2019 szeptemberében egy hatalmas texasi futballstadion zengett az 50 ezer indiai-amerikai szurkoló „Howdy, Modi!” kiáltásaitól, amikor Donald Trump amerikai elnök – akkor még első hivatali ciklusában – csatlakozott Narendra Modi indiai miniszterelnökhöz a színpadon. Újdelhiben tehát fél éve sokan és joggal üdvözölték Trump visszatérését a hatalomba, remélve, hogy új szintre emeli az indiai-amerikai kapcsolatokat.
A hidegzuhany
A Modi-kormány optimista volt, hogy India 10-15 százalékos vámmal megúszhatja az amerikai elnök vámháborúját. Trump július 30-i Truth Social bejegyzése, amelyben 25 százalékos büntetővámot jelentett be az indiai termékekre, azonban durva sokként ért mindenkit.
Trump ráadásul figyelmeztetett, hogy további pótdíjat vet ki, ha India nem áll le az orosz olaj és fegyverek vásárlásával. Még az ország „Amerika-ellenes” BRICS-csoportosulásban való részvételével kapcsolatban is az elégedetlenségének adott hangot. Az orosz olaj vevőinek, közöttük Indiának ígért extravámok kérdése a héten a világpolitika fókuszába került a Trump által Putyinnak adott augusztus 8-i tűzszüneti határidő miatt.
Fotó: Depositphotos
Valóban egy friss indiai becslés szerint India „a háború kezdetétől 2025. március 2-ig 205,84 milliárd euró értékben vásárolt fosszilis tüzelőanyagokat Oroszországtól”. India Oroszországból származó energiaimportja „a teljes kőolajimportjának kevesebb mint 1 százalékáról rövid idő alatt a megdöbbentő 40 százalékra emelkedett”.
India külügyminisztere szerint az EU és az USA is kereskedik az oroszokkal, így „unfair” országát kiválasztani, mint az ukrajnai háború bűnös finanszírozóját, az EU kereskedelmi forgalma még mindig nagyobb Oroszországgal, mint Indiáé (bár növekedési ütemét tekintve Indiáé elszállt, az EU-é pedig beesett, 2024-ben pedig az orosz olaj 70 százalékát India vette meg a statisztikák szerint.)
Az Egyesült Államok vezette kollektív Nyugat és Oroszország között élesedő konfrontációban Trump tehát azzal fenyegetőzik, hogy ha India nem csatlakozik a nyugati táborhoz, akkor súlyos árat kell fizetnie. Akár szankciókat is bevezethet indiai szervezetek és tisztviselők ellen.
Normális esetben Narendra Modi miniszterelnök figyelmen kívül hagyna néhány közösségimédia-bejegyzést. Lehet, megalázó, hogy Trump udvarlása után magasabb vámtarifákkal kell számolni, mint India társaival, de ezt is legyintve el lehetne intézni.
A pakisztáni rémálom
Az amerikai elnök azonban nem állt meg a kereskedelemnél. Ugyanezen a napon bejelentette a Pakisztánnal kötött vámmegállapodást, és hozzátette, hogy az amerikai vállalatok segíteni fognak India problémás szomszédjának a nemrég felfedezett olajkészletek kitermelésében, és hogy „talán egy nap olajat fognak eladni Indiának”.
Márpedig ezzel Trump egy igazi darázsfészekbe nyúlt. Új-Delhi számára ugyanis szinte minden tárgyalható – de a Pakisztánnal való kapcsolata tabu.
Az indiai polgárok és a politikusok már így is nehezteltek Trumpra, amiért májusban magának tulajdonította a nukleáris eszkalációval fenyegető pakisztáni-indiai pár napos háborút lezáró tűzszünetet. Bizony semmi sem késztetheti jobban az indiai vezetőket arra, hogy megkeményítsék az álláspontjukat és felhagyjanak a gazdasági kapcsolatokról való tárgyalásokkal, mint Pakisztán játszmába keverése.
India kevés aduval rendelkezik
Mindenesetre most nagy a futkosás. Vajon Új-Delhi túlbecsülte a saját geopolitikai jelentőségét? A vám szintje már önmagában is elég rossz hír volt: a 25 százalék magasabb, mint a Fülöp-szigetekkel és Indonéziával megállapodott 19 százalék, és jóval magasabb, mint az Egyesült Államok szövetségeseinek, például az Európai Uniónak, Koreának és Japánnak felajánlott 15 százalék.
Valamilyen oknál fogva India azt várta, annyira nélkülözhetetlen az Egyesült Államok számára, hogy jobb feltételeket kap, mint a hosszú távú szövetségesei – még akkor is, ha azok megőrzik az ipar és a mezőgazdaság köré emelt korlátjaikat. Ehelyett az ország az egyik kevés olyan ország közé kerülhet, amely Trump vámfelfüggesztése után magasabb, nem pedig alacsonyabb vámokkal szembesül, mint amekkorával eredetileg fenyegetett.
India szerepe a Quadban – az Ausztrália, India, Japán és az Egyesült Államok között 2007-ben létrehozott diplomáciai partnerségben – Kína ellensúlyozására épült. De a Trump-kormány háborúk befejezésére és a belpolitikai kérdésekre való összpontosítása miatt India háttérbe szorult.
Új-Delhi túl későn jött rá, hogy Washingtonban valójában nagyon kevés befolyással rendelkezik. A kínaiak újabb haladékot kaphatnak, mert van mivel fenyegetniük az amerikai gazdaságot. Az európaiak és a gazdag kelet-ázsiaiak megígérhetik, hogy amerikai fegyvereket vásárolnak, vagy befektetnek az Egyesült Államokban. India viszont sem a fenyegetéshez, sem a megvesztegetéshez nem rendelkezik a megfelelő adukkal.
Ennek ellenére évekig sikerült a tényleges gazdasági erejénél nagyobb szerepet játszania azzal, hogy hallgatólagosan ígéretet tett arra: részt vesz a Washington által vezetett kísérletekben a felemelkedő Kína visszaszorítására. Hallgatólagosan, nem nyíltan, mert India nem hiszi, az Egyesült Államokhoz való közelség megakadályozhatja abban, hogy részt vegyen a Kína által dominált csoportosulásokban (BRICS), vagy támogassa nagyléptékű olajvásárlásokkal a háborús bűnös orosz rezsimet.
Márpedig Trump tiszteletet akar, nem ellenszegülést.
Romokban India Amerika-politikája
Ha csupán nagyobb távolságot követelt volna Új-Delhi és Moszkva között – és ezt lehetőleg India gazdasági kilátásainak megsértése nélkül tette volna –, a vezetők valószínűleg csendben engedtek volna. Az orosz olaj árengedménye csupán 6-10 dollár hordónként, és a Standard Chartered kutatása szerint az amerikai forrásokra való átállás inflációs hatása elhanyagolható lenne.
Természetesen a kormánynak valahogy meg kell győznie nacionalista táborát arról, hogy a váltás az ország érdekeit szolgálja, miután két éven át az ellenkezőjét állította. De a miniszterelnök iránti bizalom elég nagy ahhoz, hogy ezt meg tudja valósítani.
A választók azonban nem fogják elfogadni, ha a kormány enyhít a Pakisztánnal szembeni kemény álláspontján. A Trumpnak való meghátrálást, miután ő jelezte, hogy inkább a szomszédokat részesíti előnyben, még Modinak is nehéz lenne eladni.
Kevesebb mint 24 óra alatt tehát Új-Delhi Trump-korszakra vonatkozó politikája és az amerikai-kínai feszültség közepette gondosan ápolt stratégiai kétértelműsége egyaránt romba dőlt. Trump már azt kérdezheti magától, hogy India mit tud partnerként kínálni. Új-Delhi bizalma, hogy képes lesz átvészelni a Trump-korszakot, teljesen megrendült; hosszú időbe fog telni, mire a kapcsolatok helyreállnak a viharos hét után.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
