Minden vállalatvezető tisztában van azzal, hogy a kereslet, és ez által a forgalom visszaesése szigorú lépésekre kötelezi. Az elmúlt években szinte minden KKV találkozott a költségcsökkentés kényszerével, mely akár elbocsátásokban is testet ölthet. „Ennek megtételére nagy nehezen mindenki elszánja magát, azonban kevesen tudják, hogy az így nyert időt és az átmenetileg képződő tartalékokat olyan változtatásokra kell fordítani, ami elejét veszi annak, hogy a zsugorodó piaci lehetőségekre egy következő nadrágszíjhúzással kelljen reagálni” - magyarázza Csuhaj V. Imre, a Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. igazgatóságának elnöke.
Általában minden vállalkozó jól ismeri saját tevékenysége piaci környezetét. Ennek ismerete mellett legalább ilyen fontos, hogy önmagunkkal is őszinték legyünk: ha látjuk, hogy az eddigi üzleti modell hosszútávon nem fenntartható, akkor időben kell lépni, semmint bízni egy külső okból bekövetkező pozitív változásban.
Ehelyett a vállalkozás eddigi tevékenységét oly módon kell átalakítani, hogy az új versenyelőnyt képezzen, mindezt azokból az átmeneti tartalékokból, amik rendelkezésre állnak.
Friss hajtás öreg törzsből
A magyar bútoripar a ’70-es és ’80-as években élte virágkorát: nem csak a hazai piacot látta el, hanem számottevő exportteljesítményt is fel tudott mutatni. Később a széles termékpalettával rendelkező nagy állami bútorgyárak vagy tönkrementek, vagy részekre bontva kerültek magántulajdonba. A kínálatban megjelentek a nem feltétlenül jobb minőségű, de mindenképpen korszerűbb import bútorok, így a minden részpiacot lefedő gyártók sorra vesztették el piaci szegmenseiket. Ráadásul a válság ezt a szektort is sújtotta: mind kevesebb építkezés és lakásfelújítás történik, így a forgalom is erősen visszaesett.
Van azonban kiaknázható versenyelőny ezen a piacon is: a felsőkategóriás, egyedi, vagy úgynevezett dizájn bútorok piaca talált magára az elmúlt években, ahol a különleges minőség és a speciális megmunkálás az ugyancsak nagy hagyományokra visszatekintő bőriparral társulva tudott új termékkört hozni. Másrészt egy-egy részterület specialistái is megerősödtek: az irodabútorok piacán a magyar beszállítók sokszor sikerrel tudták kiszorítani a külföldieket, valamint azok a bútorasztalosok, akik megfelelő minőségben, egyedi igényeket is kielégítve tudnak megrendelésre termelni, akár környező országokban is fel tudják venni a versenyt a helyiekkel. Erre jó példa a nagykanizsai székhelyű Pálmöb Asztalosipari Kft., amelyik mintegy 70 százalékban szállodáknak szállít bútort, illetve közösségi terek asztalosmunkáit kivitelezi. A Széchenyi Tőkealap 2011 decemberében döntött arról, hogy két ütemben, 53 millió forinttal száll be a társaságba, megszerezve annak 34 százalékát.
Válságágazaton belül kincses sziget
Az építőipart sújtotta a legkomolyabban a 2008-as pénzügyi válság nyomán kialakuló recesszió. Az építőipar világszerte visszaesett, hazánkban a kibocsátás az 5-6 évvel ezelőttinek a felére esett vissza, az építőipar minden szereplőjét sújtva. Azonban egyes, eddig talán lebecsült szegmensekben ez hiányt okozott: szinte lehetetlen egyik napról a másikra építőbrigádot találni kisebb kőműves részfeladatokra. Korábban mindenki a generál-kivitelezési projektekre koncentrált, egynapos feladatok csak belsőépítészeti (burkolás, fűtés-, villanyszerelés) munkákban adódtak, de azonnali rendelkezésre állást igénylő kőműves feladatoktól mindenki ódzkodott.
A HBF Építőipari Kft. éppen erre a réspiacra szakosodott, sikerrel: gyorsszolgálati rendszerében a nap 24 órájában kínál azonnali rendelkezésre állást, szerződéses formában. Leginkább önkormányzati ügyfélkörnek jelent ez nagy segítséget. Az egyik keret-megállapodásuk tárgya a Zuglói Vagyonkezelő Zrt. tulajdonában és kezelésében álló, közel 3.700 db ingatlan ad-hoc karbantartási munkáinak elvégzése, azonnali beavatkozást igénylő hibák, hiányosságok elhárítása, illetve gyorsjavítási munkák elvégzése nonstop szolgálat keretében. A Széchenyi Tőkealap 54 millió forint tőkeemeléséről döntött 2011 végén, 29 százalékos tulajdonosává válva a HBF-nek.