A háború felé tolja a világot a „békepárti” Donald Trump

Trump második elnöksége gyakorlatilag császári jellegű megközelítéssel és politikával jellemezhető. Az amerikai alkotmányban rögzített hatalmi ágak szétválasztása egyre inkább háttérbe szorul.  

Új geoökonómiai rend felé

A kül- és belbiztonsági ügyekben, valamint a vámpolitikában Trump vaskézzel  uralkodik. A legtöbb nagy gazdaság, köztük az EU, Kanada, Mexikó és Japán inkább tárgyal, csakhogy elkerülje a nyílt konfrontációt a Trump-adminisztrációval. Egyetlen ország sem akarja Trumpot nyíltan magára haragítani.

Az amerikai vállalatok nagy nyomás alatt állnak, hogy visszavigyék a gyártást az Egyesült Államokba, az EU és Japán pedig ígéretet tett arra, hogy vámmegállapodás részeként körülbelül egy ezermilliárd dollárt fektet be az Egyesült Államokba. Trump „Amerika Mindenekelőtt” politikája azzal fenyeget, hogy aláássa azt a globális rendet, amelyet elődjei az elmúlt nyolcvan évben építettek fel.

Trump elnök jelenleg jelentős mértékben vámokkal uralja a nemzetközi politikai színteret. A szakértők ezt „geoökonómiának” nevezik – a politika folytatásának gazdasági eszközökkel. Vagy ahogyan Cathrin Mohr, a Bonni Egyetem közgazdásza és Christoph Trebesch, a Kieli Világgazdasági Intézet (IfW) közgazdásza a „Geoeconomics” című áttekintő tanulmányukban írják: „ez a geopolitika és a gazdaság közötti összefüggéseket vizsgáló tudományág”. Röviden: itt hatalomról, befolyásról, rivalizálásról és gazdaságról van szó.

Érdemes tehát egy pillantást vetni a kialakuló új geoökonómiai világrendre.

Oroszország: hiánygazdaság a szankciók ellen

A szankciók a geoökonómia eszköztárának egyik eszköze, magyarázza Mohr és Trebesch. A 2022-es támadást követően az EU tagállamok már a 18. szankciócsomagot vetik be az ország, többek között az orosz árnyékflotta ellen.  

Putyin új kereskedelmi partnerek felkeresésével válaszol és áthelyezi az áruáramlást. Olajat szállít Kínába és Indiába technológiai termékekért cserébe, Észak-Korea pedig katonákat küld a szállításokért. Ez egy új cserekereskedelem.

A háború politikai üzleti modellé válik. A világpiactól elvágva Oroszország technológiai szinten alacsonyabb szintre áll be. Ugyanakkor Putyin háborúja megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a lakosság elviselje a rossz gazdálkodást.

Marcus M. Keupp katonai közgazdász a német közszolgálati ZDF-nek így nyilatkozott:

„Ha a háború jobb Oroszország belső viszonyai és a putyini autokrácia stabilizálása szempontjából, akkor ez egy disztópikus (negatív utópikus) stabilizáció. A háború békét jelent – legalábbis belpolitikailag – Oroszország számára.”

Kína: nyersanyagok mint hatalmi eszköz

Legkésőbb a koronavírus-járvány óta mindenki tudja: az ellátási láncok törékenyek. Trump geoökonómiai korszakában pedig fontos eszközök a befolyásgyakorláshoz. Az amerikai kormány például korlátozta a kínai mesterséges intelligencia ipar számára fontos chipalkatrészek szállítását, hogy megakadályozza riválisa technológiai fejlődését.

Kína viszont uralja a fontos stratégiai nyersanyagok kereskedelmét – az antimontól a lítiumon át a cirkóniumig, amelyek mind kulcsfontosságú elemek az ipar számára, az energetikai átállástól a chip-technológiáig.

Amikor április másodikán Trump rekordmagasságú vámokat vetett ki Kína gazdaságára, Pekingnek több aduja volt, mint az EU-nak és korlátozhatta fontos nyersanyagok exportját. Ez kedvező helyzetbe hozta és megnyitotta az utat egy újabb megállapodás felé.

Az új geoökonómiai korszakban új logika érvényesül. A rivális szállítási láncaira gyakorolt befolyás (például a nyersanyagok ellenőrzése révén) döntőbb, mint az ellenvámokkal való fenyegetőzés.

USA: Trump kedvenc vámjai

Donald Trump egyik fontos eszközként a vámtarifákkal folytatja külpolitikáját. Legutóbb az EU-t érte a csapás és sokak számára vált nyilvánvalóvá: az amerikai elnök vámemelésekkel fizetteti meg kontinensünk katonai segítség iránti igényét.

Az amerikai kormány idén már több, mint  százmilliárd dollárt keresett a beszedett vámokból. Ez az a pénz, amelyre Trumpnak szüksége van a „Big Beautiful Bill” nevű, a magasabb jövedelműek adókedvezményét célzó törvényjavaslat finanszírozásához.

Trump így nem csak belpolitikai pozícióját biztosítja, hanem külpolitikában is megerősíti az USA pozícióját. Az elnök így tetszése szerint használja a vámokat, gyengíti gazdasági versenytársait – mint az EU –, vagy politikai ellenfeleit. Brazília adóterhe azért is olyan magas, mert Trump úgy látja, hogy politikai harcostársát, Jair Bolsonarot jogtalanul üldözik az országban.

Mohr és Trebesch kutatók egy koncepciót látnak mögötte. Charles Kindleberger közgazdászt és annak „hegemón stabilitás” koncepcióját idézik. Mohr és Trebesch a hegemónról, azaz egy rendszerben uralkodó erőről írnak. Trump vámjai elsősorban egy célt szolgálnak: hogy megerősítsék az USA pozícióját.

Összegzés: kockázatok a világgazdaság számára

Legkésőbb a berlini fal leomlása óta, 1989 óta dominál a szabad kereskedelem, a nyitott piacok és a globalizáció eszméje. A liberális eszme szerint a kereskedelem és a nemzetközi munkamegosztás mindkét fél számára előnyös, és erősíti az országok közötti kapcsolatokat is. Statisztikai szempontból a szoros gazdasági kapcsolatok csökkentik a háborús konfliktusok kockázatát az országok között. A szétválasztás tehát növeli a konfliktusok kockázatát is.

Manapság a világ egyre inkább átrendeződik. Szakértők, mint Mohr és Trebesch, „fragmentálódásról” beszélnek. Az üzleti újságíró Gillian Tett ezért figyelmeztet a Financial Timesban:

„A geoökonómia problémája, hogy fertőző: ha egy ország átveszi, a többi is kénytelen reagálni.”

A gazdasági blokkok kialakulásának az a veszélye, hogy a világkereskedelem lelassul.

Mindazonáltal van egy halvány remény. Tett szerint: „A 20. század történelme azt mutatja, hogy vannak intellektuális ingadozások, és  Trump gondolkodásmódja valószínűleg nem lesz tartós.”