Jobban járt volna mindenki, ha működik a pár a héttel ezelőtti tűzszünet, de már akkor is nyilvánvaló volt, hogy ez csak a két nagyhatalomnak állna érdekében, a helyi erők harcolni akarnak vég nélkül, ráadásul sok környező ország is belebonyolódott már a konfliktusba. Most John Kerry amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter találkozik Svájcban, hogy újra megpróbálják elérni a fegyvernyugvást. A tárgyaláson részt vesz Szaúd-Arábia, Katar, Irán és Törökország képviselője is.
Mást várnak
A helyzet nem könnyű, mivel a felek eleve mást várnak a találkozótól. Oroszország azt szeretné elérni, hogy felajánlják a Nuszra Front terroristának minősített harcosainak, akik összekeveredtek az amerikaiak által támogatott lázadókkal, hogy szabadon elvonulhassanak a városból. Amerikának viszont az a legfőbb óhaja, hogy az oroszok és az általuk támogatott Aszad hagyjon fel a város bombázásával.
Béna kacsa
A Bloomberg a washingtoni Közel-Kelet Intézet alelnökére hivatkozik, aki szerint az elmúlt időszak durva bombázásai azt jelezhették, hogy Aszad szír erői, Oroszország és Irán ki akarják használni Obama elnökségének utolsó hónapjait, amikor az elnök úgynevezett béna kacsa, hogy komoly áttörést érjenek el a területszerzésben abban reménykedve, hogy Amerika addig nem fog komolyan fellépni. Úgy gondolják, hogy Kerryvel már nem fognak igazán komoly tárgyalásokat folytatni utolsó heteiben, így van idejük Aleppót teljesen megszerezni, mire az új amerikai kormányzattal megkezdik majd a tárgyalásokat.
Megbokrosodott
Aszad, Szíria orosz segítséggel újra erősödő diktátora egyre nagyobb étvággyal szerezné vissza egykor uralt országát. A Komszomolszkaja Pravdában angolul megjelent interjúban mondja, hogy Aleppó elfoglalása után a város kiindulópontja lehet a további offenzíváknak, hogy további területeket szerezhessen vissza a terroristáktól, ahogy ellenzékét nevezi. A következő célpont az Aleppótól 60 kilométerre délkeletre fekvő Idlib lesz, és ha ez megvan, akkor Rakkát kivéve minden nagyobb szír város Aszad kezén lesz.
Ellensúly
Mindeközben Amerika annak lehetőségét vizsgálja, hogy a mérsékelt szunnita lázadóknak több fegyvert juttasson Törökországon és Szaúd-Arábián keresztül. A háború így egyre inkább egy gigantikus síita-szunnita összecsapássá alakul, melyben a két szuperhatalom és sok regionális hatalom is részt vesz. Törökország helyzete nem könnyű, hisz ő a szunnitákat támogatja Amerika oldalán, de közben igyekszik a lehető legjobb viszonyt kialakítani Oroszországgal, noha az az ellenséges oldal legnagyobb támogatója.
Szíria korábbi amerikai nagykövete azt mondja, hogy ha jobban felfegyverzik a lázadókat, az jelzés az oroszoknak, hogy Aszad nem szerezheti vissza egész Szíriát, nem uralkodhat újra a teljes szunnita népesség fölött, hanem valahol határt kell majd húzni. Mindazonáltal ő is úgy gondolja, hogy Aleppó már menthetetlen, azt megszerzi Aszad, legfeljebb lassul az offenzíva, és talán kevesebb polgári áldozat lesz.
