Lakjon ott, ahol Chanel, egyen ott, ahol Hemingway és Picasso!

A Black Tomato luxus utazási iroda újabban olyan legendák nyomába ered, mint Coco Chanel, Ernest Hemingway és Pablo Picasso, adja hírül az amerikai Travel and Leisure (T+L) turisztikai online magazin.

A 12 napos, Az elveszett generáció nyomában elnevezésű túra Franciaországba és Spanyolországba kalauzol. Nem véletlen, hogy épp most: az utat Hemingway Fiesta – A nap is felkel című regénye kiadásának 100. évfordulója alkalmából indítják.

De mit is takar az „elveszett nemzedék” kifejezés? A nyugati világban általában az 1883 és 1900 között született, illetve az 1900-as és 1910-es években felnőtt embereket sorolják ide. A kifejezés a XX. században alkotó amerikai írók egy csoportjára is utal, különösképp az 1920-as években Párizsban élő, emigráns alkotókra. Erre a nemzedékre jellemző a kiábrándultság, a felébredés az amerikai álomból és az illúzióvesztés. A kifejezés megalkotását Gertrude Steinnek tulajdonítják, de később Ernest Hemingway is használta, egyebek között a már említett regényében.

Irodalmi és várostörténeti séta a Szajna-parton

Az októbertől áprilisig tartó, személyre szabott út egyedi élményt kínál. Ma már a vendégfogadás csak úgy lehet virágzó, ha mindig új és új programokat találnak ki a szakemberek.

Ahogy a Black Tomato társalapítója a T+L-nek kifejtette, a túra teljes mértékben követi a hírességek hajdani életét: ugyanabban a szállodaszobában lehet megszállni (bár ezt mondjuk nehéz ellenőrizni, de pr-fogásnak jó) és ugyanazokon a helyeken lehet nézelődni, mint ahol anno ők laktak, jártak. Mindezt keverik a jelenkor fine diningjával és  várostörténészeket is felkérnek idegenvezető gyanánt.

Fedezd fel a benned rejlő Picassót!

Az 1920-as éveket idéző séta Párizsban, a Szajna bal partján kezdődik. Hemingway gyakran látogatott errefelé kávézókat és bárokat, leghíresebb művei közül néhány itt született.

A túra résztvevői egyfajta irodalomtörténeti kurzuson is részt vesznek, amelyet összekötnek egy pazar piknikkel a Luxemburg-kertben. Ezután meglátogatják a Picasso múzeumot, megtanulhatják, hogyan kell kikeverni Hemingway kedvenc Martini koktélját, és társaloghatnak egy korábbi biarritzi stylisttal az akkori divatról.

Biarritzban részt vesznek egy privát festészeti kurzuson, amelynek keretében a látogatók „felfedezhetik a bennük rejlő Picassót”. Ezt követően San Sebastianba, Baszkföldre érkeznek, ahol egy helyi rangos séf által vezetett txoko étterembe látogatnak el, hogy megkóstolják azokat az ételeket, amelyekhez hasonlót a nagy zsenik is fogyasztottak.

Ahol Dalí és Einstein lakott

Az utazás Madridban zárul, ahol a résztvevők megtekinthetik Picasso Guernicáját, valamint ellátogathatnak a Pradóba. Útközben olyan felsőkategóriás szállodákban szállhatnak meg, mint a párizsi Relais Christine, valamint a madridi The Palace, amely Hemingway regényeiben is szerepel, és olyan híres vendégek otthona volt, mint Picasso, Salvador Dalí vagy Albert Einstein. A túrán a helyek ára fejenként 26 ezer dollártól kezdődik, repülőjegyek nélkül.

Az amerikai turisztikai lap egy másik szakírója kifejezetten Chanel nyomába eredő túrát szervezett magának Franciaországban.

„Meg akartam érteni, hogyan vált egy francia vidéki árva a 20. századi divat ikonjává – és az önerőből felemelkedő nő mintaképévé. Coco soha nem ment férjhez, hanem saját vagyonra tett szert, amelyet gyakran művész és író szeretői és támogatására fordított” – indokolta utazása célját a blogger.

Az utat az Egyesült Királyságban működő luxus utazási iroda, a Red Savannah szervezte számára. A Castille Paris egy gyönyörű udvari szökőkúttal büszkélkedő szálloda, amely közvetlenül a márka zászlóshajó butikja mellett található, a Rue Cambonon.

Az elmúlt években a hotel elegáns, 1930-as évekbeli kétszintes lakosztályait, ahonnan kilátás nyílik a Chanel műtermére, időnként lefoglalták divatbloggerek. Abban bíztak, hogy innen kémkedhetnek a friss ruhatervek iránt – de ennek vége: a műterem ablakait egy idő után matt üvegűre cserélték.

Coco imádta a Ritzet

A frankomán – és persze tehetős – látogatók lefoglalhatják a Ritzben Coco Chanel egykori lakosztályát, ahol a magas, elegáns ablakok a Place Vendôme-ra néznek. A szerényebb szobákból, amelyekbe később költözött, a Rue Cambonra lehet látni.

A két hálószobás lakosztály elefántcsont, homokszín és ébenfa tónusai, a Mademoiselle-ről készült archív fényképek, valamint az általa kedvelt különféle szimbólumok – kínai lakk paravánok, egy 18. századi bronz oroszlános óra – fényűző tisztelgés a Ritz leghíresebb lakója előtt.  (Meglepő ugyanakkor, hogy az eredeti lakosztályt nem múzeumként kezelik.)

A szakújságíró ellátogatott az Angelinába is, amely egy teaszalon a közeli Rue de Rivolin. A legendák szerint Chanel mindig fenntartott ott egy asztalt, bár a szalon 1903-as belső tere – tükrök, szecessziós falfestmények és aranyozott díszlécek – ellentmondani látszanak annak a modern és bohém stílusnak, amit ő szeretett.

A csontsovány hölgy egyes források szerint rajongott a szalon forró csokoládéjáért és híres süteményéért, a habcsókért, amelyet állítólag a Belle Époque frizurái ihlettek. Az, hogy miként őrizte meg mégis a modellektől is elvárt alkatot – mert a ruha volt a fontos, sosem a manöken, aki hordta –, titok.

Joyce és Matisse is kedvelte a Lutetiát

Még mindig Párizs: a Hôtel Lutetia szintén régóta kulturális nevezetesség. A szecesszió és az art deco ízléses stíluskeveréke művészek, írók és ízlésformálók generációit vonzotta, James Joyce-tól, Henri Matisse-ig, Picassótól Catherine Deneuve-ig.

A szállodát 1910-ben nyitotta meg az ikonikus párizsi áruház, a Le Bon Marché alapítója, majd 2018-ban Jean-Michel Wilmotte francia építész restaurálta. Idén év elején csatlakozott a Mandarin Oriental portfóliójához, mint a vállalat második szállodája a Fények Városában.