Új felmérést, a Növekedési Jelentést publikál a jövőben a Magyar Nemzeti Bank. Balog Ádám jegybanki alelnök szerint az évente publikálandó jelentésből rövid távú következtetéseket nem érdemes majd levonni, a cél az, hogy szélesebb, hosszabb spektrumban lehessen vizsgálni a gazdaság mozgását. A mostani jelentés épp ezért a gazdasági válság, illetve hazánk esetében a 10 évvel ezelőtti EU-csatlakozása óta kíséri nyomon a gazdaság átalakulását és megpróbálja felbecsülni a jövőbeli növekedésért tenni szükséges lépéseket. Magyarország több szempontból fordulópont előtt áll, amely hosszú távon meghatározhatja a gazdaság irányát - mondta Balog Ádám, aki szerint ilyen az újrainduló EU-pályázatok kérdése, de a jegybank eddiginél komolyabb szerepvállalása, illetve a hazai bankrendszer megkezdett átalakulása is komoly változásokat hozhat.
Virág Barnabás, a jegybank igazgatója a 2008-as válság újraértelmezte a fenntartható növekedés fogalmát. A válság rávilágított arra, hogy kínálati kérdéseket nem lehet elvonatkoztatni a keresleti kérdésektől, s a válság azt is megmutatta, hogy a finanszírozás sem szakadhat el a kereslettől, azaz, hogy a hiteleknek a legproduktívabb kibocsátók finanszírozását kell segítenie. A Privátbankár.hu kérdésére az igazgató hangsúlyozta: végső soron a piac feladata, hogy valóban a produktívabb irányokba kerüljenek kihelyezésre a finanszírozási források, ugyanakkor ma már a szabályozóknak is vannak eszközeik arra, hogy ebbe az irányba mozdítsa a finanszírozást.
A válság azt is megmutatta, hogy a gazdasági ciklusok vizsgálata önmagában nem elég, mivel az azt támogató pénzügyi ciklusok sokszor 2-3-szor hosszabbak lehetnek, ezért befolyásolhatják a gazdaságok ciklusok utáni teljesítményét is.
Komoly a lemaradás
Magyarországon épp az EU-csatlakozás után lassult le a felzárkózási ütem, 10 év alatt nagyjából 30 százalékos lemaradást sikerült "összeszedni" a visegrádi országokkal szemben. 2011-ig folyamatosan nyílt az olló, ez ugyanakkor általánosnak mondható, azaz mind a tőke, mind a munka és a hatékonyság tekintetében fennállt.
A válság előtti pillanatokban adósság tekintetében hazánk az EU perifériája irányába mozdult el - igaz, Virág Barnabás szerint az elmúlt 40 év teljesítményét megfigyelve látható, hogy nem egyedi esettel állunk szemben, hiszen Magyarország ilyen helyzetbe nagyjából évtizedenként belesodródott: a komolyabb növekedést rendre a túlköltekezés és a túlzott hitelfelvétel alapozta meg. A költségvetés rendre olyan időszakban lazított, amikor a háztartások megtakarítási hajlandósága is gyengült.
Eltérő megoldások
A válság óta a mérlegekben meglévő egyensúlyhiányok mérséklődtek: a deficitet futó államok csökkentették a hiányt, a szufficites országok teljesítménye ugyanakkor gyengült. Ezek ára ugyanakkor a belső egyensúly romlása volt, ráadásul az eladósodás szintje továbbra is növekszik. A jegybank tanulmánya szerint ennek oka, hogy a feltörekvő országok nem tudták érdemben csökkenteni az adósságukat, míg a fejlett országok a kedvező kamatkörnyezetet kihasználva tovább növelték adósságukat. Virág Barnabás szerint az, hogy a régiók eltérő megoldási utakat választottak a kilábalásra, mára - közel hasonló kiindulópont ellenére - rendkívül komoly növekedési eltérést okozott. Ez a legplasztikusabban az USA és az EU összevetésében mutatkozik meg. Amiben egyöntetű a helyzet: mindenki a jegybankoktól várja a megoldást.
Hazánk problémája, hogy hiába sikerült a folyó fizetési mérlegben és a költségvetés egyenlegében javulást elérni, a nettó külső adósság csökkenésében a vállalatok és a bankrendszer tett hatékony lépéseket, a költségvetési adósság leépülése lassabban megy. Azok az országok, ahol a nettó külső adósság alacsony volt, ott nagyjából 2010-re elérhető volt a válság előtti kibocsátási szint, a 40 százalék feletti eladósodással küzdő országok - köztük hazánk - ugyanakkor még mindig 5-6 százalékkal elmaradnak az optimális kilábalási pályától. A válság előtti években a pénzügyi ciklus túlpörgése nagyjából 0,5 százalékos pluszt adott a GDP-növekedésnek, a válság után ugyanakkor ez visszaütött, s így a potenciális lehetőségekhez képest a magyar GDP nagyjából 1 százalékkal maradt el az optimálistól.
Nehéz a kitörés
A magyar gazdaság hosszabb távú lehetőségeiről szóló prognózisok kapcsán az MNB igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a sikeres felzárkózás inkább ritka kivétel, mint általánosság - a közepes fejlett státuszból nehéz kitörni.
Az elmúlt évtizedekben az ázsiai kis tigriseknek sikerült ezt maradéktalanul teljesíteni, az európai sikerállamok (Írország, Dél-Európa országai) esetében a sikeresség megítélése már nem egyértelmű. Ugyanakkor vannak kötelező elemek amelyek nélkül nem lehet felzárkózni: a beruházási rátának folyamatosan 5-10 százalékkal kell meghaladni a beragadó országokét és ez a termelékenység növelésére is igaz. Magyarországon a beruházási aktivitás volt az, amely az elmúlt években rendkívül alacsony maradt.
Ha a beruházási ráta a jelenlegi 20 százalék körüli szinten maradna, akkor az éves növekedés 2-2,5 százalékos lehet. A felzárkózási pálya optimális teljesítéséhez, 3,5-4 százalékos növekedés kellene, ehhez ugyanakkor a beruházási rátának 25 százalék fölé kellene emelkednie. Figyelemmel kell lenni ugyanakkor, hogy a munkába bevonható emberek köre a demográfiai trendeknek köszönhetően egyre csökken majd. Az látszik ugyanakkor, hogy potenciális munkaerő-tartalékaink az alacsony képzettségűek körében vannak. A termelékenység tekintetében a kis cégek termelékenysége messze lemarad a nagyobb cégek teljesítményétől. A magas hazai export-kitettségünk ellenére a magyar cégek igen alacsony hozzáadott-értékkel járulnak hozzá az exporthoz. Virág Barnabás szerint mindhárom problémára a szakképzés erősítése nyújthat orvosságot. Emellett pedig komoly cél kell, hogy legyen, hogy a szolgáltatások terén előrelépjünk - a válság megmutatta, hogy a szolgáltatások területén volt a legkisebb a visszaesés. Márpedig a szolgáltatások az exporthoz még 20 százalék alatti mértékben járulnak hozzá hazánkban, míg az EU-átlag 24 százalék körül áll.
A cégek megtakarítási rátája igen magas szinten áll, ez elvben segítheti a komolyabb beruházási aktivitást, ám ehhez az kellene, hogy a cégek valóban merjenek beruházni. Az MNB szerint a háztartási megtakarításokkal kiegészülve a mostani megtakarítási szerkezet alkalmas arra, hogy a 20 százalék körüli beruházási rátát finanszírozza. Egészséges az lenne, ha belső források révén lehetne a komolyabb beruházási aktivitást is finanszírozni. Ehhez addicionális forrást a cégek növekvő termelékenysége, és a háztartások hosszabb távú, öngondoskodás jellegű gondolkodásának fellendülése biztosíthat. A jegybank szigorúbb makroprudenciális szabályai is segíthetik a beruházási ráta növekedését, míg a költségvetésnek az ESA-hiány csökkenése révén van lehetősége elősegíteni a beruházási ráta komolyabb növekedését.
Újból tárgyalnak a felek.
