Tudta, hogy a Chanelnek nemcsak óriási tekintélyű divatmárkája, történelme, illatcsaládja és butikjai vannak, hanem ültetvényei is? Ahol a parfümjei „teremnek” ? A valóban minőségi parfümöket készítő luxusmárkák rendre innen szerzik be az alapanyagaik egy részét.
A Chanel a brand alapítója, Coco kedvencéhez, a híres No.5 parfümhöz generációk óta a Grasse-i Mul családtól vásárolja a jázmin- és rózsaszirmok tonnáit. A Louis Vuitton pedig egy itteni 17. századi épületegyüttest választott ki parfümkészítésének központjául.
Ez a bájos francia kisváros, akármikor érkezünk oda, varázslatos illatokat áraszt magából. És nem a sajtét, a croissant-ét vagy az osztrigáét.
Fotó: Depositphotos
A jázmint hajnalban kell szedni, kézzel
A fő utcán megtalálhatók a világ leghíresebb parfümházainak, a Galimard-nak, a Fragonardnak és a Malinardnak az üzletei, a város környéke pedig tele van hatalmas kertekkel. Pár hét, és kezdenek idén is virágba borulni, elképesztően szép látványt és illatot árasztva magukból. Igaz, van velük munka elég.
Amikor megszálltam az egyik kicsi – nem a város közepén lévő – butikhotelben, arra lettem hajnalban figyelmes, hogy már indulnak az ültetvényekre az emberek szüretelni.
Mindegyik virágot másként kell ugyanis leszedni – a jázmint például hajnalban, kézzel –, más módon kell tárolni, parfümmé átvarázsolni, évszázadok alatt kifejlesztett technikákkal.
Mivel máskor nyílik a levendula, a jázmin, a rózsa, a mirtusz, a vadmimóza, a narancsvirág és a tubarózsa is – ezek a legfontosabb alapanyagok –, több hónapnyi munkát vesz igénybe a szüretelés, nem beszélve az alkoholban és zsírban történő sajtolásról és kivonásról.
Elnyomni a cserzőműhelyek szagát
Hogy is kezdődött? A városka anno a bőriparból élt, a cserzőműhelyek viszont állandó bűzt árasztottak magukból. A XVI. században járunk, amikor egyébként mindent illatosítottak, volt is miért, a mosdás nem volt divatban, az angolvécé és a csatornázás még nem volt feltalálva.
Az egyik helybéli mester gondolt egy nagyot és termékeit helyben termesztett virágokból kinyert olajokkal illatosította. E kesztyűkből került ajándékképpen egy pár Medici Katalinhoz is, aki rögtön beleszeretett a csinos holmiba.
Az illatos, parfümös kesztyűgyártás fénykorát a 17. században élte. Az 1747-ben Jean de Galimard, Seranon grófja által alapított műhely már a királyi udvar számára kezdett illatos kenőcsöket gyártani. Ezután több más parfümház is alakult, amelyek mindegyike a környékbeli virágmezőkről begyűjtött alapanyagokat használta fel szépségápolási készítményeihez.
A bőripar hanyatlásával a parfümgyártás lépett előtérbe, mely hamarosan világhírnevet szerzett a városnak, mivel az itt kapható luxuskozmetikumok nagy sikert arattak a Riviérára utazók körében.
A helyi szuvenírboltok már vagy száz éve a sikkes, illatos üvegcsék mellett más, hagyományos francia stílusú ajándékokkal, főleg ékszerekkel, hímzett ágyneműkkel, különféle zamatos lekvárokkal várják a turistákat.
Fotó: Depositphotos
Közel a Riviéra, az Alpok, a tengerpart
Grasse, amelynek neve eredetileg zsíros földet takar – terre grasse – kihagyhatatlan élmény tehát, ha Cannes vagy Nizza közelében járunk. Mindig érdemes ide ellátogatni, a levegő akkor is illatos és tiszta, ha éppen nem tavasszal érkezünk. Az Alpok nyúlványának szikláin, a tengerpart körüli dombok mögött, a part körül friss és kellemes az éghajlat.
.Az illatszerboltokat nem lehet kihagyni – és akinek telik rá, az képtelen kilépni onnan vásárlás nélkül.
De érdemes meglátogatni az egyedülálló parfümmúzeumot is, amely 1989-ben nyílt. Itt megismerhetik a látogatók a parfümkészítés, valamint a szappan és kozmetikai szerek négyezer éves történetét és folyamatát, az alapanyagok feldolgozását, eszközeit, hagyományait. (Grasse-ban játszódik egyébként Patrick Süskind német író világhíres regénye, a Parfüm: Egy gyilkos története is – a szerk.)
Látta már Marie Antoinette piperetáskáját?
A parfümgyártás mindig rokon műfaja volt a divatnak, és szorosan kapcsolódik az iparművészethez. A vitrinekben nagy hangsúlyt kap a csomagolás, azaz a tartályok bemutatása.
Láthatunk itt görög és egyiptomi üvegcséket, lepárlótartályokat, illatorgonát, kézzel készített cserép-, üveg- és fémedényeket is, amelyekben régebben az illatos olajokat és parfümöket tartották. Marie Antoinette piperetáskája igazi kuriózum.
A városka aranysárga házai között órákig lehet sétálni a kacskaringós utcácskákon. A város főtere az árkádos házakkal szegélyezett Place aux Aires, közepén egy háromszintes szökőkúttal, melyet hangulatos kávéházak vesznek körül.
Szintén az óvárosban található a 10-11. században épült Notre Dame du Puy katedrális. A szentélyben három olyan festményt is láthatunk, amelyeket egy akkor még ismeretlen, ám később világhírűvé váló művész, Rubens festett.
A várost övező mészkőhegyekben több barlangot is feltártak, közülük a leghíresebb a felszín alatt 40 méterrel található Saint-Cézaire, melyet 1890-ben szőlőtelepítés közben fedezett fel egy gazda.
Az illat, amely felidéz egy szép emléket
Az itt kapható parfümök nem azonos minőségűek a nagy drogérialáncokban kaphatók többségével, amelyek főleg szintetikus vegyületekből állnak. Még akkor is, ha a híres divatbrand nevét viselik.
De próbálnak beszüremkedni Grasse-ba is a kevésbé értékes áruk. Állítólag elszaporodtak a kamu-parfümházak, amelyek – a turisták hozzá nem értését kihasználva – olyan termékeket árultak, amelyeknek valójában semmi közük nem volt a városhoz, vagy akár csak egyetlen szál ott nőtt virághoz. Mindez pedig rossz fényt vetett a város hírnevére is. Az efféle trükkökbe a franciák nem nagyon nyugszanak bele, akár élelmiszereikről, akár divatiparukról legyen szó.
Az itteni butikokban tehát ne a fast fashion divatmárkák üvegcséit keressük, azok megtalálhatók a világon bárhol, a plázákban és a hipermarketekben is. A Place aux Aires-tól induljunk el a parfümök utcájához, ahol a Molinard mellett kisebb, de szakmai körökben nagyon rangos nevek is megnyitották üzleteiket, mint Olivier Durbano, Guy Bouchara, az Eau de Cassis és a Gaglewski. Az ő kompozícióik nem illannak el öt perc múlva rólunk.
Jómagam őrizgetek egy régi estélyi ruhát. Amikor kiveszem a szekrényből, megcsap az a bizonyos egyedi illat, amely egy kellemes estére emlékeztet.
Erre csak valódi virágokból komponált, rafinált francia parfüm képes.
A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.
Az elnök nem is volt ott. 
