|
| Azeri katonák. Forrás: wikipedia.org |
Ex-gyarmati villongások
A Szovjetunió romjain számos konfliktus, határvillongás alakult ki a birodalom felbomlása után, amely teljesen érthető. A Szovjetunión belüli belső határok ugyanis sokszor értelmetlenül, a nemzetiségi viszonyok figyelmen kívül hagyásával lettek meghúzva. Ez nem is véletlen: Lenin, majd Sztálin törekedett is arra, hogy ezáltal nehezítse a birodalom felbomlását, vagy egyes országok kiválását. Ez más gyarmatbirodalmaknál is előfordult, példának ott a sok értelmetlenül meghúzott afrikai határ, vagy akár maga Irak és Szíria.
A posztszovjet helyzet annyiban más, hogy míg a többi gyarmati birodalom anyaországa távol volt a birtokaitól, így a felbomlás után az anyaországnak nemigen voltak területi gondjai (kivéve talán Észak-Írországot), addig Oroszország gyarmatai körülvették az anyaországot, sőt a lakosság néhol úgy összekeveredett, hogy nem is lehet egyértelműen megállapítani, kik vannak többségben. Így a konfliktusok többsége az oroszok és valamely más nemzet között zajlik, ezeket Putyin kezeli is vaskézzel. Az örmény-azeri csörte viszont egy olyan eset, ahol az oroszok nem közvetlenül érintettek.
Már Gorbacsov idején
A dolog jelentőségét növeli, hogy ez volt az első olyan konfliktus, amely Sztálin óta elfojtva szunnyadt, de a diktatúrát leépítő Gorbacsov alatt elsőként tört felszínre, mint éles háborús helyzet. Már a gyengülő szovjet központi hatalom sem tudta elfojtani a dolgot, csak tompítani, aztán a Szovjetunió nagyjából kontrollálatlan felbomlása után nyíltan is egymásnak eshetett a két nép egy olyan területért, melyet többségében örmények laktak, de a szovjet időkben Azerbajdzsánhoz tartozott.
|
| Örmény katonák. Forrás: may9.ru |
A harcot akkor az örmények nyerték, de ebben jelentős szerepe lehetett az oroszoknak, akik az örményeket támogatták és támogatják ma is. Nélkülük az örmények gondban lennének, hisz két szomszédjuk is ellenségük: Törökország és Azerbajdzsán. Így aztán az egyetlen lehetőségük, hogy Oroszországgal barátkoznak, az Eurázsiai Unióba is beléptek, és ez így végül jó is nekik, mert úgy élvezik az orosz támogatást, hogy közben függetlenségük, szuverenitásuk kevéssé szenved csorbát.
Török háttér?
A kérdés már csak az, hogy bő 20 év után miért most csaptak fel az indulatok. Előjel már volt: tavaly ősszel az azeri külügyminiszter fenyegetőzött már támadással. Ezért valószínűsítik sokan, hogy most az azeriek indíthatták az akciókat, noha nem tudni még biztosat arról, hogy indult a csetepaté. Logikája viszont van a dolognak. Azerbajdzsán nem eshet csak úgy neki az örményeknek, hisz mögöttük áll Putyin, akivel nem éppen ajánlatos ujjat húzni, különösen, ha valaki a szomszédja, és nem NATO tag.
|
| A vitatott terület |
Így az azeriek egyet tehetnek: egy kis csetepatéval, mondjuk úgy, műbalhéval letesztelik, mit lépnek az oroszok, és hogy reagálnak más nagyhatalmi tényezők. Most arra gondolhattak, hogy miután az orosz-török kapcsolatok megromlottak, kaphatnak egy kis török támogatást, ha nem is egy komplett katonai akcióhoz, de egy esetlegesen újratárgyalandó békéhez. A törököknek pedig pont jól jöhet a dolog: ők is tesztelgethetik Moszkvát, azáltal, hogy egy barátját segítenek egy kicsit megszorongatni.
Teszt és kiértékelés
A gyorsan megkötött tűzszünet is arra utal, hogy inkább csak tesztelés volt, megnézik, ki mit szól, ki hogy reagál. És a reagálás érdekes is volt, pontosabban diplomatikus: Putyin a feleket egyaránt a tűzszünet betartására szólította föl. Ezzel nem azt jelezte, hogy nem támogatná az örményeket, de azt esetleg igen, hogy nyugalmat szeretne, egyik fél se provokálja a másikat, illetve csak arányosan reagáljon az atrocitásokra.
Hogy végül az azeri, esetleg a török fél milyen konklúziót vont le a tesztből, azt még nem tudni. Mindenesetre a posztszovjet térségben volt már rosszul elsült teszt: 2008-ban az Amerika által támogatott grúz elnök, Szaakasvili döntött úgy, hogy elfoglalja az országából kiszakadt, és orosz támogatást élvező Dél-Oszétiát. Nem tudni, miben reménykedett, talán abban, hogy az amerikai támogatás elriasztja Putyint, de nem így lett: az oroszok kiűzték a grúz erőket Dél-Oszétiából, sőt néhány grúz városba is bevonultak nyomatékosítás gyanánt, majd pár nap múlva távoztak.
Délutánra erősödött a főbb devizákkal szemben a hazai fizetőeszköz. 
