A televíziózás 15-20 évvel ezelőtt a médiafogyasztás megkérdőjelezhetetlen királya volt, és legfeljebb csak kísérője volt a felvételről nézett videótartalom. A szélessávú internet elterjedése révén viszont gyökeres változások mentek végbe az utóbbi években, és a tévé szerepe mérséklődött. A változás azért is érdekes, mert nem csak az újdonságokra nyitott fiatalabb korosztályok esetében mérik a hagyományos tévénézés visszaesését, hanem a teljes társadalmon végiggyűrűzött a jelenség.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy az emberek ne bámulnák hosszú órákon át a különböző méretű kijelzőket, hanem azt, hogy az ott fogyasztott tartalom forrása lett más. Látványosan előretörtek ugyanis a streamingszolgáltatók, legyen szó ingyenesekről, mint amilyen a YouTube, vagy fizetősekről, mint ennek az ágnak a legismertebb képviselője, a Netflix.
Új üzleti modellek születtek
Természetesen a folyamatok nem valami rejtélyes módon fejlődtek ebbe az irányba, óriási pénzek mozognak a technológiai fejlesztések és a tartalomgyártás területén is, amelyek révén az embereket átcsábítják az új platformokra. Mivel a streaming egyre inkább általános fogyasztói magatartássá válik a fogyasztók körében, a videós iparág új streaming videószolgáltatások kombinációit készítette elő, hogy felkészüljenek a média további terjedésére.
Miután a széles rétegeket érdeklő tartalmak általában pénzbe kerülnek - és ezeket a szolgáltatók, még ha bevételmegosztásos módszerrel is, de vásárolják, vagy gyártják -, ezért az új platformon működő cégek is igyekeznek pénzt kérni a nézőktől. A streaming tartalmak így a fizetős tévék modelljeit követik, illetve fejlesztik tovább. Egyébként megállapítható, hogy a hagyományos médiavállalatok is igyekeznek elmozdulni a korábbi, reklámbevételekre alapuló működési modellektől, és egyre inkább fizetőkapukat felállítva próbálnak bevételhez jutni a nézőktől vagy éppen olvasóktól.
Noha a streaming piac erősen formálódik, négy különböző modell egyértelműen kialakult. Ezek az alábbiak:
1. Skinny bundles (Vékony kötegek) - A hagyományos fizetős TV-csomagok olcsóbb, streaming verziói, ráadásul kevesebb elérhető csatornával.
2. SVOD-aggregátorok - Egy központi felhasználói portálon keresztül könnyítik meg az a la carte bejelentkezéseket a harmadik féltől származó streaming-szolgáltatásokra. Ez a modellje az Amazonnak, ugyanakkor ők is a saját tartalom erősítését tűzték ki, így a következő években változhat az Amazon SVOD partnerprogramja.
3. SVOD integrációk - Olyan SVOD szolgáltatások, mint a Netflix, amelyek kínálatukat hagyományos szolgáltatói szolgáltatáshoz kapcsolják. Ugyanakkor épp a Netflix az, amely hiába a legnagyobb név integrátor modellként, a sikerei miatt kénytelen ettől távolodni. Ennek több oka is van, a két legfontosabb, hogy vannak olyan tartalomgyártók, amelyek be akarnak szállni erre a piacra, és megszakították a kapcsolatukat. Ilyen például a Disney, amely partner helyett egyre inkább versenytársként tekintett a Netflixre. A másik pedig az integrátorok erőteljes tartalomgyártó tevékenysége. A sorozatrajongók kedvenc 10 szériájában ma már biztosan találunk netflixes műveket (a szolgáltató pénzt és energiát nem kímélve szeretné azt is elérni, hogy a Roma című film nyerjen a legjobb film kategóriában az idei Oscar-gálán). Az persze a tyúk-tojás problematikájához hasonló kérdés, hogy a streaming szolgáltatók sikeres tartalomgyártása miatt rágtak be a hagyományos stúdiók vagy azok viselkedése miatt kezdtek őrült pénzeket költeni a szolgáltatók filmek és sorozatok forgatására.
4. Streaming szolgáltatási partnerségek - Egy vagy több streaming szolgáltatást egyetlen ajánlat keretében egyesítenek és csomagban összességében alacsonyabb költséggel kínálják, mintha a nézők külön-külön megvennék az egyes szolgáltatásokat.
A Business Insider Intelligence becslése szerint az SVOD-piac folyamatosan növekszik - 2018-ban összesen 13,6 milliárd dollárt tett ki -, elsősorban a Netflix, a Hulu és az Amazon Prime Video által nyújtott szolgáltatásnak köszönhetően. A piac növekedése persze annak is köszönhető, hogy egyre több embernek változik a médiafogyasztási szokása, és tér át az ilyen szolgáltatásokra. A felmérés szerint elsősorban a fiatalabb generáció részesíti előnyben a streaming tartalmakat a hagyományos, úgynevezett lineáris tévézéssel szemben.
Miközben az idősek csak lassan pártolnak át, a fiatalabbak esetében forradalmi folyamatok zajlanak. A 18-24 éves korosztály hagyományos TV-használata 48 százalékkal csökkent 2011 óta, a 25-34 évesek 35-tel, míg a 35-49 évesek esetében 18 százalékos visszaesést mértek.
Mi a helyzet itthon?
Ugyan a legnagyobb szolgáltatók kínálata immár a magyar piacon is elérhető - hiszen a Netflix és az Amazon streaming szolgáltatására is elő lehet fizetni -, ez egyelőre egy tehetős kisebbség kiváltságának tűnik, az egyébként nem túl bő merítésű statisztikák szerint. A Nielsen által készített tévés felmérés adatai azt mutatják, hogy az átlag magyar naponta átlagosan 4 óra 20 percet ül a tévé előtt, ami minimális, 5 perces csökkenés az egy negyedévvel korábbi számokhoz képest. Az átlagot egyértelműen az idősek, az 50 év felettiek rántják fel, hiszen náluk átlagosan 364 percet mértek a kutatók. A korábbi magyarázatok szerint egyébként a nyugdíjasok jelentős részének gyakorlatilag nincs más szórakozási lehetősége, mint a tévénézés, és mivel az idősebb korosztály nagyobb része már inaktív, rengeteg idejük van tévét nézni.
A kutatást készítő Nielsen a tavalyi harmadik negyedéves adataiban azt mérte, hogy szoros kapcsolat van az internetezéssel és a tévézéssel töltött idő között. Nem meglepő ugyanis, hogy minél több időt tölt valaki a világhálón, annál kevesebbet ül a tévé előtt. Az adatok szerint egyébként még mindig a lineáris médiafogyasztás jellemzi a magyarokat. A legtöbbet felvételről nézők a 18-49 évesek, ám esetükben is csak a tévézésre fordított idő 2 százalékáról beszélhetünk.
A tévénézés mellett persze a hazai nézők is szívesen néznek olyan tartalmakat, amelyeket a hagyományos kínálatban nem érnek el. A probléma azonban az, hogy gyakran anyagi, más esetekben edukációs okok miatt a többség még mindig a szürke vagy fekete zónában mozgó torrentezésre vagy streaming szolgáltatásokra támaszkodik. A Netflix 2016-ban indította el a magyar szolgáltatását, majd nem sokkal később az Amazon Prime Videóra is elő lehetett fizetni. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy egy csapásra mindenki ezekre váltott volna, a piac nálunk csak nagyon lassan épül. A világ két legnagyobb szolgáltatójának megérkezése ugyanakkor színesítette a kínálatot, és erősítette a versenyt.
Az HBO lehet itthon a király
Sajnos erről a szegmensről nem találhatóak pontos statisztikák, így csak a hazai piaci becslésekre tudunk támaszkodni. Ezek alapján a legnagyobb szereplő 25 éve már a magyar piacon jelenlévő HBO lehet, amely ugyan sokáig vonakodott a streamingtől, illetve a 2011-ben elstartolt HBO Go is még évekig csak a kábeltévés előfizetők számára volt elérhető, végül megnyitotta online videótárát a vállalat. Elsősorban a kultikus sorozataiknak köszönhetően - legyen szó a nemzetközi piacon taroló Trónok harcáról, vagy az itthon nagyot futó Aranyéletről - egyre többen fizetnek havonta azért, hogy ezeket jó minőségben nézhessék.
Az HBO Go és a Netflix mellett a UPC előfizetők által igénybe vehető Horizon Go is jó számokat hoz, ám ahhoz, hogy megszorongathassák a legjobbakat, önálló felületté kellene válniuk, hiszen az HBO számára is ez hozott áttörést. A hazai szereplők közül említést érdemel a Telekom szolgáltatása is, a TV Go, amely ugyan a Horizonnál nyitottabb, hiszen a kábeltévés előfizetők mellett mások is igénybe tudnak venni szolgáltatásokat, azonban más kérdés, hogy a filmenként 5-600 forintos vagy esetenként még drágább kölcsönzési díj mennyire vonzó a nézők számára.
(mfor.hu)
A két ország közti kapcsolatok erősítését várják tőle. 
