„A világ leginkább előrejelzett krachjának” nevezte a Bloomberg egyik kommentátora a hétfői tőzsdei minipánikot, mások flash crashként, villámösszeomlásként emlegetik a 2010-es esetre emlékezve, amely egy gyors és heves, de kérészéletű zuhanás volt. Mi is többször írtunk már a várható bekövetkeztéről (lásd itt és itt), így nagyobb meglepetést tényleg nem okozott.
Tegnap csupa pesszimista véleményt találtunk arról, hogy a tőzsdei lejtmenet sokáig tarthat. Most olyanokat gyűjtöttünk össze, amelyek szerint normális, egészséges, sőt örömteli folyamatról van szó. (Ami persze nem zárja ki, hogy holnap esetleg tíz százalékkal is zuhanjanak a tőzsdék.)
1. Tök normális, hogy a piacok időnként beijednek
A Pragmatic Capitalism nevű befektetési blog szerint a világ egy ijesztő hely, tele van váratlan eseményekkel, teljesen normális, ha legalább évente egyszer valami megijeszti a piacokat. Japán cunami, a 2010-es flash crash, ciprusi válság, európai euróválság 2011-ben, a „tapír” (tapering), az USA adósságválsága pár éve… sőt, Görögország épp a múlt hónapban készült csődbe menni.
Ezek mind kisebb-nagyobb eséseket okoztak a tőzsdéken. Az emberek megijednek, olcsón adják a papírokat, ettől megszűnik vagy csökken a részvények túlértékeltsége (drágasága), megjönnek a vevők, és az élet megy tovább.
2. Kapcsolja ki a televízióját
Hétfőn nyár végi kiárusítás volt részvényekből, pánikhangulat volt. Ilyen a tőzsde – írja Tim Schäfer, az USA-ban élő német tőzsdei újságíró. Szerinte a pánikot a média felerősíti, a kamerákba kiabáló amerikai moderátoroktól az emberek megijednek és maguk is eladásba kezdenek. (Az USA-ban jóval több polgárnak van részvénybefektetése, mint Európában.)
A szerző szerint azok az okosak, akik ilyenkor hosszú távra olcsón bevásárolnak részvényekből, nem pedig azok, akik kiszállnak. Ezt bizonyította a 2008-as krach is, aki akkor megőrizte nyugalmát, később jól járt. (Viszont az 1929-ben kezdődött világválság idején ez nem volt túl jó stratégia – a szerk.)
A blogger egyébként az egészen hosszú távú, értékalapú részvénybefektetések híve, mint Warren Buffett, akit idéz is: „Félj, amikor mások mohók. Légy mohó, amikor mások félnek.”
3. Borúra derű szokott jönni
A 2011-es év óta először fordult elő, hogy több mint öt százalékot esett az S&P 500 amerikai részvényindex egy héten. Mindazon esetek 60 százalékában, amikor az S&P 500 legalább heti öt százalékot esett, a következő héten emelkedni tudott. A következő négy hétben szintén 60 százalék, 12 hét elmúltával már 70 százalék az emelkedések aránya – írja a Bloomberg a Bespoke Investment Groupra hivatkozva.
Az adatokat 1980-tól vizsgálták, ez idő alatt 28 alkalommal volt a heti veszteség öt százalék felett. Az ezeket követő hetek átlagos indexváltozása csak 0,5 százalék emelkedés volt, a következő négy hétben már átlagosan 1,65, a 12 hetes időszakokban 4,95 százalék volt a növekedés. Vagyis 12 hét alatt az index – nagy átlagban – majdnem visszanyerte, amit elveszített.
4. Osztalékból élni jó
Sokan vannak, akik szerint az árfolyamesés jó alkalom a bevásárlásra. Az európai részvényindexek osztalékhozamai évi három és öt százalék között vannak, miközben a német öt éves hozamok a negatív tartományban ragadtak – mondta például Christoph Bruns (Loys AG) a Der Aktionär német tőzsdei lapnak.
Budapesten is akad olyan részvény, amely a jövőben az állampapír-hozamokkal versenyképes osztalékot fizethet, amint arról korábban a Privátbankár beszámolt, főként a Mol, az Állami Nyomda, az OTP.
5. Lehetett volna rosszabb is
Hétfőn egy nap alatt 4-6 százalékkal csökkent a főbb tőzsdeindexek – DAX, BUX, S&P 500 stb. – értéke, de volt már ennél sokkal rosszabb, két számjegyű zuhanás is bőven. Olyan krachok is voltak a történelemben, amelyek több napig tartottak, és vastagon két számjegyű, 20-30 százalékos veszteség volt a vége. Vagy pár hét, pár hónap alatt felére esett egy tőzsdeindex értéke, mint 2008-ban.
Ehhez képest a múlt hetet is belevéve, sok index épphogy elérte vagy kicsit meghaladta azt a tíz százalékot, amelyet a „korrekció” definíciójaként szoktak használni. (Ráadásul kedden egyelőre eléggé ütemes növekedést láthatunk.) Ennyit annak, aki részvénybefektetetésre adta a fejét, ki kell tudni bírnia időről időre.
6. Boldogok a shortosok
A Privátbankár véleménye szerint ma már teljesen elfogadott, hogy nem csak árfolyamok emelkedésére (longolás), hanem esésére is lehet játszani, azaz shortolni. Nem tudjuk, mennyivel van kevesebb shortoló, mint longoló befektető, fele-fele vagy negyven-hatvan, esetleg kevesebb, de nekik az ilyen krachok örömet okoznak.
Ha viszont emelkednek az árak, a shortosok szomorúak, mégsem sajnálja őket senki. Mindkét mozgás a tőkepiacok lényegéhez tartozik. Ha valaki pesszimista, shortolhat, és ha bejön, feliratkozhat az örömködők közé.
(Bár erről néha vannak erkölcsi viták és a hatóságok néha betiltják, a shortosok tevékenysége is lehet hasznos és a logosoké káros. Csak egyetlen példa: az élelmiszerek tőzsdei árát a vásárlók verik fel és az eladók, shortosok nyomják lefelé, az olcsó élelmiszer pedig könnyít a szegények helyzetén.)
A jeges idő ellenére is utcára mentek. 
