2017. szeptember 13-án készített képen az atomfegyverek betiltásáért küzdő nemzetközi civil szervezet, az ICAN aktivistái Donald Trump amerikai elnököt és Kim Dzsongun első számú észak-koreai vezetőt, a Koreai Munkapárt első titkárát ábrázoló maszkban tüntetnek berlini amerikai nagykövetség előtt. (MTI/AP/DPA/Britta Pedersen)

A világba visszatért a félelem az atomfegyverektől. Elmúltak azok a hidegháború utáni évek, amikor sokan úgy gondolták, hogy a nukleáris fegyverek által előidézhető katasztrófa a múlt rémálma. Irán például már az ajtón kopogtat, miközben a geopolitikailag pattanásig feszült Észak-Kelet Ázsiában Japánnak vagy Dél-Koreának minden technikai előfeltétele adott, hogy rövid időn belül a nukleáris klub tagja legyen.

Szétmálló NPT

Érdemes azt észben tartanunk, hiszen tegnap volt ötven éve, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió aláírta az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló nemzetközi megállapodást (Treaty on the Non-Proliferation of Nuclear Weapons – NPT), népszerű nevén az atomsorompó-szerződést. A nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országok arra kötelezték magukat, hogy nem állítanak elő, illetve senkitől sem fogadnak el ilyen típusú fegyvereket, nem törekszenek arra, hogy megszerezzék a nukleáris fegyverek feletti ellenőrzést, és megengedik, hogy az ENSZ Nemzetközi Atomenergia-ügynöksége (IAEA) ellenőrizhesse nukleáris berendezéseiket. A megállapodás évében John F. Kennedy elnök már azt jósolta, hogy 15-25 nukleáris hatalom lesz évtizedeken belül, amelyet ő a világ legnagyobb veszélyforrásának nevezett.

Fél évszázaddal később kilenc atomhatalom van, közöttük négy olyan, amely deklaráltan vagy gyaníthatóan rendelkezik nukleáris képességekkel, de egyikük sem tagja a megállapodásnak. Ilyen a kilépett Észak-Korea mellett India és Pakisztán, valamint a kérdésről nem nyilatkozó Izrael; a szerződést emellett a 2011-ben függetlenné vált Dél-Szudán sem írta alá.

Az iráni kérdés

Trump tavaly októberben érvénytelenítette a nemzetközi közösség 2015-ös iráni nukleáris megállapodását (JCPOA). Az elnököt nem győzte meg, hogy az elmúlt két évben az IAEA nyolc (!) jelentése is megerősítette Teherán teljes együttműködését a megállapodással. Az amerikai elnök tehát kétségbe vonta a nemzetközi közösség útitervét az iráni nukleáris fejlesztések felfüggesztéséről és ezzel kiszabadította a szellemet, gyakorlatilag utat engedve a regionális nukleáris fegyverkezési versenynek.

Teherán közben azt a következtetést vonta le Trump észak-koreai diplomáciai bakugrásaiból, hogy Washington nem indít háborút egy atomhatalommal szemben - márpedig ez azt jelenti, hogy minél előbb ki kell fejleszteni a saját atombombát. Az már csak hab a tortán, hogy a jelek szerint az észak-koreai vezető Szingapúrban lóva tette a Trumpot és a friss amerikai hírszerzési jelentések szerint Phenjan az elmúlt hetekben titokban tovább növelte a dúsított uránium előállítását. Trump diplomáciai esetlenséget mutatja, hogy a szingapúri négyszemközti tárgyalásról még hivatalos leirat sem készült.

Anarchikus nemzetközi aréna

Káncz Csaba

A tavaly decemberben publikált új amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia hűen jeleníti meg Trump világképét. Az elnök szótárából és világképéből egyszerűen hiányzik a szilárd jogrendre épülő nemzetközi kapcsolatok rendszere. Az anyag Moszkvát és Pekinget revizionistának bélyegzi, amelyek veszélyeztetik az amerikai globális szupremáciát. A kínai hadsereg „ki akarja szorítani az USÁ-t az indo-pacifikus térségből”, míg Moszkva „vissza akarja állítani a nagyhatalmi státuszát és befolyási övezetet akar létrehozni a határai közelében.”

Arthur L. Herman történész szerint Trump stratégiája az 1917 előtti világot jeleníti meg újra: egy anarchikus nemzetközi arénát, ahol minden szuverén állam – legyen kicsi vagy nagy – a fegyveres erejére kell, hogy támaszkodjon a saját biztonsága érdekében. Putyin mindenesetre márciusban az orosz TV-ben közölte, hogy nukleáris támadás esetén az oroszok az azonos idejű válaszcsapás doktrínáját alkalmazzák. Eszerint már a támadó eszközök célba érkezése előtt megindítják a válaszcsapást, akárhonnan is indították a támadást.

Káncz Csaba jegyzete