A cikk a Piac & Profit magazin február-márciusi számában jelent meg.
A magazin az Inmedio és Relay újságárusoknál kapható, de digitális formában is hozzájuthat. Előfizethet egy évre, de akár egy számot is megvehet. Megrendelését itt adhatja le>>>
Tavaly sokat emelkedett a nemesfémek ára: az arany 19, az ezüst 15, a platina 22 százalékkal ugrott meg. Főleg amiatt, hogy a világ nagy jegybankjai közül több ismét lazább lett, az amerikai Fed például háromszor is kamatot csökkentett. Az infláció pedig eközben, ha nem is túl magas, de stabil volt. 2019 decemberében, év/év alapon az eurózónában 1,3, az Amerikai Egyesült Államokban 2,3 százalékon állt.
Mivel a kötvényhozamok vagy a bankbetétek kamatai számos országban mélyen alulmúlják az inflációt, a főbb részvénypiacokon az árfolyamok 11 éve emelkednek, és az ingatlanok sem olcsók, sokan új befektetési utakat keresnek. Célponttá válhatnak a műkincsek, az értékes borok, az oldtimer autók vagy éppen a drágakövek. Utóbbiak közül a királynő a gyémánt.
A panellakás és a gyémánt közös vonása
Az egyik OTP-részvény olyan, mint a másik, az euró-, font-, dollárbankjegyekben sincs különbség, és az egyik hordó Brent típusú olaj is éppen annyit ér a tőzsdéken, mint a másik. Ezek standardizálható, egységesített termékek, amelyek koncentráltan vannak jelen a tőzsdéken, és bárki számára könnyen elérhetők. De nem igaz ugyanez az ingatlanokra, műtárgyakra, drágakövekre. Két, hajszálpontosan egyforma alapterületű, ugyanabban az épületben levő panellakás értéke sem feltétlenül ugyanaz. Függ a fekvéstől, a szomszédoktól, a kivitelezés apró hibáitól vagy a vevő lelkivilágától. A műtárgyak esetében is minden darab egyedi, az áruk megállapítása speciális tudást igényel, ahogyan két egyforma súlyú, alakú gyémánt értéke sem egyforma. Az ékszereknél a foglalat, a fém, a művészi munka is eltérő, de a kereskedői árrés (marzs) is hatalmas lehet. Nem csoda, ha egyes darabok esetleg évekig állnak a vitrinben.
A gyémántokkal foglalkozó cikkek kötelező eleme a négy C: Carat, Cut, Color, Clarity. Azaz: a súly karátban, a csiszolás, a szín és a tisztaság. Elsősorban e négy tényező alapján értékelik a drágaköveket. Másutt azonban további szempontokat is említenek, mint polírozás, szimmetria, fluoreszcencia vagy alak. De mennyit is érnek? Emelkedik-e az áruk, és elérhetők-e a magánbefektetők számára?
Rossz befektetés, vagy olcsó vétel?
A Diamond Search Engine (diamondse.info) weboldal 2009. január óta havonta elkészíti a saját gyémántár-indexét. 2019 decemberében 209,2 ponton állt, ami a 2010 áprilisa óta látott legalacsonyabb érték. Az index történetében azonban előfordult már ennél gyengébb ár is: 2009 novemberében 200,0 ponton zárt, míg a csúcsot 2012 februárjában, 234,8 pontnál érte el. Tavaly decemberben egy karátnyi (0,2 gramm) gyémánt átlagára az adatbázisban 9502 dollár volt.
Az árindex alakulása nem túl jó hír a gyémántbefektetőknek, mert azt jelzi, hogy még a csúcson is csak 17,5 százalékkal volt magasabb az ár, mint a mélyponton. Tizenegy év alatt pedig 2,1 százalékkal esett az index, miközben volt közel 22 százalék dollárinfláció. Érdekes, hogy míg tavaly az arany drágult, a gyémánt ára esett, pedig 2010–2011-ben, nem sokkal a válság után, még jobbára együtt mozogtak, és az arany is 2011-ben érte el a történelmi csúcsát.
Egy másik gyémántindex még rosszabb képet fest. A Polishedprices.com oldalon az átfogó (overall) mutató értéke most 115 pont, öt évvel ezelőtt pedig még 131 körül volt. Ez mínusz 12,2 százalék, míg a Diamond Search Engine indexe ugyanebben az időszakban csak 3,3 százalékot esett.
Azt jelenti mindez, hogy nem érdemes gyémántba fektetni? Nem feltétlenül. A gyémántindex készítői tévedhetnek. A tőkepiacokon sokszor az utolsókból lesznek az elsők, és fordítva. Korábban felkapott célpontok lehanyatlanak, és feledésbe merülnek, vagy régen elhanyagolt befektetéseket fedeznek fel újra, és hajtják az egekbe az árfolyamukat. Tény, a gyémánt most mintha inkább kikerült volna a fókuszból.
Kerüljük el az átverést
Az átlagemberek közül kevesen értenek a gyémántok értékének megállapításához, ahogy általában a festményekhez vagy a muzeális borokhoz, autókhoz, de akár a részvényekhez sem. Vagy meg kell fizetniük a szakemberek tudását, vagy a szerencséjükben bízhatnak, hogy mekkorát tévednek, mennyire verik át őket. Probléma lehet az is, hogy egy-egy értékesebb vagy akár közepes értékű gyémánt túl nagy falat az átlagbefektetőnek, nem tudja megvenni, vagy ha igen, akkor ez az egyetlen tétel túl nagy hányadot tenne ki a portfóliójában.
Ez a probléma azonban kiküszöbölhető, ha nem gyémántba, hanem azok értékét vagy az iparág prosperitását követő értékpapírokba fektetünk. Ahogy fizikai aranyat is lehet venni ETF-en (tőzsdén kereskedett alapon) keresztül, mint az SPDR Gold Shares (GLD ETF), illetve aranybánya-tulajdonosok is lehetünk a GDX részvény-ETF megvásárlásával.
A gyémántpiac több mint 90 százalékát 2016–2018 között három óriásvállalat ellenőrizte a Statista.com szerint: az orosz Alrosa, az Anglo American holdinghoz tartozó De Beers és az ausztrál Rio Tinto. Mindhárom tőzsdén van, és mivel a piac ennyire koncentrált, egyszerűbbnek, olcsóbbnak látszik a részvények megvásárlása, mint valamely alapé.
Ám a két gigászi nyugati holding eredményének csak kis részét teszi ki a gyémánt. A Rio Tinto esetében a 2018-as 19,3 milliárd dolláros EBITDA-eredményből 2,78 milliárdot adott a réz és gyémánt üzletág, míg az Anglo American bevételeinek húsz százalékát adta a De Beers gyémántüzletága. Az orosz Alrosa részvénye pedig speciális: Oroszország- és devizakockázatokat hordozhat.
Az infláció elleni védekezésként vagy a többitől eltérő mozgást végző befektetésként a széles körű nyersanyag-portfólió azonban talán jobb is, mint a tiszta gyémántmegtakarítás. A nyersanyagvállalatok értékelése a magas kockázatok miatt rendszerint alacsony. Az Anglo American és a Rio Tinto P/E – árfolyam/nyereség – hányadosa például jelenleg csak 7-8 körüli, osztalékhozamuk pedig évi 4-5 százalék. 2012-ben a tisztán fizikai gyémántok tartására PureFunds ISE Diamond/Gemstone ETF (GEMS) néven létrehoztak ugyan egy ETF-et, de a jelek szerint ez néhány évvel később megszűnt.
Az oroszok a szankciók ellenére is hozzáférnek a nyugati luxusmárkákhoz, viszonteladók és csempészhálózatok révén. A szabályokat kerülő kereskedelem virágzik. 
