(Fotó: 123rf.com)

Donald Trump új amerikai elnök egyik célkitűzése, hogy az olcsó bérű külföldi országokból visszahozza a termelést az USA-ba, sokak szerint kudarcra van ítélve. Még ha el is éri, hogy gyárakat építsenek fel hazájában, vagy telepítsenek haza, ott nem elsősorban a munkások száma fog növekedni, hanem inkább a robotoké.

Míg ugyanis nem volt érdemes egy az olcsó bérű országban a munkaerőt drága robottal felváltani, addig a magas fizetésű munkaerő kiváltása a fejlett országokban már kifizetődő lehet. A robot ugyan néha meghibásodik, és kevés számú ember kell a felügyeletére is, de nem sztrájkol, nem beteg és nem lóg. Egyes munkákat már jóval precízebben vagy gyorsabban el tud végezni, mint az ember.

A másik oldalról, egy futószalagnál dolgozni vagy más monoton, ismétlődő rutinmunkát végezni, lélekölő, néha veszélyes is. Kérdés, akad-e helyette más munka.

60 ezer ember repült az utcára

Hogy a probléma mennyire nagy lehet, azt egy tavaly májusi hír mutatta: a Foxconn nevű, iPhone-ok összeszerelésével foglalkozó cég Kínában rövid idő alatt 60 ezer munkást cserélt le robotokra. „Jelenleg mintegy 20 millió ipari robotot alkalmaznak a termelésben világszerte, számuk évi átlagban 30 százalékkal nő, "élethosszuk" 10 évről 15-re emelkedett” - írtuk annak idején.

A Bloomberg szerint „Donald Trump nulla összegű játszmának mutatja be a munkaerőpiacot: a társaságok munkahelyeket vittek ki Kínába és más feltörekvő piacokra, és ezeket most visszahozzuk”. Egyrészt azonban egy gyár át- vagy visszatelepítése remek alkalom a tulajdonosnak a gyár automatizálására.

Mennyi munkahelyünk van veszélyben?

De nagyobb baj is van, lassan olyan munkahelyekről beszélünk, amelyek már nem is léteznek. Az automatizálásban ugyanis Kína is élen jár, amint a Foxconn esete is mutatta. Ott ugyanis szintén megkezdődött a társadalom elöregedése (részben az egy gyerek-politika miatt), és a bérek is sokat emelkedtek. Míg Észak-Amerikában mintegy 38 ezer robotot állíthattak munkába tavaly, addig Kínában mintegy 90 ezret, és 2019-ben ez a szám 160 ezerre ugorhat.

Egy novemberi ENSZ-jelentés szerint a feltörekvő országok munkahelyeinek kétharmada is veszélyben lehet. Ijesztő a Bloomberg ábrája, melynek forrása a Világbank. Magyarország ugyan nincs rajta, de eszerint gépesíthető lenne a romániai állások 49, a szerbiai munkahelyek 47 százaléka, Horvátországban ez az arány 63, Bulgáriában 44 százalék, Lettországban 57. Ennek alapján vélhetően Magyarországon is hasonló lehet, valahol 50 százalék környékén a veszélyben levő állások száma.

A technika már megvan rá

Az USA-ra visszatérve, az ország ráadásul le van maradva a robotok terén, lehet, hogy éppen azért, mert olcsó bérű Latin-Amerikai országok vannak a közelében. Míg az USA-ban 10 ezer gyári munkásra 173 robot jutott (2015-ben), Kanadában 136, Mexikóban csak 33. Csakhogy ez a szám Dél-Koreában már 531, Japánban 305, Szingapúrban 398, Németországban 301 volt. Magyarországon egyébként 57, Ausztriában több mint a duplája. Kínában is csak 49, van tehát még hová fejlődnie egyes országoknak, ami sok-sok munkahely megszűnését jelentheti.

Tizedébe kerül a robot?

A korábbi évtizedektől eltérően, amikor szinte csak az autóiparban, futószalagoknál alkalmazták őket, és az élőmunkát kevés helyen tudták kiváltani, a robotok egyre olcsóbbak és ügyesebbek, egyre szélesebb körben bevethetők. Sőt, ha már robot, ezek működtetése az egyes országokban nem feltétlenül sokkal drágább, mint másutt. Így egyes automatizált gyárak visszatelepítése a fejlődő országokból a fejlett országokba ismét lehetségessé válik.

A német Kuka AG robotgyártó becslése szerint ma a robotok működtetési költsége öt euró óránként, egy kínai munkásé 10 euró körül van, egy német alkalmazott pedig 50 euróba is belekerül – írja a Bloomberg. A végkövetkeztetése: kevés munkahely fog visszakerülni Amerikába, hiába törekszik erre Trump.

Tb-járulékot fizessen a robot?

Mi lesz így a dolgozókkal, miből fognak élni? Ennél a pontnál újra és újra felmerül a feltétel nélküli, fix alapjövedelem, amit mindenki megkapna, akár dolgozik, akár nem. Csakhogy az meg nagyon drága, valamiből finanszírozni kell. Ilyenkor jön az ötlet, hogy adóztassuk meg a robotokat, vagy fizettessünk velük társadalombiztosítási járulékokat. Hiszen a dolgozókat helyettesítik, amelyeknek viszont kell fizetniük ilyen terheket.

Ilyen terveket dédelget a francia szocialista Benoit Hamon, aki havi 750 eurós univerzális jövedelmet vezetne be (ami ott egyébként a szegénységi küszöb alatti összeg), és ezt a robotok megadóztatásából finanszírozná. Finnországban gyakorlati kísérletbe kezdenek az alapjövedelemmel (560 eurót kap havonta 2000 kísérleti alany), de robotadóról még nincs szó.

Rutinmunka helyett kreatívabbat

Amerikai kutatók szerint 1979-ben az USA-ban a dolgozók 40,5 százaléka végzett rutinjellegű munkákat, 2014-ben ez már csak 31,2 százalék volt. A rutinmunkákat végző, általában alacsonyabb iskolai végzettségű amerikaiak egy része kimaradt a munkaerő-piacról, más része azonban rákényszerült, hogy a szolgáltató szektorban kreatívabb, kevésbé rutinszerű munkákat végezzen (például pincérkedés).

A Bloomberg kommentárja arra jutott, hogy nem elég a robotokat megdrágítani ahhoz, hogy a rutinmunkát végző emberek újra álláshoz jussanak. Ehhez szükség van protekcionista intézkedésekre is, a dolgozók általános képzettségi szintjének csökkentésére, valamint szociális kiszolgáltatottságuk növelésére. A Bloomberg kommentárja szerint a Trump-adminisztráció mindezeken a frontokon támadásba lendült.

A cikk szerint az alacsonyan képzett munkaerőt is meg lehet tanítani arra, hogy kreatívabb munkákat végezzen, és az sokkal jobb lenne mindenki számára, mint a robotok megadóztatásán nyugvó alapjövedelem.