A szabályt erősítő kivétel
Ez év december 21-éig tehetnek csak különbséget nők és férfiak között a biztosítók bizonyos szolgáltatásaik árazásánál. A 2004-ben elfogadott európai uniós irányelv, az ún. gender direktíva alapvető célkitűzése ugyanis az volt, hogy munkaerőpiacon tapasztalt diszkrimináció megszüntetése után biztosítsa az egyenlőséget a nemek számára a szolgáltatások kapcsán is.
Csakhogy a biztosítók bizonyos termékeiknél a nem (gender) mint differenciáló tényező került elő, egyszerűen azért, mert a statisztikai adatok alapján a nemek különböző tulajdonságokkal, biztosítói szempontból kockázatokkal, rendelkeznek. A legegyszerűbb példa erre az életkor: az Európai Unió legtöbb tagországában a nők jellemzően tovább élnek, mint a férfiak - ez pedig az életbiztosítások díjszabásánál nem elhanyagolható tényező.
Az életbiztosításoknál ez azt jelentette, hogy a nőknek jellemzően kevesebbet kellett fizetnie. Ugyanakkor akad arra is példa, hogy a hölgyeknek magasabb díjat kellett fizetniük, például az autójuk kötelezőjére - ez nyilván sok nő önérzetét is sértette. De itt sem arról van szó, hogy a nők rosszabbul vezetnek, mint a férfiak, hanem arról, hogy vannak olyan országok, ahol statisztikailag kimutatható, hogy a nők többet baleseteznek.
A direktíva 5. cikkelye kimondta, hogy a biztosítóknak lehetősége van arra, hogy a nemek szerint különböző árakat határozzanak meg. Ehhez 5 évre visszamenőleg feljegyzett adatokat kellett tudniuk bemutatniuk a társaságoknak, mellyel igazolták a különböző kockázati tényezőket, melyek az eltérő nemiségből fakadnak. Az Európai Bizottság 2007-ig adott időt a tagállamoknak, hogy az irányelvet jogrendjükbe átültessék - hamar kiderült, a kivétel lehetőségével minden tagállam élt.
A bírósági döntés újabb kérdéseket vet fel
Lencsés Katalin, Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) tagozatvezetőjének nem régiben publikált elemzése rámutat, a kivétel megbontotta az egységes európai biztosítási piacot, jellemzően az életbiztosítások árazásánál. Ez a kivétel ráadásul később fontos fegyver volt az 5. cikkelyt ellenzők kezében. 2010-ben egy belga jogvédő szervezet támadta meg a kivételt és ért el "sikert" végül az Európa Bíróságnál (EB), mely kimondta, hogy a 2012. december 21. után kötött szerződéseknél a nemet nem lehet "kockázati tényezőként" értelmezni a szolgáltatások árazásánál, mert ez nem összeegyeztethető a gender direktíva főszabályával. A EB döntésének értelmezése nem volt egyértelmű, a szakmai konszenzus szerint Strasbourgban jogtechnikai ellentmondásra mutattak rá, nem pedig a biztosítói gyakorlatot ítélték helytelennek. Ez ugyan nem változtat azon a tényen, hogy az európai biztosítási szektor összes szereplőjének újra kell árazni termékeit, de kapaszkodót jelenthet más irányelvek kapcsán. A bíróság tavaly májusban hozott ítélete ugyanis felveti azt a kérdést is: vajon lehet-e differenciálni a biztosítások árazását a kor alapján?
"Magával nem kötünk szerződést, mert nő..."
Az azonban továbbra sem egyértelmű, hogy például a kockázati elbírálásnál vagy a tartalékképzésnél egy biztosító figyelembe veheti-e az ügyfél nemét? Mi történik akkor, ha egy társaság azért nem szerződik egy ügyféllel, mert túl "kockázatosnak" tartja és ebben meghatározó szerepe van a nemnek? Az Európai Bíróság szűkszavú ítélete ilyen esetekre nem ad választ. Lencsés Katalin szerint lett volna rá esély, hogy az európai döntéshozók végül úgy határozzanak, hogy a szakmai érvek előtt meghajolva az életbiztosításokat kiveszik a tiltó rendelkezés hatálya alól. A kérdés azonban politikai síkra terelődött: leegyszerűsödött a nők és férfiak egyenlőek típusú érvelésre, ami az uniós polgároknak és a civil jogvédőknek is könnyebben eladható volt, mint a bonyolult aktuáriusi számítások. A Bizottság végül kiadott egy kevésbé megengedő állásfoglalást ennek kapcsán, de mivel az nem implementálható jogszabály, a kérdéses esetekre aligha adhat megnyugtató választ. Arról nem is beszélve, hogy a korábbi 5. cikkelyből eredő tagállami eltéréseket (úgy jogi, mint gyakorlati szinten) nem tudta felszámolni.
Nem arról van szó, hogy az egyik nem "kevesebbet ér"
Fontos megérteni, hogy a biztosítók kockázatközösségeket hoznak létre: a szerződött ügyfelek befizetik a biztosítási díjukat, melyből a biztosító olyan alapot képez, hogyha káresemény történik a közösség valamely tagjával, akkor azért helyt tudjon állni. A kockázatok felmérése és differenciált elosztása az egész közösség érdeke. Egy nagyvárosban lakó autótulajdonos kockázatosabb például biztosítási szempontból, mint egy vidéki kisváros lakója - egyszerűen azért, mert a nagyobb városokban statisztikailag kimutatható módon több autót lopnak el. Egy ilyen ügyfél tehát egyszerűen nagyobb kockázatot jelent a biztosító számára, így a "közösbe" is többet fizet be - le lehet ezt persze egyszerűsíteni város-vidék ellentétére is, de pénzügyi szempontból semmi értelme. Nemcsak a biztosítók, de az ügyfelek szempontjából sem.
Ez maga az irónia: az egyenlőségért küzdők ráfizethetnek
| Magyarországon eddig sem volt annyira jellemző a nemek szerinti árszabás a piacon, ráadásul a verseny igen erős. Ennek ellenére a Generali PPF Holding előzetes kalkulációi után arra számít, hogy a magyar piacon a nők esetében a díjnövekedés 30-90%-os is lehet, míg a férfiak akár 20%-kal olcsóbban köthetnek biztosítást december 21. után, mint most. A biztosítókra nézve ugyanakkor veszélyes tendenciák is elindulhatnak: félő, hogy az áremelkedés miatt elmaradnak a női ügyfelek, vagyis kevesebb lesz a díjbevétel, amiből egyes társaságok nem tudják majd fedezni a költségeket - a biztosítók fizetőképességét is fenyegetheti tehát, hogy kevesebb nő vásárol majd élet- vagy egészségbiztosítást (ez pedig másodkörben tovább drágíthatja ezeket a biztosításokat). Elemzők szerint a megszorítások miatt a belső fogyasztás tovább csökkenhet Magyarországon jövőre, ami visszavetheti az életbiztosítások piacát is - nehéz megjósolni, hogy ilyen körülmények között a magyar piac szereplői milyen árképzési stratégiát választanak majd. |
Hogy mit érzünk majd meg ebből mi, fogyasztók? A Privátbankár által korábban megkérdezett szakági vezetők többsége szerint a díjak emelkedni fognak Magyarországon (is), és jellemzően a női ügyfeleknek kell majd többet fizetniük. Figyelem, ez csak a december 21. után kötött biztosításokra lesz érvényes, az EB ítélete ugyanis nem visszamenőleges hatályú (ez is alátámasztja, hogy - a politika mellett - Strasbourgban a jogtechnikai érvek súlya nagyobb volt, mint a szakma érvei).
Egyenlőek, de nem egyformák
Hölgyek és urak tehát csak decembertől lesznek valóban egyenlőek - jogi szempontból. Nehéz egyelőre megmondani, hogy a piaci szereplők hogyan változtatják majd meg a díjaikat, annyi bizonyos, hogy az év végéhez közeledve, aki élet- vagy egészségbiztosítást akar kötni és történetesen nő, jobban jár, ha körülnéz a hazai piacon, a legtöbb általunk megkérdezett társaság azt tervezi ugyanis, hogy akciókkal vagy kampányokkal próbálja majd meggyőzni a hölgyeket, hogy az egyenlőséget lehetővé tévő direktíva életbe lépése előtt kössenek biztosítást, mert akkor jobban járnak. A Bizottság azt ugyanis nem tiltja, hogy a biztosítók olyan termékeket dobjanak piacra, melyeket inkább a nőknek vagy a férfiaknak ajánlanak - sőt, az ehhez kapcsolódó marketingtevékenység sem tiltott.
Elemzésében Lencsés Katalin is rámutat, hogy "a díjak valószínűsíthetően prudenciális okokból a férfi+nő átlagdíjnál magasabb szinten kerülnek kiegyenlítésre, ami a díjszínvonal emelkedésén túlmenően az autoszelekció és morális kockázat veszélyét is magában hordozza, ez pedig a termékskála szűküléséhez vezethet. A következmények adott esetben a versenyhelyzetre is kihatnak, mivel a döntés érzékenyebben érintheti a kisebb piaci szereplőket, ami szintén nem a fogyasztó érdekeit szolgálja".
Ebből is jól látszik, hogy a jogvédők és a politikusok alapvetően félreértelmezték a biztosítók díjszabási gyakorlatát: a szakma ugyanis eddig is - és most is - mindössze annyit állít, hogy nők és férfiak egyenlőek, de nem egyformák.
Négyből egy "nyertes meccs"
Mint a MABISZ szakértőjének elemzésében olvasható "az is jól látható, hogy az érintett négy területből csak egynek (járadékbiztosítás - ezek száma itthon elenyésző) lehetnek potenciális nyertesei a nők, a másik három területen (kockázati és vegyes életbiztosítás, baleset- és egészségbiztosítás, gépjárműbiztosítás) az ő kárukra dőlhet el a mérleg a jobb kockázati arányaik miatt. Furcsa fintora ez az életnek, mivel az európai jogalkotó annak idején éppen a nők vélelmezett hátrányos megkülönböztetését kívánta volna orvosolni".
Teljesen igaza van annak, aki azt mondja, hogy a nemi megkülönböztetés túl egyszerű - de ne feledkezzünk meg a biztosítók gyakorlati szempontjairól.
A férfi-nő felosztás egyszerűen kezelhető kategória volt a kockázatok felmérésénél, a "gender kiesésével" a biztosítóknak egyéb tulajdonságokra kell majd rákérdezniük kockázatelbírálásnál (iskolai végzettség, életvitel, táplálkozás, kor, stb.). Ez egyrészt drágább és bonyolultabb eljárást eredményez, hiszen ebből kell majd adatbázist képezniük a biztosítóknak (ráadásul az ezzel kapcsolatos változásokat folyamatosan követniük kell), másrészt sokszor akár az ügyfél magánéletét is sérthetik az így feltett kérdések. Nem lesz más választásuk a biztosításoknak, ha továbbra is a kockázatközösség szempontjából korrekt árazást akarják majd belőni.
2008 óta az Unió újabb diszkriminációellenes irányelv kidolgozásán fáradozik - az EU döntéshozó szerveinek malomkerekei azonban lassabban őrölnek egyelőre, mint a gender direktíva megalkotásakor. Az új tervezet a kor, a szexuális irányultság, valamely fogyatékosság illetve a vallási meggyőződésen alapuló megkülönböztetés tiltását szabályozná újra - azonban itt is vannak olyan esetek, melyek számítanak a biztosítások árazásánál. Egyéb különbségtétel tiltásáról azonban aligha lesz szó - így a fent példaként említett vidéki-városi felosztás biztos nem kerül terítékre (bár van, ahol ez társadalmi megosztottságot jelent), az EU ugyanis csak olyan esetekben alkotott agy alkot irányelvet, melyek kapcsolódnak az unió Alapjogi Chartájához.
A direktíva 5. cikkelye ezért kimondta, hogy a biztosítóknak lehetősége van arra, hogy a nemek szerint különböző árakat határozzanak meg. Ehhez 5 évre visszamenőleg feljegyzett adatokat kellett tudniuk bemutatniuk a társaságoknak, mellyel igazolták a különböző kockázati tényezőket, melyek az eltérő nemiségből fakadnak. Az Európai bizottság 2007-ig adott időt a tagállamoknak, hogy az irányelvet jogrendjükbe átültessék - hamar kiderült, a kivétel lehetőségével minden tagállam élt.
Lencsés Katalin, Magyar Biztosítók Szövetsége tagozatvezetőjének nem régiben publikált elemzése rámutat, a kivétel megbontotta az egységes európai biztosítási piacot, jellemzően az életbiztosítások árazásánál. Ez a kivétel ráadásul később fontos fegyvet volt az 5. cikkelyt ellenzők kezében. 2010-ben egy belga jogvédő szervezet támadta meg a kivételt és ért el "sikert" végül az Európa Bíróságnál, mely kimondta, hogy a 2012. december 21. után kötött szerződéseknél a nemet nem lehet "kockázati tényezőként" értelmezni a szolgáltatások árazásánál, mert ez nem összeegyeztethető a gender direktíva főszabályával. A EB döntésének értelmezése nem volt egyértelmű, a szakmai konszenzus szerint Strasbourgban jogtechnikai ellentmondásra mutattak rá, nem pedig a biztosítói gyakorlatot ítélték helytelennek. Ez ugyan nem változtat azon a tényen, hogy az európai biztosítási szektor összes szereplőjének újra kell árazni termékeit, de kapaszkodót jelenthet más irányelvek kapcsán. A bíróság tavaly májusban hozott ítélete ugyanis felveti azt a kérdést is: vajon lehet-e differenciálni a biztosítások árazását a kor alapján?
Az azonban továbbra sem egyértelmű, hogy például a kockázati elbrálásnál vagy a tartalékképzésnél egy biztosító figyelembeveheti-e az ügyfél nemét? Mi történik akkor, ha egy társaság azért nem szerződik egy ügyféllel, mert túl kockázatosnak tartja és ebben meghatározó szerepe van a nemnek? Az Európai Bíróság szűkszavú ítélete ilyen esetekre nem ad választ. Lencsés Katalin szerint lett volna rá esély, hogy az európai döntéshozók végül úgy döntsenek, hogy a szakmai érvek előtt meghajolva az életbiztosításokat kiveszik a tiltó rendelkezés hatálya alól. A kérdés azonba politikai síkra terelődött: leegyszerűsödött a nők és férfiak egyenlőek típusú érvelésre, ami az uniós polgároknak és a civil jogvédőknek is könnyebben eladható volt, mint a bonyolult aktuáriusi számítások. A Bizottság végül kiadott egy kevésbé megengedő állásfoglalást ennek kapcsán, de mivel az nem implementálhetó jogszabály, a kérdéses esetekre aligha adhat megnyugtató választ. Arról nem is beszélve, hogy a korábbi 5. cikkelyből eredő tagállami eltéréseket (úgy jogi, mint gyakorlati szinten) nem tudta felszámolni.
Fontos megérteni, hogy a biztosítók kockázatközösségeket hoznak létre: a szerződött ügyfelek befizetik a biztosítási díjukat, melyből a biztosító olyan alapot képez, hogyha nagyobb káresemény történik a közösség valamely tagjával, akkor azokért helyt tudjon állni. A kockázatok felmérése és differenciált elosztása az egész közösség érdeke. Egy nagyvárosban lakó autótulajdonos kockázatosabb például biztosítási szempontból, mint egy vidéki kisváros lakója - egyszerűemn azért, mert a nagyobb városokban statisztikailag kimutatható módon több autót lopnak el. Egy ilyen ügyfél tehát egyszerűen nagyobb kockázatot jelent a biztosító számára, így a "közösbe" is többet fizet be - le lehet ezt persze egyszerűsíteni város-vidék ellentétére is, de pénzügyi szempontból semmi értelme. Nemcsak a biztosítók, de az ügyfelek szempontjából sem.
Hogy mit érzünk majd meg ebből mi, fogyasztók? A Privátbankár által korábban megkérdezett szakági vezetők többsége szerint a díjak emelkedni fognak, és jellemzően a női ügyfeleknek kell majd többet fizetniük. Figyelem, ez csak a december 21. után kötött biztosításokra lesz érvényes, az EB ítélete ugyanis nem visszamenőleges hatályú (ez is alátámasztja, hogy - a politika mellett - Strasbourgban a jogtechnikai érvek súlya nagyobb volt, mint a szakma érvei). Hölgyek és urak tehát csak decembertől lesznek valóban egyenlőek - jogi szempontból. Nehéz egyelőre megmondani, hogy a piaci szereplők hogyan változtatják meg majd a díjaikat, annyi bizonyos, hogy az év végéhez közeledve, aki élet- vagy egészségbiztosítást akar kötni és történetesen nő, jobban jár, ha körülnéz a hazai piacon, a legtöbb általunk megkérdezett társaság tervezi, hogy akciókkal vagy kampányokkal próbálja majd meggyőzni a hölgyeket, hogy az egyenlőséget lehetővé tévő direktíva életbe lépése előtt kössön biztosítást, mert akkor jobban jár. Ebben azért van némi irónia.
Elemzésében Lencsés Katalin is rámutat, hogy "a díjak valószínűsíthetően prudenciális okokból a férfi+nő átlagdíjnál magasabb szinten kerülnek kiegyenlítésre, ami a díjszínvonal emelkedésén túlmenően az autoszelekció és morális kockázat veszélyét is magában hordozza, ez pedig a termékskála szűküléséhez vezethet. A következmények adott esetben a versenyhelyzetre is kihatnak, mivel a döntés érzékenyebben érintheti a kisebb piaci szereplőket, ami szintén nem a fogyasztó érdekeit szolgálja".
Mint a MABISZ szakértőjének elemzésében olvasható "az is jól látható, hogy az érintett négy területből csak egynek (járadékbiztosítás) lehetnek potenciális nyertesei a nők, a másik három területen (kockázati és vegyes életbiztosítás, baleset- és egészségbiztosítás, gépjárműbiztosítás) az ő kárukra dőlhet el a mérleg a jobb kockázati arányaik miatt. Furcsa fintora ez az életnek, mivel az európai jogalkotó annak idején éppen a nők vélelmezett hátrányos megkülönböztetését kívánta volna orvosolni".
Becslések szerint Gáza újjáépítése a becslések szerint 30-40 milliárd dollárba kerül, és a második világháború óta nem látott mértékű erőfeszítést igényel. 
