A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) ezen a héten közzétett legfrissebb jelentése szerint az európai államok nagykategóriás fegyverimportja 155 százalékkal ugrott meg, ha az utóbbi öt évet az azt megelőző öt évvel hasonlítjuk össze, azaz 2015-19 és 2020-24 között. Eközben a globális fegyverkereskedelem lényegében változatlan maradt, mindössze 0,6 százalékkal csökkent. Tehát az Európába – és Amerikába – irányuló fegyverszállítmányok növekedését ellensúlyozta az összes többi régióban tapasztalható visszaesés – foglalja össze az Euractiv.
Ugyanakkor Európa exportóriásai – Franciaország, Németország és Olaszország – folyamatosan megszilárdítják a dominanciájukat a fegyveriparban.
Fotó: Rheinmetall
Megváltozott Európa geopolitikai környezete. Oroszország ukrajnai inváziója, valamint a Brüsszelben és a NATO-ban a stratégiai autonómiáról felújított vita felpörgette a védelmi kereskedelmet. A kontinens nemcsak több fegyvert vásárol, de többet is gyárt.
Az eredmény egy olyan európai védelmi gazdaság, amely sajtótájékoztatókon a feszültség csökkentéséről beszél, miközben zárt ajtók mögött milliárd eurós szerződéseket ír alá.
A virágzó kivitel
Az Egyesült Államok továbbra is uralja a globális fegyverexportot, a 2020-24-es időszakban az összes eladás mintegy 43 százalékával. A következő legnagyobb exportőr Franciaország, a globális kivitel nagyjából 9,6 százalékával, amelyet Németország körülbelül 5,6 százalékkal követ.
Nyugat-Európa és az Egyesült Államok együttesen a globális fegyverexport közel 73 százalékát teszi ki.
A vállalati nyertesek könnyen azonosíthatóak. Európában az olasz Leonardo, a francia Thales Group, valamint a német Rheinmetall és Airbus Defence & Space mind a SIPRI 100 legnagyobb fegyvergyártó vállalatának élén szerepel. Ők alkotják a legjövedelmezőbb nem amerikai termelők csoportját.
A globális top 100 nagyjából 632 milliárd dolláros fegyverbevételt generált 2023-ban. Éves bevallásaik még nyersebbek: rekordbevételek, rekordmegrendelések, többéves szerződések, amelyek a 2030-as évekig nyúlnak.
A fegyvervásárlók három nagy csoportja
A legnagyobb fegyvervásárló csoport Európa. Ezen belül Ukrajna, amely Oroszország inváziója ellen védekezik már majdnem négy éve, 2020 és 2024 között a világ legnagyobb fegyverimportőre lett, a globális behozatal elképesztő, 8,8 százalékot képvisel.
Az európai NATO-országok is gyorsan fegyverkeztek, a kontinenst a védelmi ipar egyik legjövedelmezőbb növekedési piacává téve. Érdekes módon az Egyesült Államok fegyverexportja az európai NATO-államok behozatalának 64 százalékára ugrott 2020 és 2024 között, szemben a 2015 és 2019 közötti 52 százalékkal.
A második legnagyobb fegyvervásárló csoportot ázsiai és közel-keleti államok alkotják – nevezetesen India, Katar és az Öböl-menti monarchiák, még úgy is, hogy a régió teljes mennyisége 20 százalékkal csökkent 2015-19 és 2020-24 között. Növekvő vásárlásaikat főleg nagy értékű repülőgépek, hajók és rakétarendszerek teszik ki.
Végül a harmadik csoportba olyan országok tartoznak, ahol Európa békenarratívája összeomlik, ahol az európai fegyverek továbbra is az erőszakos konfliktusok formálói, a hivatalos korlátozások ellenére. Egyiptom – amely továbbra is a világ 8. legnagyobb fegyverimportőre – európai hadihajók vásárlására állt át, amelyek a 2020-24-es beszerzéseinek a 65 százalékát tették ki, miközben teljes importja 44 százalékkal csökkent.
Fotó: Wikipédia/TSGT CURT EDDINGS
Szudán még ennél is kijózanítóbb példa: az Amnesty International dokumentumokkal igazolta, hogy a polgárháborúban részt vevő RSF erők 2023–24-ben francia felszerelésű járműveket és az Egyesült Arab Emírségekben gyártott páncélozott szállítókat használtak, míg a The Washington Post nyomon követte a háborúba belépő drónokat és rakétákat.
„Az EU-nak az erkölcsi mérleget kellene előnyben részesítenie a kereskedelmi mérleggel szemben” – mondta a Politiconak hétfőn Abdelbagi Kabeir, aki Szudán nemzetközileg elismert kormányát képviseli Kartúmban.
Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) saját 26. éves fegyverexport-jelentése elismeri, hogy a végső végfelhasználók nyomon követése „nehéz” a komplex ellátási láncok és a titoktartás miatt. Európa célállomástérképe nyers képet mutat: a kontinens fegyverei nem csak a szövetségeseit támogatja.
A politikai ellentmondás
A nemzeti titoktartási szabályok, az üzleti titoktartás és a több országra kiterjedő alvállalkozások lánca elhomályosítja a valós képet. Ennek az eredménye egy olyan rendszer, ahol a kormányok nyilvánosan harsogják az emberi jogi kötelezettségvállalásokat, miközben csendben jóváhagyják az exportot olyan államokba, amelyek látszólag összeegyeztethetetlenek ezzel a retorikával. Ezt jól példázza Németország nemrégiben feloldott fegyverkiviteli tilalma Izraellel szemben, amely november 24-én lép hatályba.
„Október 10. óta tűzszünet van Gázában, és a helyzet alapvetően stabilizálódott” – mondta Sebastian Hille, Friedrich Merz német kancellár szóvivője hétfőn egy kormányzati sajtótájékoztatón. „Ez az alapja ennek a döntésnek”, amely újra engedélyezi a német fegyverexportot Izraelbe– idézi az Euronews.
Izrael külügyminisztere, Gideon Sa’ar egy X-en közzétett bejegyzésében üdvözölte a döntést. „Felszólítom a többi kormányt, hogy Németországhoz hasonlóan hozzanak hasonló döntéseket” – írta.
Izrael katonai arzenáljának közel 70 százalékát az Egyesült Államokból importálja, amely a világ legnagyobb fegyverexportőre. Németország Izrael második legnagyobb beszállítója. Amióta 2023 októberében elkezdődött a háború Gázában, Berlin 485 millió euró értékben exportált fegyvereket. Olaszország a harmadik helyen áll, Izrael katonai felszerelésének kevesebb mint 1 százalékát szállítja.
Fotó: Thales
Kicsiben is megéri
Henna Virkkunen, a technológiai szuverenitásért felelős finn EU-biztos a Financial Timesnak elmondta, hogy Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója óta több mint 230 védelmi startup jött létre az EU-ban. A növekedésük elősegítése érdekében a bizottság egy 1 milliárd eurós „alap alapot” indít, amelyet az Európai Beruházási Bank támogat – mondta. A tőkeforrások megtalálása az egyik fő akadály a védelmi innovátorok számára.
Virkkunen szerint Ukrajna csatatere „az új technológiák kísérleti terepévé” vált, ami tanulságokkal szolgál az EU számára az innovációs ciklusok felgyorsítására. Brüsszel már együttműködik Kijevvel a védelmi technológia terén.
Az európai fegyveripar nyereséges, államilag védett és egyre fontosabb a nemzeti ipari stratégiák szempontjából. A fegyverexport csökkentése munkahelyeket szüntethet meg, gyengítheti a gazdaságokat és a költségvetési bevételeket, így a kormányok vonakodnak attól, hogy e területen húzzák meg a nadrágszíjat. És amíg a geopolitikai válságok az egekbe röpítik a keresletet, addig továbbra is erős a csábítás arra, hogy a döntéshozók félrenézzenek.
Egyelőre Európa békeretorikája és fellendülő fegyverkereskedelme egymás mellett létezik – szimbiózisban. A haszonélvezők egyértelműek: a nagy védelmi vállalatok és a nemzeti költségvetések. A vesztesek: az átláthatóság, a hitelesség és a világ legsebezhetőbb régióiban élő civilek.
