|
| (Fotó: depositphotos.com) |
Kína az Új Selyemút (BRI) gigaprojektjének keretében sorra építi az utakat, gátakat és erőműveket Kenyától Montenegróig, valamint Ecuadortól Dzsibutiig. Egy tavalyi nemzetközi tanulmány szerint viszont a BRI 23 országban okozhat - illetve már okozott - túlzott eladósodást. A bajba jutottak közé tartozik már többek között Etiópia, Kenya, Kambodzsa és Banglades is.
Megvett helyi elitek, lehúzott országok
Nemzetközi fejlesztési szakértőkkel folytatott háttérbeszélgetéseinkből egy nyugtalanító kép bontakozik ki. Eszerint manapság a kínai neokoloniális expanzió tipikus módszere, hogy megegyeznek a helyi korrupt politikai elittel egy masszívan túlárazott megaprojektről (vasút-, kikötő-, vagy útépítés). Az így léprecsalt állam aztán észrevétlenül az adósrabszolgaság csapdájába csúszik. A kilóra megvásárolt helyi elit segedelmével a kínai cégek kaszálnak az agyoninflált és sokszor teljesen haszontalan beruházásokon. Az áldozatul esett országok adófizetőinek viszont ez sokáig óriási teher, mert innentől kezdve ők fogják fizetni a kínaiak által benyújtott számlát.
Nos, a napokban éppen egy ilyen, senkinek sem kellő, túlárazott és helyi törvényekre fittyet hányó kínai megaberuházásról készült egy érzékletes helyi beszámoló a 42 millió lakosú kelet-afrikai Ugandából. Ott a kínaiak egy 51 kilométeres autópályát építettek a fővárostól a reptérig, potom 450 millió dollárért. Mivel Uganda polgárainak nemigen telik repülőutakra, az autópálya gyakorlatilag kong az ürességtől. A helyi számvevőszék tanulmánya megállapította, hogy „csillagászati összegbe” került a megépítés és utalt arra, hogy Etiópiában egy hasonló autópálya kilométere feleannyiba került.
Nyílt versenykiírás az autópályára - amelyet megköveteltek volna az ugandai tövények - nem volt. A megrendelést az a China Communications Construction Company (CCCC) kapta, amely alig pár évvel korábban jó ideig a Világbank feketelistáján szerepelt korrupció gyanúja miatt. Az ugandai törvények ilyen nagyságrendű beruházásnál előzetes környezeti hatástanulmányt írnak elő – de ez esetben ez is hiányzik.
A hazai gigaprojekt sem kell senkinek
|
| Káncz Csaba |
Az ugandai projekt komoly hasonlóságokat mutat a kínai hitelből építendő, túlárazott és tucatnyi sebből vérző Budapest-Belgrád vasútvonal beruházással. Az eddig megismert tervek szerint Peking kifizettetné velünk az óriásberuházás teljes költségét, 590 milliárd (!) forintot - sőt elvárják, hogy azt kínai cégek építsék, és kínai mozdonyok és kocsik szállítsanak rajta. Holott ebből az összegből a fél magyar vasutat fel lehetne újítani, beleértve a szárnyvonalakat is. Peking ráadásul nem vállal garanciát a szállítási mennyiségekre. Peking nem fektet be, hanem csupán hitelt ad - amit majd nekünk kell visszafizetni -, miközben hazánk csak egy tranzitországa lesz a kínai áruknak Nyugat-Európa felé.
Értesülésünk szerint a Budapest-Belgrád vasútvonal megvalósíthatósági tanulmányát szokatlanul rövid idő alatt, mindössze két hét alatt készítette el a Főmterv TT Fővárosi Mérnöki Tervező és Tanácsadó Zrt. Mindezt potom egy milliárd forintért. Aztán az egész „művet” 2017 decemberében a kormányzat titkosította, mivel az anyag semmilyen kimutatható hasznot nem tudott érvként felhozni a kínai áruk könnyebb ideszállítását célzó beruházás mellett. A minapi lépéssel, miszerint a kormányzat Triesztben kikötőberuházást tervez, a balkáni útvonal leértékelődik és a Budapest-Belgrád vasútvonal felujítása még értelmetlenebbé válik.
Legalábbis egyelőre. Nem hoztak áttörést a moszkvai tárgyalások. 
