Boris Johnson, az új miniszterelnök nem győzi hangoztatni, hogy a küszöbön álló Brexit után a britek „a világ legjobb életminőségét” élvezik majd. Miközben a szigetország lakói éppen olyan kulturális értéket látszanak elveszíteni, amely kétség kívül az életminőséghez tartozik: fogynak a pubok.
A Reuters idézte a brit Országos Statisztikai Hivatal jelentését, amely szerint 10 év alatt nem kevesebb, mint 11.000 pub zárt be a korábbi 40,000-ből.
Ralph Findlay, az ország egyik legnagyobb sör-konszernje, a Marston elnöke úgy látja: ezért a politika is felelős, mert túl magasak az adók a szeszes italokra. Az átlagos kocsma évi 140.000 font adót fizet, s ennek nagyobbik részét a sörfogyasztásra rakódó teher adja. Valóban: az egy pint (jó fél liter) árából 54 penny az államé. Ez az alkoholfogyasztást hivatott korlátozni, de mindenképpen igen magas – például a tizenkétszerese egy másik nagy sörivó állam, Németország adójának.
Jóllehet a korábbi brit pénzügyminiszter tavaly ősszel befagyasztotta a söradót, egyre többen a kocsma helyett otthon isszák kedvenc italukat. Ami nem csoda, hiszen egy pint, azaz bő korsó sörért immár 3-5 fontot kell a pultnál fizetni. Így sokan, akik azelőtt hetenként három-négyszer mentek el sörözni, már csak heti egy alkalommal engedhetik ezt meg maguknak. Azért is, mert a vendéglátóhelyek tovább emelik az árakat, lévén hogy minden adójuk nő és a meccs-közvetítésekért is egyre többet kell fizetniük, nem beszélve az ugyancsak emelkedő bérekről.
A brit vendéglátóhelyek söradója idén a tavalyihoz képest 5 százalékkal emelkedett és elérte a 3,6 milliárd fontot. Most „Long live the local” (azaz „Soká éljenek a helybéliek”) mottóval indítottak népszavazási kezdeményezést az adók mérséklésére, ezzel a pubok megmentésére a sörgyárak és a vendéglátóipar. Ahhoz már 130.000-en csatlakoztak. Az ügy annál jelentősebb mivel a brit söripar csaknem egymillkió munkahelyet jelent, a pubokban pedig százezret.
Közös megegyezéssel szűntetik meg az adásvételt. 
