Vajon melyik az a befektetés, amely rengeteget drágult az idén, most is valósággal kapkodnak érte a vásárlók, hiány van belőle, és sok mindenkinek fáj miatta a feje – mégis 99,8 százalékot lehetett veszíteni rajta, ha 19 évvel ezelőtt ebbe fektetett valaki? Úgysem találná ki: ez az amerikai földgáz, legalábbis akkor, ha az UNG jelzésű tőzsdén jegyzett alapon (United States Natural Gas Fund), azaz ETF-en keresztül vásárolták meg.
Nem csalás, mégis pénznyelő
Ezt mutatja ez az ábra egészen 2007 végétől. Az UNG a NYMEX-en a legközelebbi lejáratú határidős vételi földgázpozíciókat tartja, és alapvetően nem történt vele semmi különös, nem csalás, nem ámítás, azt adja, amit ígért. A baj az, hogy ezeket a közeli földgázhatáridőket – törvényszerű lejáratuk miatt – minden hónapban át kell görgetnie a következő havi kontraktusra.
A gáz határidős piacán azonban az árfolyamok nagyon gyakan az úgynevezett contango állapotában vannak, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a későbbi lejáratú kontraktusok drágábbak, mint a hamarabb lejárók.
Ki nyer ma?
Így contango esetén minden lejárat/átgörgetés alkalmával olcsón adnak el és drágán vásárolnak újra, ami sok pénzbe kerül még akkor is, ha a gázárak szintje alapvetően nem változik. (De példánkban egyébként még az is esett, mintegy 57 százalékkal.) Ezt a veszteséget többféleképpen nevezik, például rolling costnak (görgetési költség), roll-over lossnak (átgörgetési veszteség) vagy negatív roll yieldnek (görgetési hozam).
Amikor a piac a contango állapotában van, tehát a távolabbi határidők drágábbak, mint a közelebbi határidők, az a határidős eladási pozícióban levőknek kedvez, a vevőknek pedig veszteséget okoz. Fordítva, az úgynevezett backwardation, amikor a távolabbi határidők olcsóbbak, mint a közelebbi határidők, a vevőknek hoz plusz nyereséget, az eladóknak, a shortosoknak pedig veszteséget.
Programozott veszteség?
Az ábrák arra engednek következtetni, hogy ez utóbbi hosszú távon sokkal ritkább, legalábbis az amerikai földgáz piacán. (Az összes határidős árfolyam többek között a Barchart oldalon látható.)
A veszteség mértéke évente nagyjából 5-15 százalékra becsülhető az amerikai piacon, attól függően, hogy milyen alakú és mennyire meredek a határidős görbe, mekkorák az eltérések a határidős árak között.
Persze az USA-ban sok alap van, valamivel kevésbé volt alulteljesítő az UNG-nál az ahhoz hasonló UNL ETF (United States 12 Month Natural Gas Fund), amely 2010 közepétől mostanáig „csak” 87 százalékkal esett, miközben az európai földgáz határidős ára 37 százalékkal ment lejjebb. (Ez az alap szintén az amerikai földgázra felvett vételi pozíciókat képezi le, csak nem a legközelebbi határidőre, hanem a következő 12 hónap lejárataira.)
Mi az az FCG?
Ez a görgetési probléma elkerülhető, ha a földgáz-határidők – és az azokon alapuló termékek, mint ETF-ek, ETC-k, certifikátok, warrantok – helyett a földgáziparban tevékeny részvénytársaságok részvényeit vesszük. Vagy az azokra szóló alapokat, mint az FCG (First Trust Natural Gas ETF).
Az FCG-vel azért kerülhetjük el a görgetési problémát, mert portfóliójában termelő és szolgáltató vállalatok részvényei szerepelnek. Így azonban az ára nemcsak a gázártól, hanem például a vállalati eredményektől, a cégek eladósodottságától, a tőzsde általános alakulásától és a földgáz kitermelésének, forgalmazásának költségeitől is függ.
Az alap az utóbbi években jól teljesített, de amint az első grafikonon látható, korábban voltak rossz évei, amikor alulteljesített a földgázárhoz képest is. Az FCG-hez hasonló alap a Global X U.S. Natural Gas ETF (LNGX), de jóval rövidebb múltra tekint vissza.
Európában más a helyzet?
Európában az itteni tőzsdei gázárakat követő WisdomTree European Natural Gas (TTFW vagy EGAS) ETF hasonlít az említett amerikai földgáz-ETF-ekhez, és eddig meglepően jól követte a hollandiai szállítású földgáz árát. Ennek ára mintegy 154, az alapé 153 százalékkal ment fel eddigi pályafutása, bő két év alatt.
Ennek két oka lehet: az egyik az, hogy az eltelt idő viszonylag csekély, a másik az, hogy az európai földgázár mostanában inkább a backwardation állapotában van, ami a vevőknek kedvez. A piac ugyanis azt várja, hogy az iraki-iráni és az orosz-ukrán háborúk lezárásával a földgázárak ismét alacsonyabb szintre kerülhetnek, ezért a távolabbi határidők ára alacsonyabb. (Ahogy a Brent típusú olajé is.)
Európában napi (daily) short és tőkeáttételes long ETF-eket is találtunk a WisdomTree-családból, ezek azonban a napi átsúlyozás miatt további kockázatokat hordoznak. Nem biztos, hogy az átlagos kisbefektetők számára is alkalmasak.
Nyerni mások bukásán?
Amit az egyik befektető elveszít, azt nagyon gyakran egy másik megnyeri. Nem lehetne valahogy a nyertes oldalra állni? Az USA-ban és az EU-ban is vannak földgáz short ETF-ek, de a teljesítményük eléggé szerény volt az utóbbi években. Ennek fő oka az alkalmazott tőkeáttétel és az állandó (napi) átsúlyozás lehet. Inkább rövid távú, pár órás vagy napos spekulációkra szánják ezeket. (Ilyenek: KOLD, DGAZ, 3NGS az USA-ra, SNGA Európára.)
Összefoglalásképpen arra juthatunk, hogy hosszabb távon jobban megérheti részvénytársaságokon keresztül az energiaszektorba fektetni, mint határidős pozíciókon vagy az ezeken alapuló különböző tőzsdei termékeken keresztül.
A részvények dicsérete
Az iparági részvénytársaságok többsége nyereséges lehet, általában osztalékot is fizet, ami akkor is bevételt jelenthet a részvényeseknek, ha egyébként az adott mögöttes nyersanyag ára éppen nem megy sehová, vagy valamennyire még esik is.
A részvénypiacon nem feltétlenül kell a határidős árfolyamok, árupiaci árfolyamok struktúrájával foglalkozni. Sokkal inkább van esély rá, hogy egy „vedd meg és tartsd” típusú befektetést kapunk a pénzünkért. Miközben a származékos piacok kockázata magas, és adott esetben akár „enni is kérhetnek”, vagyis pótbefizetésre is szükség lehet, vagy elúszhat a pénzünk.
Ha a kisbefektető megvásárolja egy energiaipari részvénytársaság papírját a tőzsdén, akkor részesedést szerez az adott cégben, amelynek dolgozói és menedzserei nagy szakmai tapasztalatokkal – bár nyilván nem tévedhetetlenül – dolgoznak a fellendítésén. Többek között a határidős piacon is spekulálhatnak, jóval nagyobb hozzáértéssel, mint a tipikus kisbefektetők.
A contango a blokkláncon is utolér
A contango és a backwardation hatása alól az árupiaci termékeket vásárló befektetők a blokkláncon sincsenek biztonságban. A Hyperliquid vezető onchain (azaz blokkláncon működő) tőzsde rendszerében például az árupiaci termékeket havonta egyszer, egy öt munkanapon keresztül tartó periódusban, fokozatosan árazzák át a következő határidőre.
Ez azt jelenti, hogy a mögöttes, külső elszámoló árat, az úgynevezett orákulum-árat („oracle”) módosítják, tehát úgy növelik vagy csökkentik, hogy a két határidő közötti különbség fokozatosan kiegyenlítődjön. Emellett piaci mechanizmusok is gondoskodnak arról, hogy adott esetben a longos, más esetben a shortos befektetők járjanak jobban, hasonlóan a való világhoz.
Ezt a kamatköltségek (úgynevezett „funding rates”) mechanizmusa biztosítja, amelynél vagy a shortosok, vagy a longosok fizetnek kamatszerű jövedelmet a másik félnek, attól függően, hogy melyik tábor van többségben. Ez a túlzott piaci kilengések csillapítására szolgál, lényegét tekintve bünteti a shortot vagy longot, mindig azt, amelyik túlsúlyba kerül, ha a piaci egyensúly felbomlik. (Ezzel tereli az árat vissza a való világbeli árfolyamokhoz, ha a blokkláncon kialakuló árfolyam anomáliákat mutat.)
Kirobbanóan pozitív?
Egy ilyen szituációt mutat a fenti ábra, amely az amerikai földgáz átárazódásaival párhuzamos kamatköltséget mutatja be. Jól látható, hogy ez a hónap egy-egy szakaszában erősen pozitív volt az utóbbi időben.
Ez a longosoknak plusz bevételt jelentett, a shortosoknak kiadást, majd a kamatköltség az átárazódási időszak után mindig normalizálódott. (A jövőben azonban nem feltétlenül ugyanez a forgatókönyv fog érvényesülni.) Egy shortos esetén a kamatbevétel 16 százalékot tett ki július 21-től – az árfolyamon azonban eközben 18 százalékot bukott (mert az körülbelül 2,84 dollárról 3,36-ra ment fel). A vételi pozícióban ülőknél pedig ennek fordítottja történt.
A Privátbankár.hu Kft. (privatbankar.hu) nem minősül a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény („Bszt.”) szerinti befektetési vállalkozásnak, így nem készít a Bszt. szerinti befektetési elemzéseket és nem nyújt a Bszt. szerinti befektetési tanácsadást a felhasználói részére. A privatbankar.hu honlaptartalma ("Honlaptartalom") a szerzők magánvéleményét tükrözi, amelyek a privatbankar.hu közzététel időpontjában érvényes álláspontját tükrözik, amelyek a jövőben előzetes bejelentés nélkül megváltozhatnak. A Honlaptartalom kizárólag tájékoztató jellegű, az érintett szolgáltatások és termékek főbb jellemzőit tartalmazza a teljesség igénye nélkül és kizárólag a figyelem felkeltését szolgálja. A megjelenített grafikonok, számadatok és képek kizárólag illusztrációs célt szolgálnak, azok pontosságáért és teljességéért az privatbankar.hu felelősséget nem vállal. A Privátbankár.hu Kft, mint a privatbankar.hu honlapjának üzemeltetője, továbbá annak szerkesztői, készítői és szerzői kizárják mindennemű felelősségüket a Honlaptartalomra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért. Ezért kérjük, hogy a befektetési döntéseinek meghozatala előtt mindenképpen több forrásból tájékozódjon, és szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával. A Privátbankár.hu Kft. (privatbankar.hu) az adott pénzügyi eszközre általa tájékoztató céllal készített Honlaptartalomból esetlegesen következő ügyletkötésben semmilyen módon nem vesz részt, és így a függetlensége megőrzésre kerül. Mindezekből következik, hogy a Honlaptartalmával vagy annak közreadásával a Bszt., valamint az annak hátteréül szolgáló, az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-én kelt, 2004/39/EK számú, a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelve („MIFID”) jogszabályi célja nem sérül.
Nagy a zaj az AI körül, de hova érdemes a pénzünket rakni?
