Gyakran komoly problémát okoz, hogy a politikusok úgy nyilatkoznak, hogy az a választópolgárnak tetszetős legyen. Így van ez a mostani Rétvári nyilatkozattal kapcsolatban is.
Az első – talán a legnagyobb – probléma a bemondott értékkel van: az államtitkár könnyen mondja, hogy akár 50 százalékkal is csökkenhet az ügyfélteher, ám az ügyfelek a saját kedvezményüket innentől már ehhez mérik.
|
Ez a probléma a devizahiteles elszámolásnál is Ezért aggódik például a devizahiteles elszámolás miatt már a jegybank mellett működő Pénzügyi Békéltető Testület (PBT): az elszámolás kapcsán olyan sokszor hangzott el, hogy az átlagos adós terhei 25 százalékkal csökkennek, hogy az elszámolást megkapók többsége – hiába próbálta hűteni a hangulatot maga a jegybank is – ehhez méri majd a saját tehercsökkenését. |
Dinamikus megoldás
Az „akár” szó komoly problematikáján kívül továbbra is gond, hogy a jogszabályt továbbra sem láthatjuk, így nem tudható, hogy a KDNP továbbra is ragaszkodik-e a fix kielégítési szintekhez, amelyek teljesítése esetén a hitelezőnek (banknak vagy pl. közüzemi szolgáltatónak) a családi csőd alatt álló további tartozását el kellene engednie.
Pénzügyi szakértők régóta azt hangsúlyozzák ezzel kapcsolatban, hogy egy dinamikus megoldás minden félnek jobb helyzetet okozna. Meglehet ugyanis, hogy a családi csődvédelmet kérő valóban olyan kilátástalan helyzetbe kerül, ahol a feltételek folyamatos és pontos betartása ellenére sem sikerül elérni a megkövetelt adósság-szint visszafizetést. Ilyen esetben méltánytalan lenne az érintett elzárása attól, hogy tartozásait elengedve, megkapja az újrakezdés lehetőségét, pusztán azért, mert nem teljesített egy bizonyos százalékos mértéket. Ugyanígy viszont a hitelező érdekei sérülnének akkor, ha az adósnak akkor is csak korábbi tartozásainak bizonyos – mondjuk 40 százalékos – mértékét kellene visszafizetnie, ha közben anyagi helyzete megjavult és magasabb törlesztést is elbírna.
Korábban a KDNP ki akarta kötni, hogy az adós mindenképp a lakásában maradhasson – azaz az ingatlan kikerüljön a csődvédelem alól -, ami annak fényében lett volna hiba, hogy sok esetben ez az ingatlan az egyetlen mobilizálható vagyontárgy. Miután a törvény tervezetét nem láttuk, ezért csak hírekre támaszkodhatunk, ezek szerint pedig a lakáskölcsönök esetében 100 százalék lesz a kielégítési mérték, vagyis a családi csődbe menekülés nem menti meg feltétlenül a lakást.
További politikai csúsztatás, hogy az államtitkár következetesen pénzintézeti hitelekről beszél, holott a statisztikák szerint a végrehajtási eljárások döntő részéért a felgyűlt közüzemi tartozások felelnek.
Minimálbérből törleszteni?
Hónapok óta nem tud felmutatni a politika ésszerű megoldást arra sem, hogyan lehet az adós (a család) minden jövedelmét feltérképezni. Ha a kirendelt vagyonfelügyelő (ellenőr) csak a hivatalos jövedelemre támaszkodva határozhatná meg az elvárt törlesztéseket, az a minimálbérre bejelentettek országában lényegében lehetetlenné tenné az érdemi adósságszolgálatot.
Ellenérvként persze felmerülhet, hogy megérdemlik a bankok is, hiszen anno ők is „hozomra” hiteleztek, ám látni kell, hogy az ilyen megoldással nem a családi csőddel megsegíteni próbált emberek járnának jól döntően – mert nekik nincs túl sok pluszjövedelmük a bejelentett összegen felül -, hanem az ügyeskedők, akiket aligha kellene megmenteni. Ez utóbbinak elvben gátat szab, hogy a családi csődvédelembe sok tízmilliós tartozásokat a hírek szerint nem engedne vinni a törvény.
Több ügyfél került ismét slamasztikába. 
