokrata párti képviselők felidézték azt az alkotmányos elvet is, miszerint az elnöknek konzultálnia kellett volna a Kongresszussal a háború elindítása előtt.
„Szükség van egy vitára az Egyesült Államok szenátusában a katonai erő engedélyezéséről”, mondta Chris Murphy demokrata párti szenátor, még akkor is, ha az ezzel kapcsolatos határozatjavaslatuk valószínűleg elbukna a republikánus többségű Szenátusban.
Hozzátette: addig nem szabadna más törvényjavaslatokról szavazni, amíg nem lesz vita a felsőházban erről a „nagyon népszerűtlen, erkölcstelen és illegális háborúról.”
Számos demokrata párti honatya azt is kifogásolta, hogy a Trump-adminisztráció – bár tájékoztatta őket a történésekről – nem artikulálta a hadműveletek céljait, ezzel is felerősítve a félelmet, hogy az ország egyre jobban belesodródik majd a háborúba.
Büntetnek a választók?
A The Guardian szerint a republikánus képviselők általában ugyan kiálltak Trump mellett azt hangoztatván, hogy egy olyan “despota rezsimet„ támadott meg, amely számos alkalommal „gyilkolt amerikaiakat a Közel-Keleten”, több kormánypárti médiaszemélyiség illetve politikus kifejezte nemtetszését is.
„Rubio kimondta azt, amit a legtöbben sejtettek (…) ez egy gyökeres változás a külpolitikában”, írta Mike Cernovich, egy ismert Trump-párti influenszer közösségi oldalán.
Utalt arra, hogy ezt a háborút nem támogatják a konzervatív szavazók, és ez még visszaüthet a 2026. novemberi időközi választásokon. Szerinte ezt bizonyítják a minapi texasi előválasztások eredményei.
„Remélem, hogy Trump figyel. (…) 2026 rémálom lesz, ha valami rosszul sül el Iránban.”
Matt Wash, a jobboldali Daily Wire publicistája is felidézte Rubio mondatait, miszerint gyakorlatilag Izrael kényszerítette az USA-t a támadásra. „Ez alapvetően a lehető legrosszabb, amit mondhatott.”
A publicista az iráni háborúval kapcsolatban szkeptikus, és nem látja, hogyan lesz ebből haszna az Egyesült Államoknak. Emlékeztetett arra is, hogy tavaly nyáron még azt mondták nekik, hogy megsemmisítették Irán nukleáris képességeit.
Nem Amerikáért halnak meg
Marjorie Taylor Greene ismert republikánus politikus, az amerikai képviselőház korábbi tagja közösségi oldalán azt idézte fel dühösen, hogy a választási kampányban még azt ígérték a választóknak: Amerika érdekeit teszik majd az első helyre, és nem indítanak több háborút.
Megyn Kelly konzervatív újságíró a háború eddigi amerikai áldozataira utalva pedig arról beszélt:
senkinek sem szabadna meghalnia egy külföldi országért, és nem hiszi, hogy ezek a katonák az Egyesült Államokért haltak meg. „Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez egyértelműen Izrael háborúja.”
Trump egyik legszorosabb támogatója és tanácsadója, Tucker Carlson egyébként több alkalommal személyesen is megpróbálta lebeszélni Trumpot az Irán elleni hadműveletről, majd „abszolút undorítónak és gonosznak” nevezte a támadást.
Mindezzel egybehangzóan a New York Times hosszú tényfeltáró cikkében arra a következtetésre jutott, hogy az amerikai beavatkozást az izraeli kormányfő ösztönözte, aki ellenezte a diplomáciai megoldást. Netanjahu hónapokon át presszionálta Trumpot a támadásra, és végül teljes partnerként megnyerte magának: a közös támadás tehát az ő győzelme.
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
