2024-hez képest 2025-ben nagyobb volt az áremelkedés üteme (+3,7 százalék és +4,4 százalék), ezzel tavaly Európa 3 legmagasabb értékeit regisztráltuk. Ugyanakkor 2025. év végére a fogyasztói árindex szelídülni kezdett, majd a 2026. év eleji átárazások is szerények maradtak, így hosszú idő után végre enyhén alulmúlta a hazai áremelkedés mértéke regionális versenytársaink átlagát – áll a GKI friss elemzésében.
A kedvező áralakulásban nagy szerepe volt az új jegybanki vezetés szigorú monetáris politikájának. A magas alapkamat támaszt adott a forintnak, az erősödő hazai fizetőeszköz pedig mérsékelte az importárakat. A magas kamatok továbbá a fogyasztás felől a megtakarítás irányába terelték a piaci szereplőket (még ha a kamattámogatott hitelek miatt ennek hatása hazánkban mérsékeltebb volt), ezzel csökkentve a kereslet fűtötte áremelkedést.
A nemzetközi energiaárak konszolidációja, valamint az uniós termelői árak csökkenése március elejéig mérsékelte az inflációs nyomást. Mindemellett a kormányzat adminisztratív intézkedései (pl. árrésstop, telekommunikációs, banki és biztosítói szektor „önkéntes” vállalásai) is rövid távon fékezték az áremelkedés ütemét (miközben a piacgazdasági logikát torzítják).
Februárban – a kedvező adatok fényében – a Monetáris Tanács elérkezettnek látta az időt a kamatcsökkentésre. A forint árfolyama a lazítás hírére nem változott érdemben, ami annak jele, hogy a piac számított a döntésre. A kamatvágás után az elemzők azt találgatták, folytatódhat-e márciusban a – regionális összevetésben meglehetősen magas – magyar alapkamat csökkentése.
Az óvatos optimizmust felülírta az iráni konfliktus: a forint volatilissé vált és gyengült, miközben a nemzetközi energiaárak megugrottak. A közel-keleti helyzet rendeződése egyelőre várat magára, növelve a bizonytalanságot és az inflációs kockázatokat, jelentősen korlátozva a monetáris politika mozgásterét.
Vitatják a vízi átjáró helyzetét.
