Most egy kicsit arról, hogy ki mit cseszett el

Egy bezárkózó, provinciális kisvárosban nőttem fel, a kozmopolita Budapesten értem felnőtté és most a világ egyik legtoleránsabb, legnyitottabb országában élek migránsként. Nekem ne ugasson be senki, hogy menjek ki a körúton kívülre megismerni az úgynevezett „emberek” problémáit (mert én nyilván nem „emberek” vagyok, hanem ufó).

Eljutni az elitekkel szembeni kritikától a neomarxizmuson át a proletárdiktatúra bálványozásáig: ez nem szellemi teljesítmény, hanem szellemi leépülés.

Mit kéne várnunk attól, hogy az értelmiség „kimerészkedik a körúton kívülre” (ezerkétszáz kilométerre merészkedtem, heló, hát te?) és megismeri azoknak a gondolkodását, akik a populista, idegengyűlölő, rasszista, nőgyűlölő, buzigyűlölő, antiszemita, cigánygyűlölő, tőkegyűlölő, kapitalizmusgyűlölő, Európa-gyűlölő szélhámosokra szavaznak és még csak nem is értik, hogy mi ezzel a baj? Mit nem tudunk még erről a gondolkodásról? Mi ebben a rejtélyes? Mi benne a szép, a tanulmányozásra méltó? Mit lehet tanulni abból, ha az ember elmegy T-be, hogy megkérdezze a helyiek véleményét a migránsokról, az iszlámról, a szabadkereskedelmi megállapodásról, a klímaegyezményről?

Ezekről a dolgokról semmit. Amit meg lehet tudni tőlük, hogy mit gondolnak a cigányokról, mit gondolnak arról, hogy nincs munka, hogy milyen a jobbágyélet a helyi földesúr birtokán, hogy milyen bujkáló melegnek lenni egy homofób közösségben, hogy milyen beletörődni a kiszolgáltatottságba, a reménytelenségbe, az alkoholizmusba és milyen nehéz kitörni belőle. Been there, done that.

A belvárosi értelmiséget, a liberálisokat, az amerikai demokrata pártot hibáztató nézőpont alaptétele, hogy a bunkó sose hibás semmiért. Az nem hibás azért, hogy nem tanul, nem hibás azért, hogy nem néz utána, hogy nem érdekli, hogy nem figyel, hogy direkt bezárja az elméjét. Az sem hibás, aki ezzel visszaél, aki átbassza, kifosztja és kihasználja a bunkót.

Az a hibás, aki nem menti meg a bunkót az akarata ellenére attól, aki kihasználja. Aki nem „ereszkedik le” a bunkóhoz, hogy elmondja, miért téved. Aki nem töri rá az ajtót, nem kapcsolja ki az Izaura tévéjét, nem törli a szabadon ébredők csoportból és nem ordítja közvetlen közelből az arcába, hogy menjen már ki a saját fatornyos falujának körútján kívülre muszlimot látni, buzit látni, világot látni.

Uraim, ne bolonduljunk meg. Ez pontosan az, aminek látszik: a bunkók cseszik el. Már megint. És nem, nem vagyok hajlandó felelősséget vállalni mások ostobaságaiért. Aki hülye, haljon meg.