Megfejtették a jéghegyek titkát

Minél gyorsabban nyomul a jégtakaró a szárazföldről a tengerbe, annál gyakrabban válnak le róla jéghegyek - írja a Science.

Az amerikai tudományos magazin egyik cikke szerint a jégmezők hatalmas, megfagyott folyók, amelyeket a hóesés táplál. Megállás nélkül haladnak előre a tenger felé. Van, amelyiknek a "nyelve" több száz kilométernyire lóg bele a sós vízbe. Ilyen például a Franciaország nagyságú Ross jégmező az Antarktisznál, vagy a Jakobshavn-gleccser Grönlandon. Ez utóbbi a leggyorsabb gleccser a világon; naponta 20-30 métert halad előre a tenger felé, és évente 35 milliárd tonnányi jég törik le róla.

"Fogós kérdés, hogy mikor törik el valami" - mondta Richard Alley, a tanulmány társszerzője, az amerikai Pennsylvania állami egyetem geológusa. "Akinek csúszott már ki a kezéből kávécsésze, az pontosan tudja ezt. A kávécsésze néha darabokra törik, néha viszont csak elgurul."

Mostanáig senki nem tudta megmondani, hogy mikor és hol szakad le a következő hatalmas jéghegy az északi-sarki térség összefüggő jégtakaróiból. Alley és munkatársai ennek, a jégborjadzásnak is nevezett jelenségnek indultak a nyomába.

Összesen tíz antarktiszi és grönlandi helyszínen gyűjtöttek adatokat. A kutatás alapkérdése az volt, hogy milyen változók határozzák meg a jéghegyképződés gyakoriságát. Vizsgálták például a víz és a levegő hőmérsékletének, a jég vastagságának, szélességének és állagának, sűrűségének a hatását, illetve a hullámverés erősségét és a tengerfenék anyagának összetételét. A számítógépes modellvizsgálatok alapján a leginkább meghatározó faktor a tengerbe nyúló jégnyelvet hátulról mozgató jégmező gyorsasága. Minél nagyobb sebességgel nyomja előre az összefüggő jégtakaró, a jégself a tenger fölé nyúló széleket, annál hamarabb keletkeznek benne repedések és töredeznek le belőle darabok.

A repedések vizsgálatával nagy pontossággal előre lehet jelezni, hogy hol és mikor keletkeznek újabb jéghegyek; ahol mély és gyorsan terjedő repedések mutatkoznak a jégben, ott nagyobb valószínűséggel kerül jéghegy a hajósok útjába. "A Titanicon már nem segít ez a pofonegyszerű összefüggés, de megkönnyítheti az éghajlatváltozást vizsgáló tudósok munkáját, és javíthat az előrejelzések pontosságán" - mondta Richard Alley.

A globális felmelegedés egyik legjelentősebb hatása a sarki jég gyorsuló olvadása. Ha az összes jég elolvadna az Antarktiszon és Grönlandon, akkor több mint 60 méterrel emelkedne a világtengerek vízszintje. Az ENSZ Kormányközi Éghajlati Tanácsa (IPCC) tavaly arra figyelmeztetett, hogy a század végéig 18-59 centiméterrel emelkedhet az óceánok szintje, a prognózis ugyanakkor azt is tartalmazza, hogy a jég viselkedésének törvényszerűségeit kevéssé ismeri a tudomány.

Egy hónapos főszezon az Északi-sarkon
Sarkkutatók jelentkezését várják 
Bizarr lényeket találtak a Déli-sarknál

MTI