„Extrém kemény csapásokat fogunk mérni rájuk a következő két-három hétben. Visszavisszük őket a kőkorszakba, ahova tartoznak.” Az alábbi mondatokat nem valami náci párt vezetője fogalmazta meg valamikor a múlt században, hanem a sokak által még ma is a demokrácia fellegvárának tekintett Egyesült Államok jelenkori elnöke.
Agresszió és felsőbbrendűség-tudat
Donald Trump üzenetét múlt szerdán, a nemzethez intézett beszédében mennydörögte amerikaiak millióinak. Erőt akart demonstrálni és el akarta adni a választóknak az eladhatatlant – azaz azt, hogy miért kell sok tízmilliárd dollárnyi adófizetői pénzt az egészségügy, az oktatás vagy a szociális ellátás helyett egy olyan távoli ország szétbombázására elkölteni, amely valójában semmilyen közvetlen veszélyt nem jelent az Egyesült Államokra. (Még akkor sem, ha az 1979 óta hatalmon lévő iszlamista, hibrid rezsim diktatórikus jellegű, USA- és Izrael-ellenes, valamint a Nyugat által részben terrorcsoportokként számon tartott szervezeteket is támogat a Közel-Keleten.)
Trump mondataiból árad a felsőbbrendűség-tudat. Irán „a kőkorszakba tartozik” – mondja a nem éppen szofisztikált műveltségéről ismert elnök, egy mintegy 250 éves ország vezetője, amely a modernkori államként 77 éves Izraellel közösen készül szavai szerint szétbombázni egy sok ezer éves birodalmat.
Önkényesen, illegálisan, az „erősebb kutya közösül”-elv alapján.
Fotó: MTI/EPA/AP pool/Alex Brandon
Ne legyünk naivak: ahogy a zsidó állam elleni iráni rakéták, úgy az Irán elleni amerikai-izraeliek is gyakran lakott területeken csapódnak be és civil infrastruktúrát pusztítanak el, hidakat, egyetemeket, egészségügyi intézményeket. Izraelben 27, Iránban már több mint 1600 halálos civil áldozat van.
A „visszabombázás a kőkorszakba” már hetek óta folyik, Trump fenti üzenetével „csak” megerősítette mindezt. Ezt jelenti tehát a beígért felszabadítás, a rezsim eltörlése – az irániak demokrácia helyett rakétákat kapnak a nyakukba.
Izrael Gázában, a 2023. október 7-i Hamász-terror nyomán indított háború (emberi jogi szervezetek szerint népirtás) során már demonstrálta, hogyan lehet egy területet pár év alatt szinte a földdel egyenlővé tenni. Irán persze lényegesen nagyobb, nehezebb, teljesen más típusú terep.
„Egy egész civilizáció meg fog halni”
Múlt héten Trump arról is „értekezett”, hogy fontolgatja a kilépést a NATO-ból, mert a többi tagország nem segít neki a háborúban. Példátlan fenyegetés ez egy amerikai elnök részéről, aki egy hosszú évtizedeken keresztül működő és Európa biztonságát garantálni hivatott szövetséget rúgna szét. Ilyet egy felelős, a demokrácia iránt elkötelezett elnök nem mondhatna – még akkor sem, ha esetleg nem gondolja komolyan.
De Trump esetében egyre kevésbé lehet tudni, hogy mit gondol komolyan, és mit nem. Előbb ultimátumokat ad, aztán „elfelejti” őket. Bicskanyitogató hangnemben osztja ki európai szövetségeseit Keir Starmer brit kormányfőtől kezdve Emmanuel Macron francia elnökig. Ripacskodik, blöfföl, fenyegetőzik. És ő az az elnök, akit a „békepárti” magyar kormány a legnagyobb példaképének tekint.
Trump a hétvégén még rátett egy lapáttal, és egészen penetráns hangnemben fenyegette meg Iránt:
„Nyissátok meg a kib...tt szorost, ti őrült gazemberek, vagy pokolra fogtok kerülni! Csak nézzétek! Dicsőség Allahnak!” – írta dühösen-gúnyosan az Egyesült Államok elnöke közösségi oldalán.
Hétfőn az iráni infrastruktúra „teljes elpusztításával” és azzal fenyegetőzött, hogy „az egész ország egyetlen éjszaka alatt ki lehet iktatva” (vajon ez mit jelent?), ha az iráni vezetés nem köt egyezséget és nem nyitja meg a Hormuzi-szorost kedd éjjelig.
Sőt, kedden még ezt is tudta fokozni: szerinte „egy egész civilizáció meg fog halni ma éjjel, amit soha nem lehet visszaállítani”, ha Irán nem enged az említett határidőig.
Azt, hogy ez pontosan mit jelentett volna a gyakorlatban, szerencsére (egyelőre) nem tudtuk meg: a határidő lejárta előtt, magyar idő szerint szerdára virradó éjjel ugyanis az Egyesült Államok és Irán két hetes tűzszünetben egyezett meg Pakisztán közvetítésével. Trump szerint az USA ennyi időre leállítja a légicsapásokat, ha Irán megnyitja a Hormuzi-szorost. Teherán feltételként pedig az ország elleni támadások leállítását szabta.
Amikor a farok csóválja
Bár most – úgy tűnik – sikerült egy időre kiegyezni, legutóbbi megszólalásai alapján is felmerül a gyanú, hogy Trump egyszerűen „nem százas” (ahogy néhány éve elődje, Joe Biden is mentális problémákkal küzdött). Viszont továbbra is ő a világ legerősebb hadseregének a főparancsnoka. Ebből az életveszélyes keverékből pedig – úgy tűnik – Izrael húz hasznot.
Trump „Izrael és annak befolyásos amerikai lobbija” nyomására indította el a háborút, véli Joe Kent, az amerikai Nemzeti Terrorellenes Központ ma már csak egykori igazgatója, aki a háború elleni tiltakozásul mondott le a posztjáról. Ilyen az, amikor a farok csóválja a kutyát.
Hogy mi valójában a Netanjahu-kormány célja, az iráni fenyegetés végleges felszámolása, ahogy hangoztatják, vagy a perzsa állam széttrancsírozása és Nagy-Izrael megteremtése, döntse el mindenki maga.
Ami gyakorlatilag tény, hogy Izrael – ilyen-olyan indokkal – úgynevezett pufferzónákat kialakítva terjeszkedik Libanonban, Gázában vagy éppen Szíriában, és napról napra kebelezi be a megszállt Ciszjordániát.
Veszélyben a globális biztonság
Visszatérve Trumpra: kedd estére több mint 20-ra nőtt azon demokratapárti képviselők száma, akik az amerikai alkotmány 25. kiegészítésének alkalmazását követelik: ez lehetőséget biztosít az elnök leváltására annak egészségügyi – jelen esetben mentális – alkalmatlansága esetén. Chuck Schumer, a Szenátus vezető demokrata szenátora egyenesen „tébolyodott őrültnek” nevezte őt.
De egyre több prominens republikánus is kezd eltávolodni Trumptól.
Ron Johnson wisconsini szenátor arra figyelmeztetett, hogy az elnök elveszítheti a támogatását a fenyegetései beváltásával, például óriási hiba lenne a civil infrastruktúra (többek között az energiaellátást biztosító erőművek) támadása. Marjorie Taylor Greene korábbi republikánus képviselő, az elnök egykori támogatója pedig úgy véli, hogy az amerikai elnök megőrült, és csak eszkalálja a konfliktust. Szerinte is „be kellene avatkozni” a megállítására.
Trump egyre inkább olyan, mint egy elszabadult hajóágyú. Kiszámíthatatlan, de sajnos jelen pillanatban nincs, aki megállítsa. Bár agyament fenyegetéseit mindeddig nem váltotta valóra, még így is mind nagyobb veszélyt jelent a globális biztonságra.
Kína és Oroszország megakadályozta, hogy hét, Észak-Koreához köthető hajót felvegyenek az ENSZ szankciós listájára. 
