Az európai Hawaii, ahol a csapból is Ronaldo folyik

A túrázás szerelmeseként a kedvenc nyaralóhelyeim között van a Portugáliához tartozó Madeira, az idén már harmadjára mentem oda vissza. Budapestről közvetlen repülőjárat indul Funchalba, a fővárosba, ezúttal azonban a Theresa-hurrikán miatt viszontagságosan alakult az utunk.

A portugál sztárfocistáról, Cristiano Ronaldóról elnevezett repülőtér ott van a világ öt legveszélyesebbje között, ahol csak a különleges kiképzéssel rendelkező pilóták tudnak leszállni. A kifutópálya egy része az óceán fölé épített oszlopokon áll, és bizonyos szélerősség fölött nem engedik fel- vagy leszállni a gépeket. 

Tenerifén landoltunk, de ez benne van a pakliban

A mi gépünk fél órát körözött, hátha sikerül landolnia, de végül átirányították a járatot Tenerifére, ahonnan csak másnap délelőtt utaztunk tovább Madeirára. A Wizzair felajánlotta, hogy segít az utasoknak szállást találni, transzfert is ígért, de az applikációjuk csak azt hajtogatta, hogy próbáljuk meg pár perc múlva, mert nincs szabad szállás. Végül mi intéztünk magunknak szállást és taxit – jelenleg várjuk, hogy a légitársaság megtérítse a költségeinket.

Annyi szerencsénk volt a szerencsétlenségben, hogy olyan utasbiztosítást kötöttünk, amely blokklánc alapon figyeli a járatkéséseket, és automatikusan a megadott bankszámlára utalja a kártérítést, ha egy meghatározott idejű késést észlel. Ennek köszönhetően már a tenerifei repülőtéren megkaptuk a kártérítéseinket, én például 40 ezer forintot. Egy madeirai útnál különösen hasznos lehet az ilyen biztosítás, mivel állítólag minden tizedik járat kénytelen a kedvezőtlen időjárás miatt egy másik repülőtéren leszállni.

Jól át kell gondolni az autóválasztást

A kitérő miatt egy nap késéssel érkeztünk meg Madeirára, autót béreltünk, és elindultunk a szállásunkra Funchalban. Madeirán nagyon meredek utak vannak, nem ritka a 30 százalékosnál is nagyobb emelkedő és lejtő, ennek megfelelően érdemes autót választani a kölcsönzőben.

Erősen ajánlott például az automata kézifék, a manuálisat ugyanis hamar „lelakják” a bérlők, és nem tartja meg az autót a kézifékes elindulásoknál vagy a meredek utcákon parkolva. 

Az automata váltó is hasznos lehet, de mi jártunk olyan emelkedőn, ahol bizony D-fokozatban is hátrafelé gurult az autónk, amikor megálltunk, és el akartunk indulni. Az utcák szűkek, a kanyarok élesek, nem mindenhol lehet lendületből elindulni felfelé. Érdemes az autó teljesítményét ennek megfelelően belőni.

Én első ottjártamkor le is cseréltem az első autót, amit kiválasztottam, mert nem bírt az emelkedőkkel. Másodjára már rutinosan egy kis terepjárót béreltem ki, most pedig egy nagyobbat, mert többen voltunk, és sok volt a csomag.

Fizetősek a túrák, de „portugálos” a rendszer

Madeira a túrázók paradicsoma, az európai Hawaiinak is nevezik. A hossza mindössze 57, a szélessége pedig 22 kilométer, a legmagasabb pontja, a Pico Ruivo pedig 1864 méterre emelkedik az óceán szintje fölé.

Nagyon népszerűek a hegycsúcsai és az azok közötti gerinctúrák, tömegek látogatják minden nap a Szent Lőrinc félsziget sivatagos nyúlványát, és özönlenek a kirándulók a buja növényzetű, vízesésekkel teli, úgynevezett Levada-túrákra is. 

A levadák mesterségesen vájt csatornák a meredek hegyoldalakban, amelyek mellett fut egy keskeny szolgalmi út. A csatornák funkciója az, hogy levezessék a rengeteg csapadékot az alsóbb területeken lévő ültetvényekre. Madeirán ezek hagyományosan cukornád- vagy banánültetvények. A sziget egyik leghíresebb terméke ennek megfelelően a rum. 

Az idén újdonság, hogy a népszerű túraútvonalakra előre jegyet kell váltani a Simplifica oldalon. Elvileg előre meg kell venni a személyenként 4,5 eurós jegyeket, amelyekkel csak egy meghatározott időablakban lehet bemenni a túrákra. A jegy ára csak akkor jár vissza, vagy akkor lehet másik túrára átfoglalni, ha a kiválasztott túraútvonal le van zárva.

Mi sajnos így jártunk. Szabálykövető turistaként már jó előre megvásároltunk a legnépszerűbb túrára, a Pico do Arieiro csúcsára szóló jegyünket a reggeli első időpontra, mert Madeira harmadik legmagasabb hegycsúcsa a napkeltében a legszebb. A szeles, esős időjárás miatt azonban lezárták a túraútvonalat, a jegyünk árát pedig azóta sem fizették vissza. Hiába írtunk levelet ez ügyben az Erdészeti és Természetvédelmi Intézetnek (IFCN), válaszra sem méltattak. 

Később vásároltunk jegyet más túrákra is, de azt nem nagyon ellenőrizte senki. A Szent Lőrinc-félszigeten és a Pico Ruivónál ugyan találkoztunk ellenőrökkel, akik valóban kérték a jegyeket, de a rendszer így is eléggé becsületkasszásan működött. Ha valakinek nem volt jegye, akkor elég volt megígérnie, hogy otthon majd megveszi. A gyakorlatban nem is lehetett volna megvalósítani, hogy egy ellenőr végignézze annak a több száz vagy ezer turistának a jegyét, akik el akartak indulni a kirándulásra.

Szóval a jegyváltás egyelőre nem úgy működik, mint például Ausztriában a Medve-szurdoknál vagy Horvátországban a Plitvicei-tavaknál, ahová jegy nélkül nem jut be a látogató. 

Top látnivalók, amiket nem szabad kihagyni

1. Aki túrázni megy Madeirára, annak érdemes végigmenni a Pico do Arieiro és a Pico Ruivo közötti gerinctúrán, amit sokan úgyis neveznek, hogy „Stairway to Heaven”. Jelenleg éppen zárva van ez a turistaút, április végére tervezik az újbóli megnyitását. Ez a sziget egyik legikonikusabb túraútvonala, páratlan panorámával. Aki végig szeretne menni rajta, mindenképpen vigyen magával fejlámpát, a túra egy része ugyanis barlangokon keresztül vezet! De a naptej is elengedhetetlen, mert a szabadban árnyék szinte sehol sincs. Érdemes korán érkezni a helyszínre, mert gyorsan elfogynak a parkolóhelyek a túravonal mindkét végén. Útközben sem vízvételi, sem ételvásárlási lehetőség nincs, csak a két csúcson lehet találni büfét. A túra egy irányba hét kilométer, és gyalog visszamenni is ugyanazon az úton lehet csak, tehát egész napos kirándulásra kell felkészülni annak, aki be szeretné járni. Vannak persze, akik csak egy irányba járják be, és taxival mennek vissza a másik hegycsúcsnál lévő autójukhoz. 

2. A Szent Lőrinc-félsziget a másik legnépszerűbb kirándulóhely, egy keskeny földnyelv Madeira szélén. Nagyon szép vulkanikus kőzetekből áll, a növényzet pedig ritka, eléggé sivatagos a klímája. A parkolás itt is nehéz, korán kell érkezni ahhoz, hogy ne csak több kilométerre a túra kezdetétől találjunk helyet. 

3. Levada-túrából több is van Madeirán, ezek mindegyike csodálatos. Egymást érik a vízesések a buja zöld tájban. A fejlámpa ezeken is hasznos lehet, a levadák egy része ugyanis alagútban fut. 

4. A babérerdő Fanalban szintén sokak kedvence. A sziget északnyugati részén, a Paul da Serra-fennsík peremén elterülő, UNESCO Világörökség részét képező, misztikus, ködös babérerdő az 1000 évesnél is idősebb, mohás fákról ismert. Érdemes melegen felöltöznie annak, aki oda tervezi a kirándulást, az 1200 méter tengerszint feletti magasságban lévő fennsíkon ugyanis jellemzően hideg van, és sokat fúj a szél. Madeirán egyébként is mindenhol kötelező a jó, lehetőleg térd alá érő esőkabát, a poncho, az ember ugyanis bárhol bőrig ázhat, ha nincs megfelelő védőruházata. A mi csapatunk a fanali babérerdőben 10 perc alatt úgy elázott, mintha a zuhany alatt állt volna. 

5. Funchal, a főváros is sok látnivalót ígért. A botanikus kert nagyon híres, gyönyörű növényeket láthatnak ott a látogatók. Érdemes felmenni Montéba a felvonóval, az üvegkabinból ugyanis páratlan panoráma tárul a szemünk elé. A hegy tetején lévő Montéban található az utolsó magyar király, IV. Károly sírja is, akinek szobrot is állítottak, és ott lehet kipróbálni a híres toboggant is, a faszánkót. IV. Károlynál talán csak egyetlen híresebb lakója volt a szigetnek, Cristiano Ronaldo, akire ott egész üzletág épült már. Nem csak a repülőteret nevezték el róla, de múzeum is van az életéről, hatalmas bronzszobrot állítottak neki, CR7 néven teret neveztek el róla, a boltok pedig tele vannak a vele kapcsolatos ajándéktárgyakkal, futballmezekkel, hűtőmágnesekkel. És még csokoládé is van a képmásával. 

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.