Ellaposodott
Az év első napjaiban egy meredek zuhanást láthattunk, melyet egy ugyanilyen heves korrekció követett, majd a január mínuszban zárt. A kialakult formáció a legrosszabb évekre, 2000-re és 2008-ra emlékeztetett. Aztán februárban, mintha mi sem történt volna, vidáman folytatódott az emelkedés, 2120 pontnál meg is született az új csúcs. Onnantól kezdve viszont egész mostanáig kissé ellaposodott a piac: a februári tetőt csak bő 10 ponttal sikerült túlszárnyalni.
Ez akár egy tetőzési folyamat is lehet, hisz végül is fél év alatt nem volt érdemi további emelkedés, de közben nagyobb esés sem. Mondhatni megálltunk a tetőben. Igen ám, de ez egy nagyon fontos hosszú charton is feltűnő, nevezetesen az látszik rajta, hogy az index kioldalazott az emelkedő trendből. Ezt érdemes alaposabban is megvizsgálni és komolyan venni.
Beszédes grafikon
A chart maga az S&P 500 elmúlt 7 és fél évét fedi le, a minket érdeklő rész a 2009-es abszolút mélyponttól máig tartó szakasz, vagyis maga a bő 6 éves bikapiac. A chart logaritmikus, vagyis azonos százalékos elmozdulásokhoz azonos függőleges szakaszok tartoznak, ezzel kiszűri a lineáris charton óhatatlanul jelentkező torzulásokat. Így reális képet kaphatunk a 6 év alatt háromszorosára emelkedő index viselkedéséről.
|
| S&P 500, 2008-tól napjainkig. Forrás: Bloomberg |
Az időszak elején egy meredek emelkedő szakaszt láthatunk, tulajdonképpen ez volt az ingyenebéd. Ilyen túlzott mélységből, ami 2009 elején kialakult, óhatatlanul egy gigantikus felpattanás következik, ráadásul ezt akkor jól is lehetett érzékelni: megszűnt a rettegés, de annyira lent voltunk, hogy volt idő beszállni heteken át (hasonló szituáció az orosz válság végén volt 1998-ban, amikor szinte tapintható volt a megnyugvás, és nyilvánvaló volt, hogy heteken, hónapokon át fog emelkedni a piac az extrém mélységből).
Az eurózónás para
Bő egy év alatt fel is szaladt az index majdnem a duplájára, ezt követte egy egészséges korrekció, majd egy újabb emelkedő etap, és végül 2011-ben, amikor az eurózónás csontvázak kiborultak a szekrényekből (görög, portugál, spanyol, ír, szlovén ügyek), akkor jött az első komolyabb, elhúzódó korrekció. Ennek mélypontja egyúttal ki is jelölte az emelkedő trend vonalát, ami a közelmúltig sértetlen is maradt.
2012-ben volt az utolsó érdemi ijedelem, még egyszer az eurózónás periféria miatt, aztán ez megoldódott, és nagy öröm tört a piacra, ekkor kezdtek az érintett tőzsdék is (főleg a spanyol) vágtatni. Amerikában innentől kezdve nem volt komolyabb korrekció, az index szépen masszívan mászott felfelé a trendvonal mentén. Tavaly év végén kiszúrt belőle (akkor 1820-ig szakadt), de nagyon hamar visszaemelkedett, így ez csak egy kanóc maradt a grafikonon.
Ez a tető?
Az idei januári aggasztó jelenség csak annyiban látszik, hogy akkor az index rátapadt a trendvonalra, és ezért a február óta tartó tetőépítés viszonylag hamar ütközött bele a trendvonalba, és oldalazott ki belőle. Az utolsó két hónap már határozottan a trendvonal alatt zajlott. Ez egy ilyen hosszú charton, egy ilyen fontos indexnél meglehetősen komoly jelzés. Ha pár hónapon belül nem újul ki az emelkedő trend, és az index nem mászik vissza a trendvonal fölé, akkor a 6 éves bikapiac eddigi trendje megtörtnek tekinthető, ami erősen megnöveli egy sok éve nem látott kiadós korrekció vagy akár medvepiac esélyét. Ha ez még idén bekövetkezik, kiderül, hogy a januári jelzés helyesnek bizonyult.
A magyar tőzsde felett van ez a teljesítmény. 
