Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Portugália, Málta, Luxemburg, Monaco, Andorra, San Marino, Kanada, Ausztrália – ezek azok az országok, amelyek az elmúlt néhány napban hivatalosan is elismerték a palesztin államiságot.
Európa nagy része már igent mondott
Tavaly májusban és júniusban már volt egy elismerési hullám: akkor többek között Spanyolország, Írország, Szlovénia és Örményország mondott igent a palesztin államra.
Ezzel az európai államok többsége már elismerte Palesztinát (Magyarország a 80-as években tette meg ezt, de erről még lesz szó), igaz, a nagy uniós államok közül Olaszország és Németország továbbra sem készül erre.
Fotó: MTI/EPA/ANSA/Massimo Percossi
Franciaország és további öt európai állam a lépés bejelentését az ENSZ-ben tartott hétfői rendkívüli ülésre időzítette, amelyet a francia kormány és Szaúd-Arábia kezdeményezett, és amelyen több tucat állam- és kormányfő állt ki Palesztina mellett, szembeszállva az ezt élesen ellenző Izraellel és legfőbb szövetségesével, az Egyesült Államokkal.
A Reuters mindenesetre mérföldkőnek számító diplomáciai elmozdulásként értékelte a történteket.
Eljött az idő, a gázai háború és a mészárlások befejezésére, „eljött az idő, hogy igazságot szolgáltassunk a palesztin népnek, és ezért elismerjük a palesztin államot Gázában, Ciszjordániában és Jeruzsálemben”, indokolta Emmanuel Macron francia elnök a francia döntést.
Van is, meg nincs is Palesztina
De mi a gyakorlati jelentősége ennek a lépésnek, és valóban közelebb kerülnek-e a palesztinok ezáltal egy önálló állam megteremtéséhez?
Palesztina egy olyan állam, amely – mint a BBC fogalmaz – létezik is, meg nem is. Létezik, hiszen a nemzetközi közösség egy része elismeri, vannak diplomáciai képviseletei külföldön (köztük Magyarországon is), sportolói pedig palesztin színekben indulhatnak nemzetközi sportversenyeken, például az olimpiákon is.
Ugyanakkor mégsem létezik államként, hiszen – az Izraellel szemben hosszú évtizedek óta fennálló súlyos ellentétek miatt – nincsenek nemzetközileg elismert határai, nincs fővárosa és hadserege.
Ciszjordániában – amelyet 1967 óta, Kelet-Jeruzsálemhez hasonlóan, katonai megszállás alatt tart a zsidó állam – az 1990-es években, az akkori békefolyamat részeként megalakult ugyan a Palesztin Hatóság, de az izraeli megszállás miatt nincs teljes ellenőrzése a terület és a lakosság felett.
Gázában pedig háború – számos emberi jogi szervezet szerint népirtás – zajlik, az övezet szintén izraeli megszállás alatt áll. (Gázából 2005-ben kivonult Izrael, 2006 és 2023 között a Hamász irányította, a 2023. október 7-i terrortámadása után azonban a zsidó állam katonai offenzívát indított.)
Szimbolikus üzenet
Palesztina önálló államként tehát nem létezik, elismerése számos jelentős nyugati állam által ugyanakkor szimbolikus jelentőséggel bír.
A gyakorlatban érdemi változást nem hoz ugyan, de erős morális és politikai állásfoglalást jelent.
Ezzel összefüggésben David Lammy brit külügyminiszter júliusban az ENSZ-ben azt mondta: „Nagy-Britannia különösen felelősséggel viseltetik azért, hogy támogassa a kétállami megoldást.”
Lammy egyrészt idézte az 1917-es Balfour-nyilatkozatot, amelyben a brit kormány először fejezte ki támogatását azt illetően, hogy „Palesztinában létrejöjjön egy nemzeti otthon a zsidó nép számára.” A deklarációval együtt ugyanakkor – folytatta a brit külügyminiszter – „komoly ígéret született arra, hogy semmi olyasmi nem történhet, ami károsíthatja a nem zsidó közösségek civil és vallási jogait Palesztinában.” (A terület 1920 és 1948 között Nagy-Britannia ellenőrzése alatt állt.)
1948-ban Izrael állam meg is alakult, és az elmúlt csaknem 80 évben egyre több területet vont ellenőrzése alá. A palesztin állam ugyanakkor máig nem jöhetett létre. És ha a jelenlegi izraeli kormányon múlik, akkor ez így is marad. „Nem fog létrejönni palesztin állam” – mondta Benjámin Netanjahu, miután Nagy-Britannia, Ausztrália és Kanada bejelentette a döntését. Az izraeli miniszterelnök a lépést a terror megjutalmazásának, a palesztin államot pedig terrorállamnak nevezte.
Számos állam vezetője ugyanakkor ezt másként gondolja. Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök például egyenesen azt mondta az ENSZ-ben hétfőn, hogy ez „még nem az út vége. Csak az eleje.”
Sánchez egyúttal indítványozta, hogy adjanak teljes jogú tagságot az ENSZ-ben Palesztinának, amely jelenleg állandó megfigyelő államként van jelen. Tehát részt vehet az üléseken, de nem szavazhat.
Harc a területért, minden eszközzel
Palesztinát a 193 ENSZ-tagország háromnegyede ismeri el, köztük hazánk is. A jelenlegi magyar kormány ugyan továbbra is kitart a nemzetközileg egyre inkább elszigetelődő Netanjahu-kormány mellett, ez nem változtat azon a tényen, hogy Magyarország még a rendszerváltozás előtt, 1988 novemberében elismerte Palesztinát, sok más szocialista országgal egyidőben.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt tagja közül már négy ismeri el a palesztin államot – az egyetlen kivétel az Egyesült Államok. Bár az elmúlt évtizedekben számos amerikai elnök kifejezte támogatását Palesztina létrehozása mellett, Donald Trump – Benjámin Netanjahu egyik legfőbb támogatója – nincs köztük.
Az erősödő nemzetközi támogatás ellenére egyre kisebb az esély arra, hogy létre tudjon jönni egy életképes palesztin állam.
Gáza romokban hever, Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben az izraeli kormány jogellenesen, a nemzetközi tiltakozás ellenére is egyre növeli a zsidó telepek számát, a telepesek pedig erőszakkal próbálják elűzni az ott élő palesztinokat.
„Ez egy nulla összegű játék”, egy területért folyó küzdelem „a folyótól a tengerig”, mondta N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet-szakértő korábban lapcsoportunk, a Klasszis Média műsorában, a Klasszis Klubban. Szerinte a palesztin államhoz „már nincsen palesztin terület” – Kelet-Jeruzsálem és Ciszjordánia megszállt terület, utóbbi szét van szabdalva, Izrael nem fogja feladni – , a szétlőtt Gázai övezetet pedig „nincs, aki újjáépítse”.
Ugyanakkor a gázai háborúval a palesztin kérdés visszakerült a nemzetközi napirendre, és a palesztin ügy melletti kiállás világszerte egyre növekszik.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
