Későn kezdték
A programot 2015 márciusában kezdték, meglehetősen későn, akkor, amikor az Amerikai Egyesült Államok a saját ugyanilyen programját már befejezte. Talán már meg sem kellett volna kezdeni, ha már nem tették meg a válság utáni első években, ugyanis 2015-ben már határozottan javult a munkaerőpiac Európa-szerte, igaz, hogy az infláció teljesen eltűnt, és deflációs veszélytől féltek a döntéshozók.
Mediterrán nehézségek
Az eurózóna helyzete persze annyiból is problémásabb volt, hogy rendkívül heterogén, meglehetősen eltérő gazdasági helyzetű és főleg gazdaságpolitikai kultúrájú országok halmazáról van szó. Ha Németországon, Hollandián vagy akár Szlovákián múlt volna, sosem vezetik be a programot, sőt, megkockáztatjuk, hogy még az alapkamatot sem tartották volna sokáig nullán. Ott volt azonban mediterrán országok, Olaszország, Spanyolország, Görögország és Portugália, és mellette még ide sorolható Ciprus is, ahol az önálló valuták időszakában megszokták, hogy túlköltekeznek, infláció van és valutaleértékelés, és így kényelmesen érezték magukat.
Az euró bevezetése után ez már nem ment tovább, de még tartottak a régi beidegződések: túlzott költekezés, indokolatlan béremelések, leértékelni viszont már nem lehet. Így ezek az országok versenyképtelenek lettek, nagy munkanélküliséggel, és adóssággal, szükségük volt az alacsony kamatra, és a további stimulusra is, hogy beragadt gazdaságuk meginduljon.
Hozamzuhanás
A program úgy kezdődött, hogy az EKB először a legjobb minőségű, legstabilabb állampapírokat kezdte venni, leginkább a németet. Ezzel jól le is szorította annak hozamát, olyannyira, hogy a német 10 éves hozam még most is 0,3 százalék alatt van, ami egész extrém dolog. Az EKB aztán úgy tűnik, egyre jobban belejött a dologba, mert többször meg is emelte a havonta vásárlandó mennyiséget, és a többi eurózónás ország kötvényét is szívesen vette, így azok hozamai is esni kezdtek, 2016-ban ki is alakul egy egész különleges helyzet, amikor a német kötvény hozama negatív volt, és még a kockázatosabb országoké is egész alacsonyra süllyedt.
|
| Német 10 éves államkötvény hozama. 2016-ban huzamosabb ideig negatív volt |
Ha más nem, ez már mutatta, hogy abba lehetne lassan hagyni a programot, már csak azért is, mert kezdtek felpörögni az európai gazdaságok, a német munkanélküliség el is tűnt, de még a hatalmas spanyol munkanélküliség is gyors csökkenésnek indult. A dolgok helyrejöttek, de az EKB valamiért nem reagált, csak rendkívül lassan kezdte csökkenteni a havonta megvett mennyiséget. Olyannyira nehezen mertek megmozdulni az immár egész páratlan gazdasági fellendülés közepette, hogy egész mostanáig tartott, amíg több lépésben csökkentették a vételeket, és most végre be is fejezik azt.
Rengeteg pénz
Az EKB összesen 2600 milliárd eurót költött el kötvényvásárlásra az időszak alatt, vagyis többet, mint a teljes olasz államadósság. Rengeteg fedezetlen pénz került a piacra, de nem lett belőle inflációs nyomás, a pénz sokkal inkább a tőzsdékre és az ingatlanpiacra vándorolt, ezeken fújtak kisebb-nagyobb lufikat. Egy hatás azonban, ahogy említettük, igen komoly: az erős gazdaságú országok kötvényhozamai elképesztően alacsonyak (a francia, belga, osztrák 10 éves szint 0,5-1 százalék között), de még a spanyol és portugál 10 éves hozam is jócskán 2 százalék alatt van.
Várható hatások
Vajon mi történik most, hogy az EKB abbahagyja a vételt? Ha európai szinten nézzük: se nem érkezik több jegybanki pénz, se nem vonnak ki, ha viszont a világ szintjén nézzük, akkor már nettó kivonás zajlik, miután Amerika már évi 600 milliárd dollár értékben hagyja kifutni a korábban vásárolt kötvényeket, miközben a japán jegybank még vásárol, de már jóval kisebb mennyiséget. Így az európai kötvénypiacokon valószínűleg nem lesz nagy változás, a világszintű pénzkivonás azonban hűtheti a tőzsdéket és az ingatlanpiacot, ami egészséges folyamat, még ha rövidtávon ez a gazdasági növekedés lassulását hozza is.
Az EKB azt közölte, hogy a lejáró kötvényeket újra befekteti, így nem növekszik a piacon lévő kötvénymennyiség, nem fogy a kinn lévő pénz. Ezt most 2021-ig tervezik fenntartani, addigra már érdemi kamatemelést terveznek, és akkor kezdődne a kötvények fokozatos visszabocsátása a piacra, vagyis a hatalmas mennyiségű fedezetlen pénz visszavonása.
Egy név, egy program
A program összekapcsolódott Mario Draghi olasz származású EKB-elnök nevével, így nem zárható ki, hogy egy év múlva, amikor új elnök kerül a közös jegybank élére, változik a bank monetáris politikai irányvonala (ez Amerikában is így volt: Janet Yellen alig merte emelni a kamatokat, Jerome Powell azóta dinamikusan, negyedévente emelt mostanáig).
Hazai hatás
A program kivezetésének hazai vonatkozása is lehet: mivel a Magyar Nemzeti Bank alkalmazkodik az EKB monetáris politikájához, nem kizárt, hogy közel egyidejűleg nálunk is megkezdődik a rendkívüli monetáris lazítás megszüntetése, azaz a piaci kamatszintnek a 0,9 százalékos jegybanki alapkamat felé való visszatérését hozhatja jelenlegi, esetenként negatív szintről (hihetetlen, de van olyan intézmény, amelyik negatív hozam mellett vesz 3 hónapos diszkontkincstárjegyet).
A kormányfő ellenezte az átállást. 
