A MNB kedden módszertani iránymutatást tett közzé a fogyasztói kölcsönszerződéseknek az árfolyamrés semmissége miatti átszámításához. Az iránymutatás abból indul ki, mintha 2004. május 1-jétől fogva érvényben lett volna az MNB hivatalos árfolyamának alkalmazási kötelezettsége a törvény hatálya alá eső szerződésekre vonatkozóan.
Mindent újra kell számolni
Az útmutató alapján visszamenőlegesen újra kell számolni minden érintett szerződést. Meg kell határozni az ügyfél kezdeti, devizában kifejezett adósságát, valamint a megvalósult első havi törlesztés során forintban felmerülő túlfizetés mértékét devizában kifejezve, majd az ezzel csökkentett még fennálló devizaadóssággal kell tovább számolni.
A túlfizetést minden időpontban tőke(elő)törlesztésként, illetve a fennálló adósság folyamatos csökkentéseként kell értelmezni. Ezt az algoritmust ismételve kell kiszámolni a következő havi törlesztőrészleteket, a túlfizetést és az adósság lefutását egészen az elszámolás, illetve - ha a szerződés korábban megszűnt - a szerződés megszűnésének napjáig. A jelenleg fennálló devizaadósság és az átszámításból adódó devizaadósság közötti különbség adja az árfolyamrés tisztességtelen alkalmazásának költségét.
Az MNB alelnöke elmondta: az iránymutatás az egységes jogértelmezést és jogalkalmazást segíti. A törvény végrehajtását azonban a módszertani útmutató alapján fogják ellenőrizni, ezért mindenképpen komolyan kell venni - tette hozzá.
Mennyi jár vissza?
Az iránymutatás tartalmát az Igazságügyi Minisztériummal (IM) egyeztetve alakították ki, a jogértelmezés alapja a tárca állásfoglalása. Az MNB ajánlása semmiben nem terjeszkedik túl a törvény előírásain, tehát nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az ez alapján kiszámított túlfizetést milyen módon kell rendezni az ügyféllel. Csak annak az összegnek a kiszámítására szolgál, ami az ügyfélnek visszajár. Azt, hogy milyen módon jut hozzá, később fogja a törvény rendezni - fejtette ki Windisch László.
A mindenkori túlfizetések tőkéből való levonása olyan, mint a kamatos kamattal való számolás és azt eredményezi, hogy a nekik járó valós összeg illeti majd meg az ügyfeleket - reagált arra a felvetésre, hogy az érintett devizahitelesek a közzétett számítási móddal jobban jártak, mint amire korábban számítani lehetett. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a visszajáró összeget a most fennálló tartozásból kell levonni - mondta.
Több teher a bankoknak
Az alelnök szerint, amióta az árfolyamrés kérdése napirendre került, ez egy lehetséges értelmezése volt a jogszabálynak, hiszen ésszerű, hogy ha a bank valakitől nagyobb összeget von le hiteltörlesztés címén, mint amennyit kellett volna, akkor azt a fennálló tőkében számolja el. A másik megoldás az lenne, ha ezt jogosulatlanul elvont összegként kezelné, s arra egyszerűen kamatot számítana fel. A bank és az ügyfél között azonban tartós jellegű jogviszony, hitelviszony van, s ha annak alapján az ügyfél teljesít a banknak, akkor azt a hitel törlesztéseként kell elszámolni - mutatott rá.
Ez több terhet jelent a bankok számára, de az MNB előzetes számításai szerint várhatóan ezzel a számítási módszerrel sem fogja meghaladni a jegybank által korábban jelzett 900 milliárd forintot a bankok terhe az árfolyamréssel és egyoldalú kamatemeléssel kapcsolatos visszatérítések miatt - hangsúlyozta Windisch László.
A járattörlések és -eltérítések csaknem 170 ezer utast érintenek.
