Meg kell szüntetni azt a magánnyugdíj-pénztárat, ahol a tagok kevesebb, mint 70 százaléka fizeti be a kötelező havi tagdíjat –tartalmazza a frissen az Országgyűlés elé terjesztett törvénymódosítás. Az MNB adatai szerint  a magánnyugdíj-pénztárak tagjai közül ma már alig néhány ezren fizetik a havi, kötelező tagdíjat. 2011-ben a tagok még átlagosan havi tízezer forintot fizettek be, ami mára 500 forintra zsugorodott. Mindez a pénztárak vagyonfelélését, így a nyugdíjasok járadékának majdani kifizetését veszélyezteti – írja az NGM közleménye.

„A Kormánynak határozottan lépnie kell ebben a helyzetben, hiszen mintegy 60 ezer magánnyugdíj-pénztártag nyugdíja került veszélybe.  A tagok nyugdíjának durván 25 százalékát a magánnyugdíj-pénztárakból kellene megkapniuk” – állítják. „A törvénymódosítás védi a korábban kötelezően befizetett tagdíjakból származó, a jövőbeni nyugdíjjáradékok fedezetéül szolgáló vagyont.

Az új szabályok egyúttal megkönnyítik az életképes magánnyugdíj-pénztárak működését és erősítik a pénztárak átlátható gazdálkodását” – tartalmazza a közlemény a nehezen hihető állítást. Az eddigi kalkulációk szerint ugyanis a lépés a megmaradt csekély számú nyugdíjpénztár, az egész szektor megszűnését eredményezi majd, amivel a minisztériumnak is illene tisztában lennie.

123rf.com

A magánnyugdíj-pénztári tagokat az állam eddig sorozatosan átverte. Először azzal, hogy arra hivatkozva államosította a szektor nagy részét, hogy a pénztárak „eltőzsdézték” az emberek pénzét. A valóságban a pénztárak sok éven keresztül reálhozamot értek el az infláció felett, nem is nagyon tehettek másként, mert a jogszabályok miatt pénzük nagy részét a Magyar Állam állampapírjaiba kellett fektetniük.

Viszont volt közben egy sok évtizede nem látott világgazdasági, pénzügyi, tőzsdei válság, így az, hogy ennek ellenére csak 1-2 gyengébb évük volt a pénztáraknak (mint a 2008-as, amikor még a magyar állampapírok árfolyamai is estek), valójában nem rossz eredmény. Az állam sokkal nagyobb százalékos veszteséget tőzsdézett össze a 22 400 forinton vett Mol-részvényekkel, amelyek most annak alig több mint felét, 12 195 forintot érnek. (Plusz időközi osztalékok.) A pénztárakat egyenesen bűncselekményekkel vádolták, ami nem igazolódott be, bár a pénztárak költségein valóban volt  szabályozni való.

Az átverés-sorozat másik eleme az volt, hogy a pénztárakban maradókat megfenyegették, nem kapnak majd állami nyugdíjat. Végül ezt mégsem merték megvonni tőlük, ettől azonban ez zsarolás marad. A harmadik átverés az egyéni nyugdíjszámlák beígérése volt, amelyet nem valósítottak meg, már az ígérgetéssel is felhagytak ennek időpontjával kapcsolatban.

Ha a egy befektetési alapba befizet valaki egy fix összeget, majd, ha az kevéske is, az alap megy tovább, akkor is, ha nincs további befizetés. (Legalábbis egy bizonyos, pár százmilliós méretgazdaságossági határ felett.) A költségeket vagyonarányosan osztják el, senkinek nem olvad tőle jobban a vagyona, mint másoknak, nincs veszélyben a megtakarítás. Ugyanez a hasonlóan funkcionáló pénztáraknál is működhet, így a jelenlegi érvelés, amivel megint úgy védik meg a vagyont, hogy elveszik, valószínűleg ugyanúgy légből kapott, mint az eddigiek.

Az pedig, hogy az emberek már nem fizettek be a nyugdíjpénztárakba, bölcs előrelátásra vall: nem lehetett tudni, mikor hoz ez a kormányzat megint olyan lépést, amivel veszélyezteti a magántulajdonukat.