A magyar történeti alkotmány esete a kvótanépszavazással

      „Valljuk, hogy a történeti alkotmányban gyökerező alkotmányos önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége. ”  (Az orbáni alaptörvény sokadik módosításának tervezetéből.)

       Mint az ismeretes II. András magyar király 1222-ben bocsátotta ki az Aranybullát (azért két l-lel, hogy azt megkülönböztessék Lotharingiai Karolina infánsnőtől az uralkodó hölgyismerősétől), amely így kezdődik:

      "A Szent Háromság és az egy Isten nevében,

       András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmáczia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galiczia és Lodoméria királya, örök emlékezetül..." 

    Tudnunk kell, hogy  II. Béla király nevezte ki magát Ráma királyának. Tette ezt annak ellenére, hogy Ráma nevű királyság nem létezett, egy boszniai folyót és annak környékét hívták Rámának, de a nagybácsikája által megvakított Bélának udvaroncai bemesélték, hogy Ráma egy hatalmas ország elefántokkal és pálmafákkal, irtó büszkék is voltak rá a magyar királyok, része is lett az alkotmányos önazonosságunknak, mint Rudolf a Túró. 

    ... hogy egyik szavamat a másikba se....

    Az Aranybulla tizenkilenczedik törvényczikkének kevesek által ismert, de annál fontosabb hetedik passzusát szeretném czitálni, mert úgy gondolom, hogy relevancziával bír:

    "  Rendeljük, hogy az utánunk való királyok engedelmességgel szolgálják az egy igaz Istent, és aszerént cselekedendjenek miszerént azt az Égi és Földi királyoknak adatott, mert kinek adatott, az veend is, és kinek kétszer adatott az kétszer veend. Egy utánunk való király se ingerlé fel a Belgák a Burgundiak vagy a Luxemburgiak fejedelmeit azzal, hogy az jobbágyit az izmaeliták ellen hörgedelmezze.

    Mert nem veheték el az izmaeliták a jobbágyok az robotját, hiszén az izmaeliták, az pártusok és az epikureaiak, egyébirányukban sem lehetnek sótisztek, kamaraispányok és vámosok, és nem is nagyon akarának, menének ők az választófejedelemhez Bajorföldre, ahol többet méretnek, meg szállanának is. Azonfogytán, ha egy utánunk való király, az egy igaz Isten kék egének szűnére festett papírost szegele ki, hogy azzal az szíriaiakat, filiszteusokat és más mahometánusokat egzeczíroztassa, és az vicebírókat megtévesztvén az népét hamisan esküdteté, bűnhödtessék meg.

   Bűnhődtessék meg, és neveztessék kurafinak az ő véréből való anyja által, ki az Indiányok csicsókájáért árulá az ő makulátlanságát az ruszoknak. És légye neki nevezvén latornak és vetessék neki fője, és minden mása is mi párosával lóga a testíről, de előtte egy kis makkátó, ahogy az böszörmények fejedelmi mondaná"