Míg 15-20 évvel ezelőtt a klasszikus vasárnapi ebéd elképzelhetetlen volt húsleves és rántott hús nélkül, az utóbbi években nagyot fordult a világ. Javában zajlik a speciális diéták, a különféle táplálkozási irányzatok térhódítása. Sokakat egészségügyi problémáik terelnek új utakra, de szép számmal akadnak olyanok is, akik környezetvédelmi vagy etikai okokból állnak át a növényi táplálkozásra. Bármi vezetett is valakit abban, hogy csökkentse vagy teljesen mellőzze a hús fogyasztását, az biztos, hogy a váltás élete számos más területén is megmutatkozik.
Több, mint aktuális hóbort
A különböző irányzatok közül a veganizmus az, amelynél leginkább megfigyelhető egy széles körű társadalmi felelősségvállalás. A vegánság egy filozófia, egy állatjogi mozgalom, melynek fókuszában az állati eredetű termékek, szolgáltatások használatának teljes mellőzése áll. A vegánok ugyanakkor nem csak az étkezés terén „vannak tekintettel” az állatokra, hiszen kizárják az élőlények kizsákmányolásának minden formáját, nem járnak cirkuszba, nem vásárolnak vagy használnak olyan termékeket és szolgáltatásokat, amelyekhez állatokat használtak ki vagy öltek meg.
Fogyasztási szokásaikban tudatosabbak, ökológiai lábnyomuk általában jóval alacsonyabb, mint a vegyes táplálkozásúaké. Ez annak köszönhető, hogy sokkal kevesebb erőforrást igényel a növényi alapú ételek előállítása, mint az állati eredetűeké. Mára már szinte klasszikusnak számít, hogy egy kiló marhahús előállításához nagyságrendileg negyvenszer több víz szükséges, mint ugyanennyi gabonaféle termeléséhez, de még a kevésbé fenntartható növények termelése is alacsonyabb vízhasználattal jár, mint a leginkább fenntarthatónak mondott csirkehús előállítása.
Az sem elhanyagolható, hogy az állattenyésztés felelős több, az ember által kibocsátott gáz légkörbe kerüléséért is. Az erdőírtások, erdőégetések nagy része közvetlenül vagy közvetetten az állattenyésztéshez kapcsolódik: vagy újabb állattartó telepek létesítése folytán vagy azért, mert még több gabonára van szükség az állatok táplálásához. Aki a növényi táplálkozásra voksol ilyen vagy olyan formában, az mindenképpen hozzájárul a környezet alacsonyabb kizsákmányolásához, egy egyszerűbb, egészségesebb élethez.
Fenntarthatatlan az állattenyésztés
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) több éve kongatja a vészharangot, szerintük a húsfogyasztás jelenleg az emberiség egyik legégetőbb, megoldásra szoruló problémája. Itt nem csak a hatásvadász képekre és videókra kell gondolni, amelyek azt mutatják be, milyen embertelenül bánnak időnként azokkal az élőlényekkel, amelyeket akár az élelmiszeripar, akár a divatipar számára feldolgoznak. Állatjogi kérdések mellett, elsősorban környezetvédelmi szempontból a húsfogyasztás környezeti hatása is lényeges szempont.
Az állattenyésztés kapcsán a legnagyobb problémák az üvegházhatású gázok kibocsátása, és az óriási vízszükséglet. Ám ez nem minden, hiszen az állatok tartásához nagy mennyiségű takarmány kell, az ehhez szükséges termőföldeket pedig részben erdőírtással oldották meg. Ennek hatására nem csak a lokális, majd a globális klíma változhat meg, de az emberiség tönkreteszi ezzel a természetes növénytakarót és nagyon sok fajt a kihalás veszélye fenyeget. A kialakított monokultúrás gazdálkodás miatt eltűnt a természeti sokszínűség, ez még az őshonos haszonállatokra is igaz, amelyeket a nemzetközi standardizálás és a gépesítés szorít ki.
Az óriási telepeken tenyésztett állatok a természetesnek mondható tartási körülményekhez képest túlzsúfoltak. Annak érdekében, hogy a hús-, tojás és tejgyárakban megelőzzék a betegségeket, az állatok rengeteg gyógyszert kapnak, melyek azonban a húson keresztül könnyen az emberi szervezetbe juthatnak. Az állatok takarmányaként szolgáló gabona előállításához is vegyszereket használnak, gyom- és rovarölő szerek formájában, amelyek beszivárognak a talajba, szennyezik a talajvizet. Minél nagyobb méreteket ölt a húsfogyasztás, annál nagyobb termőterületre van szükség, annál több állatoknak szánt gyógyszer és más vegyi anyag kerül az emberi szervezetbe és a környezetbe.
Káros szenvedély?
A fentiek alapján talán már közel sem olyan meglepő, hogy a túlzott húsfogyasztást már-már káros szenvedélynek tartják, bár az érintettek határozottan elutasítják az ilyen stigmatizálást. Ugyanakkor tény, hogy az egész emberiség számára óriási előrelépés lenne, ha tudatosabban választanánk, így csökkentenénk a húsevést is.
Hogy a fent említett túlzott húsfogyasztást a társadalom többsége mikor tartja majd káros szenvedélynek az ma még kiszámíthatatlan. Ám az egyértelmű, hogy azon tevékenységek végzése, amelyek megkapják ezt a nem éppen pozitív címkét, túlmutat az egyénen, és a (természeti vagy társadalmi) környezet számára is romboló lehet.
Példaként megemlíthető a dohányzás, amely során - az összes égéssel járó folyamathoz hasonlóan -káros anyagok kerülnek a levegőbe, és ezek a szív és érrendszeri betegségek vagy daganatos betegségek kialakulásának kockázata mellett a környezetet is szennyezik. Azt ma már tudjuk, hogy a cigaretta égése során keletkező füst és kátrány felelős elsősorban a dohányzással összefüggő betegségekért. A cigaretta égése során felszabaduló füstben közel hétezer vegyület van, amelyből 93-at az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatala (FDA) hivatalosan is károsnak, vagy potenciálisan károsnak minősített. A dohányzás mellett a közlekedési eszközök, a széntüzelésű erőművek- vagy kályhák, de még a kerti grillezés során is sok ilyen anyag jut a levegőbe, illetve ezáltal az emberek tüdejébe.
De légszennyezettségen túl a dohányzás hozzájárul a talaj és a vizek szennyezéséhez is, hiszen egyetlen csikk akár 500-1000 liter vizet is beszennyezhet. Apró lépés, de aki dohányzik már azzal is tehet valamit a környezetéért, ha nem dobja el a csikket, hanem szemetesbe vagy csikkgyűjtőbe helyezi azt! A legkörnyezetkímélőbb és legjobb természetesen az, ha valaki egyáltalán nem dohányzik – így nincs csikk, és nincs füst.
Tudatosabban fogyasztani!
A környezeti ártalmak mellett az egészségügyi megfontolások szerint is egyetlen helyes megoldás létezik a dohányzás okozta ártalmak elkerülésére: a dohány-és nikotintartalmú termékek fogyasztásának teljes elkerülése, azaz aki nem dohányzik, az ne szokjon rá, aki pedig dohányzik, azt minden lehetséges eszközzel támogatni kell a leszokásban, hiszen csak így szüntethetőek meg teljes mértékben az egészségügyi és környezeti ártalmak. Ugyanakkor sokan ahogy a húsevésről, úgy a dohányzásról sem mondanak le, de utóbbi kapcsán is tehetnek lépéseket az érintettek. Azon felnőttek, akik valamilyen okból nem szoknak le a dohányzásról, ma már több füstmentes alternatíva révén csökkenthetik az ártalmakat. A tudomány mai állása szerint a füstmentes technológiák a hagyományos cigarettánál akár 70-95 százalékkal alacsonyabb károsanyag-kibocsátással járnak, és használatuk során nem kerül égéstermék sem a levegőbe, sem a talajba és a vizekbe sem. Ugyanakkor ezek sem kockázatmentesek és tartalmaznak többek között nikotint, ami erős függőséget okozó anyag és egyéb káros hatásai mellett megemeli a vérnyomást és a szívfrekvenciát.
Jelenleg nem állnak rendelkezésre pontos eredmények arról sem, hogy a károsanyag-kibocsátás csökkenésének alakulása milyen arányban van az egészségügyi kockázat mértékének változásával. Az ártalomcsökkentés tehát nem csak az egészségünk terén kiemelkedően fontos szempont. Ha tudatosan, felelősen döntünk, azzal a környezetünket, a családunkat és a természetet is védjük. Fontos hangsúlyozni, hogy az ártalomcsökkentés úgy valósítható meg maximálisan, ha az emberek nem kezdenek el dohányozni, vagy ha már élnek ezzel a káros szokással, akkor mihamarabb leszoknak róla. Ez már csak azért is jó megoldás, mert a leszokással bizonyíthatóan csökken a dohányzáshoz köthető megbetegedések kialakulásának kockázata, ráadásul, ha kevesebben dohányoznak, akkor a környezeti terhelés is lényegesen csökken, így a legfontosabb természeti erőforrásainkra, a levegőre, a talajra, és a vízre is figyelemmel lehetünk. Az ártalomcsökkentés pedig mindannyiunk érdeke akár dohányzunk, akár nem.
A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.
A cseh központi bank 72,9 milliárd cseh korona (körülbelül 3,5 milliárd dollár, 1 korona=15,87 forint) veszteséggel zárta a tavalyi évet. 
