Tavaly év elején egyes jelentések szerint az Egyesült Államok külügyminisztériuma fontolgatta egy remigrációs minisztérium létrehozását. Néhány hónappal később a belbiztonsági minisztérium online közzétette a remigráció melletti kiállását. De nem csak az amerikai szélsőjobboldali személyiségek emlegetik a remigráció gondolatát; európai szélsőjobboldali vezetők is csatlakoznak hozzájuk – írja az Al Jazeera.

Mi a remigráció?

Általánosságban elmondható, hogy a 2020-as évekig a remigráció kifejezést elsősorban a migrációs tanulmányokban használták a migránsoknak és a külföldieknek a származási országukba való önkéntes visszatérésének leírására. A kényszermigrációról is folyt némi vita, például Wolfgang Franz közgazdász 1987-ben a remigráció kifejezést használta a külföldi munkavállalóknak a származási országukba való kényszerű visszatérésére.

A szélsőjobboldali mozgalmak kontextusában azonban a remigráció az etnikai tisztogatás egyik módszere. A fehér etnonacionalisták számára a remigráció egy olyan folyamat, amelynek során minden nem fehér embert erőszakkal eltávolítanak a hagyományosan fehér országokból.

Adolf Hitler is számos remigrációs politikát és más antiszemita javaslatot mérlegelt, mielőtt eljutott a „zsidókérdés” végső, tömeggyilkos megoldásához – a holokauszthoz.

A Nagy Helyettesítés

A remigráció koncepciója Renaud Camus francia regényíró munkásságán keresztül terjedt el, aki 2011-es könyvében, a Le Grand Remplacement-ban megalkotta a Nagy Helyettesítés összeesküvés-elméletét. Széles körben cáfolt fehér nacionalista elmélete azt sugallja, hogy az elitek a nyugati fehér keresztényeket tudatosan lecserélik nem fehér, elsősorban muszlim emberekkel a tömeges migráció és demográfiai változások révén. Camus ezt „helyettesítés általi népirtásnak” nevezi.

Az európai és nyugati szélsőjobboldali etnonacionalisták ebből az elméletből merítettek ötleteket.

Megjelent a remigráció a szélsőjobb körökben

Heidi Beirich, az amerikai és európai szélsőjobboldali mozgalmak szakértője az Al Jazeerának elmondta, hogy a remigráció kifejezés „viszonylag új” a szélsőjobboldali körökben.

Beirich szerint a koncepciót Martin Sellner tette népszerűvé. A 36 éves Sellner az osztrák ultranacionalista Identitárius Mozgalom vezetője, egy szélsőjobboldali csoporté, amely bevándorlásellenes aktivizmusáról és etnonacionalista ideológia népszerűsítéséről ismert.

Az etnonacionalisták elsősorban a közös etnikai hovatartozás, származás, kultúra és örökség alapján határozzák meg a nemzetet.

„A remigráció a nem fehér emberek erőszakos eltávolítását szorgalmazza azokból az országokból, amelyeket Sellner és mások, akik hasonló meggyőződéssel rendelkeznek, történelmileg fehér országoknak tekintenek, alapvetően Európából, Kanadából, az Egyesült Államokból, Ausztráliából és Új-Zélandról” – magyarázta Beirich.

Beirich szerint a remigráció lényegében „politikai megoldás a fehér felsőbbrendűséget hirdető Nagy Helyettesítés összeesküvés-elméletére”.

Polgári nacionalisták

Az etnonacionalizmuson túl is vannak más nacionalista irányzatok. A polgári nacionalisták, akiket liberális nacionalistáknak vagy alkotmányos nacionalistáknak is neveznek, a nemzetet közös politikai értékek, törvények és intézmények alapján határozzák meg, etnikai hovatartozástól függetlenül. Úgy vélik, hogy egy személy egy adott országhoz tartozik, ha törvényes állampolgársággal rendelkezik, és elkötelezett az állam elvei mellett.

Míg a polgári nacionalisták kevésbé lelkesednek a remigrációért, mint az etnonacionalisták, számukra a remigráció önkéntes visszatérést jelent. Ez olyan politikákat vagy ösztönzőket jelenthet, amelyekkel a bevándorlókat arra ösztönzik, hogy önként térjenek vissza származási országukba, ha úgy döntenek, gyakran gazdasági, családi vagy kulturális okokból.

A remigráció gondolata egyre elfogadottabbá válik

Beirich elmondta, hogy Sellner az elmúlt két évben ezt az utóbbi ötletet erőltette az európai szélsőjobboldali pártoknál.

„A megdöbbentő nem az, hogy egy idegengyűlölő politikai párt, mint például a németországi AfD, nyitott lenne erre, hanem az, hogy az Egyesült Államok kormánya most egy fehér felsőbbrendűséget hirdető politikai álláspontot erőltet” – tette hozzá Beirich.

2025 májusában az Axios egy meg nem nevezett külügyminisztériumi tisztviselőre hivatkozva arról számolt be, hogy a minisztérium egy „Remigrációs Hivatal” létrehozását tervezte. Aztán egy október 14-i X-bejegyzésben a Belbiztonsági Minisztérium azt írta, hogy „remigráljunk”, és egy linket is hozzáadott egy mobilalkalmazásához, amely lehetővé teszi az amerikai bevándorlók számára az önkitelepítést – írta a CNN.

A remigráció gondolatát európai szélsőjobboldali vezetők is magukévá tették.

Ez magában foglalja Herbert Kicklt, az osztrák szélsőjobboldali bevándorlásellenes Szabadságpárt (FPÖ) vezetőjét is. „Néppénzügyi kancellárként kezdeményezni fogom mindazok remigrációját, akik lábbal tiporják a vendégszeretethez való jogunkat” – mondta Kickl az FPO programjában a 2024. szeptemberi választások előtt.

Bár az FPÖ szerezte a legtöbb helyet a választásokon, de a konzervatív Néppárt (OVP), a Szociáldemokraták (SPO) és a liberális NEOS egy 2025 elején megkötött megállapodás keretében kormánykoalíciót hoztak létre, amely félreállította az FPÖ-t, és törekvéseit.

A remigráció szót tulajdonképpen a rossz hangzású deportálás helyett használják, mert enyhíti azt a nyugtalanító képet, hogy embereket kényszerrel gyűjtenek össze és külföldre szállítanak – ahogyan az minden eufemizmus célja.

Az osztrák határ túloldalán, Németországban, Alice Weidel, az AfD vezetője 2025. januári pártkonferencián „remigrációról” beszélt, miközben támogatását adta az ország határainak lezárásához az új bevándorlók előtt.

2025 májusában Olaszországban tartották a Remigrációs Csúcstalálkozó nevű konferenciát. Az európai migrációs kérdésekkel foglalkozó weboldal, az InfoMigrants becslése szerint 400 jobboldali aktivista vett részt a csúcstalálkozón.

Beirich aláhúzta, ha a remigráció politikáját megvalósítanák, az valójában „egy kísérlet lenne arra, hogy etnikai tisztogatással teljesen fehér országokat hozzanak létre”.