Osztrák-magyar megegyezésnek megy neki az Európai Bíróság

Nagy pácban a húsfeldolgozók

Nyolc éve húzódik

2007-ben az Alpenrind nevű osztrák vállalkozás szerződést kötött a magyar Martin Meat céggel, amely vállalta, hogy magyar munkavállalóival hetente 25 marhafelet fog feldolgozni és értékesítésre kész húscsomagokba csomagolni az osztrák cég salzburgi vágóhídjának helyiségeiben.

Igen ám, de a 2004-ben csatlakozott tagországokkal szemben Ausztria átmeneti korlátozásokat vezetett be a szabad munkaerő-áramlásra és szolgáltatásokra vonatkozóan. Azért, hogy ne ütközzön a megegyezés szabálytalanságban, a Martin Meat jogi tanácsadást kért, amely megállapította a tevékenység jogszerűségét.

Mellényúltak

Az osztrák hatóságok azonban kiszórtak egy 700 000 eurós büntetést az osztrák félre, mivel szerintük vonatkoznak az átmeneti intézkedések a két húsipari cég együttműködésére, a magyar félnek munkavállalási engedélyre lett volna szüksége.

A szerződés értelmében viszont a magyar cégnek kell a büntetést befizetnie. A vállalkozás ezután kártérítési keresetet indított a jogi tanácsadói ellen a hibásnak bizonyult jogi tanácsokból eredő kárának megtérítése iránt.

Az Európai Bíróságig mentek

Az ügyben eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság egyrészről azt szeretné megtudni az Európai Bíróságtól, hogy a jelen esetben munkaerőnek az átmenti rendelkezések által tiltott rendelkezésre bocsátásáról van-e szó, vagy pedig kiküldetésről, amelyre főszabály szerint nem vonatkoztak az átmeneti rendelkezések. A magyar bíróság másrészről arra kíváncsi, hogy a húsipari ágazatban történt munkaerő-átengedés esetén egyáltalán alkalmazhatóak voltak-e az átmeneti korlátozások.

A bíróság pedig döntött: a szerdai kihirdetés szerint Ausztria az átmeneti időszak alatt valamennyi gazdasági ágazatban jogosult volt korlátozni a magyar munkavállalók területén történő rendelkezésre bocsátását.

Nincs minden veszve

Az Európai Bíróság ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság feladata annak értékelése, hogy a jelen esetben munkavállalók rendelkezésre bocsátásáról vagy kiküldetésről van-e szó.

Főszabály szerint arra, hogy nem kiküldetés a szóban forgó szolgáltatásnyújtás tulajdonképpeni tárgya, többek között azon körülmények utalnak, hogy a magyar cég viseli a szerződésben megállapított szolgáltatás nem megfelelő teljesítésének következményeit, és hogy e szolgáltatásnyújtó – mint ahogy ez a jelen ügyben is úgy tűnik, hogy így van – szabadon határozhatja meg, hány munkavállalónak a fogadó tagállamba való kiküldését tartja hasznosnak.

Azonban az a körülmény, hogy a szolgáltatást megrendelő vállalkozás a szolgáltatás szerződésszerűségét ellenőrzi, vagy hogy a szolgáltatásnyújtó vállalkozás munkavállalóinak általános jellegű utasításokat adhat, önmagában nem enged a rendelkezésre bocsátásra következtetni.