Csak az számít, hogy inni lehessen belőle?
Hosszú idő óta kedden először foglalkozott a média a Balaton vízszintjének örvendetes emelkedésével. Sajnos azonban a híradások ezúttal sem foglalkoztak a lényeggel. Egy esetleges május végi várható 80 cm-es átlagos vízmélység nem old meg semmit: egy meleg, szeles, kevésbé csapadékos nyár végére ismét 50 cm alatt lehet a Balaton vízszintje.
A Balaton vízszintjének problémájáról tartalmas értekezésnek, a lehetséges megoldási irányok felvázolásának, egy kibontakozó szakmai vita bemutatásának azonban nyoma sincs a médiában, híre-hamva sincsen egy hosszú távú megoldás keresésének. Az a kevés szakmai nyilatkozat, ami a témában napvilágot látott, kizárólag a vízminőséggel foglalkozik.
Az aggasztóan alacsony vízszint - ahogy ezt a legutóbbi híradások leírták - nem probléma, hiszen a vízminőség remek. Az pedig, hogy a víz szintje egyébként igen alacsony, legfeljebb "csak" a fürdőzőket, strandokat és a hajósokat zavarta / zavarja. Vajon mikor jutunk el oda, hogy a Balaton vízszintjét nem abból a szempontból vizsgáljuk, hogy ihatóan tiszta-e a víz vagy sem, vagy a vízben élő halpopulációk hogyan ívnak?
Hiába tiszta, ha bokáig ér
A Balaton gazdasági ereje óriási, a magyar turizmus meghatározóan függ a Balatontól. A balatoni ingatlanok értékének megőrzése, a Balatonhoz mint turisztikai célponthoz köthető közvetlen munkahelyek, vagy - a 4 érintett megyén túl - a régióban keletkező munkahelyek megőrzése, fejlesztése mikor válhat fontos céllá? Mire megyünk a vízminőséggel, ha a strandokon nem lehet fürdeni, az embereknek nincs kedve balatoni nyaralást tervezni?
|
| A Balaton-átfutás nem lesz jó móka... |
A globális felmelegedés kapcsán rendszeresen arról írnak a tudósok, hogy a Kárpát-medence csapadékellátottsága jelentősen romlani fog. Persze ezt is meg lehet vitatni, de talán életszerűbb lenne a Balaton gazdasági erejének, élvezeti értékének, ennek az igazi hungarikumnak a tényleges megőrzésével, a probléma hosszú távú rendezésével tartalmilag is foglalkozni.
Ha csak leereszteni lehet belőle, az nem szabályozás
Vajon mire megyünk azzal, ha más európai tavak lényegesen nagyobb vízjárást vesszük példaként? A Balaton-part és a kapcsolódó létesítmények nem így lettek kialakítva. A Balaton vízszintjének jelentős emelése sem lehet megoldás, hiszen víz alá kerülnének partszakaszok. Lehet értekezni arról, hogy miért épültek be régi árterületek, de valószínűleg megoldás nem születik belőle majd.
Miért nem hallunk, olvasunk szakmai értekezéseket arról, hogy a Zala folyó miért nem jelent elegendő vízpótlást május és október között, ami természetesen lassíthatná a vízszint drámai csökkenését a nyári hónapokban? Miért nem halljuk a balatoni önkormányzatok segélykérését a probléma hosszú távú rendezésére? Miért nem hallunk, olvasunk semmit arról, hogy a Zala folyó mellett milyen más mesterséges vízpótlást lehetne beterelni a Balatonba?
A megoldás valószínűleg nem a vízszint drámai megemelése, hanem a Balaton éves vízjárásának minimalizálása. Az ugyanis nem szabályozás, hogy csak leereszteni tudunk belőle. A Balaton körüli vasútvonalak, az úthálózat kialakítása és működtetése érdekében elődeink szabályozták a maximális vízszintet. Azóta azonban jelentős beruházás a Balaton érdekében nem történt - legalábbis a vízminőség megőrzésén felül.
Félreértés ne essék - a vízminőség megőrzése rettenően fontos feladat. De vajon a vízminőség elsődlegessége és az erre történő hivatkozás milyen alacsony vízszint mellett fogja döntéshozókat cselekvésre bírni, hogy a Balaton vízpótlása is elsődleges cél lehessen?
Az első negyedévben éves szinten 11,5 százalékkal 394 443 darabra nőtt a személyautó-gyártás Csehországban. 
