Már a címben a megtakarítók elleni támadásról beszél a Frankfurter Allgemeine nevű híres német lap vasárnapi online vezércikke. „Ebben az országban, amelyben már Luther Márton idejétől fogva a spórolást nevezték ki példaképnek, büntetik a spórolást” – írják.
Leért a büntetőkamat
Öt hónapja vannak negatív, büntető jellegű kamatok az EKB-ban (Európai Központi Bank) azokra a betétekre, amelyeket a bankok helyeznek el nála, kezdetben mínusz 0,1 százalék volt, majd 0,2 százalékra rontották. A napokban egyértelművé vált, amitől már sokan tartottak, hogy a bankok ezeket tovább is fogják hárítani.
A Handelsblatt is egy héten belül féltucatnyi cikket szentelt a témának, miután a Commerzbank az üzleti ügyfelek számára negatív kamatokat jelentett be, majd hosszasan győzködte a közvéleményt, hogy ugyanezt a kisügyfeleknél nem fogja megtenni. (Pedig normál esetben többnyire az a logikusabb, ha a bankok a nagyobb ügyfeleknek fizetnek többet.)
Ha félmillió euród van, megjárhatod
A Commerzbank csak a nagybankok között volt az első, előtte két kisebb, a DZ Bank Luxemburg és a thüringiai Skatbank is negatív kamatot vezetett be. A Skatbank a félmillió euró feletti betétekre 0,25 százalékos negatív éves kamatot alkalmaz, vagyis félmilliónál évente 1250 eurót kell fizetni a betétesnek. A Commerzbank szerint a kamat egyedi megegyezés kérdése lesz.
A Handelsblatt szerint azonban hiába bizonygatják a bankok, hogy a magánügyfelek nem fognak veszíteni a pénzükből, mert sok, a tulajdonukban levő befektetési alap már csak negatív kamattal tudja elhelyezni a nála levő pénzt (úgynevezett depóbankoknál). Hasonló a helyzet a biztosítók által kezelt vagyonoknál is. Baloldali politikusok mindenesetre azt követelik, hogy törvényben tiltsák meg a kisbefektetőkre alkalmazandó negatív betéti kamatot.
A kamat helyett a költségeket piszkálják
Egy másik burkolt kamatcsökkentést a Frankfurter Allgemeine a berlini Sparda Banknál talált, ahol az ügyfeleket arról értékesítették, hogy mivel a bank nem akar negatív kamatot, ezért inkább emeli a számlavezetési- és bankkártya-díjakat. Ezt alighanem más bankok is hasonlóképpen teszik, mert nem hangzik olyan ijesztően, mint a negatív kamat.
|
| (Fotó: 123rf.com) |
Most sokan attól tartanak, hogy mivel a pénz már nominális értékét sem őrzi meg a bankokban, ezért az emberek meg fogják rohanni a pénzintézeteket, és készpénzben hazaviszik inkább a vagyonkájukat. A német központi bank, a Bundesbank árgus szemekkel figyeli a helyzetet, neki sem mindegy, a 2008-as pánikban például kifogyott az 500 eurós bankjegyekből – írja a Frankfurter Allgemeine.
Mindeközben, ha nem is sok, van némi infláció is az euróövezetben, ami a pénz reálértékét csökkenti.
Feljebb fog menni az infláció
De mi a helyzet nálunk? A banki kamatok egészen alacsonyan vannak, legfeljebb az akciós ajánlatok érik el a kettő százalékot, a normál kamatok inkább az 1,0-1,5 százalékos sávban vannak. Az infláció ugyan az utóbbi hónapokban nulla körül volt, ám ez főleg a rezsicsökkentés következménye, jövőre várhatóan legalább kettő százalékra fel fog menni.
A kamatból lejön a kamatadó, az ehó (16+6 százalék), azaz ezen alacsony kamatoknak is rendszerint majdnem a negyede elvész. És akkor még nem beszéltünk a számlavezetési és tranzakciós költségekről, amelyek összegtől, banktól, ügyféltől és más tényezőktől függően tovább apasztják a kamatot.
Az állam rájuk ígér
Aki most köt le pénzt, várhatóan azzal fog szembesülni egy év múlva, hogy alig kapott pár fillér kamatot, becslésünk szerint jellemzően 0,8-1,2 százalék között lehet majd, ami adó és költségek után megmarad. A visszatekintő infláció pedig ezt nagy valószínűséggel meghaladja majd.
Az állampapíroknál azonban jobb a helyzet, az eho nem fizetendő, a költségek az Államkincstárnál alacsonyabbak (nincs például számlavezetési díj), miközben az állam rendszeresen ráígér a bankokra. A Kamatozó Kincstárjegy például jelenleg is 2,5 százalékot fizet, az inflációkövető és kincstárjegyhozamokhoz kötött változó kamatozású kötvények még többet. (Erről nemrég itt írtunk részletesen.)
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
