A fehér ember világának lealkonyult, és nálunk is létrejön a jóléti fasizmus?

Forrás: Wikimedia Commons / J. Smith

Le Pen, Kaczynski, Orbán – egyre több országban törnek elő populisták, ami a liberalizmus válságára utal – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung gazdasági véleményrovata. Orbán Viktor és Alexisz Ciprasz szilárdan ülnek a nyeregben, Törökország Recep Tayyip Erdogant írta fel magának. Oroszországot Vlagyimir Putyin irányítja, az USA-ban pedig Donald Trump gyűjti maga köré a társadalom állítólagos veszteseit.

A szerző szerint ezek a politikusok, bármennyire is különbözőek, meggyeznek egy-két dologban: A „szocialista-nemzeti billentyűzeten” játszanak, egyesek inkább a fekete színű nemzeti, mások inkább a fehér színű szocialista billentyűket nyomva le. (Ez alighanem célzás arra, hogy ezen politikusoknak az eszméi között akadnak nemzetiszocialista – azaz náci – gondolatok is.)

Populisták és iszlamisták támadják a demokráciát

Ráadásul ezek a politikusok demokratikus választásokon legitimálják magukat, amitől feljogosítva érzik magukat elképzeléseik kompromisszumok nélküli keresztül vitelére. A szerző szerint azonban a demokrácia felszámolja önmagát, ha a többség diktatúrájává válik. Olyan kérdéseket boncolgat, hogy a többség diktatúrája ellen az egyént meg kell védeni.

A támadás ráadásul két oldalról érkezik, a liberális jogállamot meg kell védeni nemcsak a populistákról, hanem az iszlám fundamentalistáktól is.

Újra divat lett az állami beavatkozás

Ami a gazdaságot illeti, a válság után divat lett a liberális kapitalizmust kritizálni, több állami beavatkozást szorgalmazni, a jövedelmek újraelosztását követelni vagy a globalizáció elleni védekezésre biztatni.

A szerző szerint a liberális jogállamban a szociálpolitika célja, hogy azokon segítsen, akik saját erőből nem tudnak maguknak segíteni. Ma viszont a piacgazdaság szociális elemét annak az ürügyéül használják, hogy a többség az egy kisebbség által megtermelt értékek egy részét magának kisajátíthassa.

Fischer beszólt Orbánnak

A budakesziről származó Joschka Fischer zöld párti politikus, a korábbi baloldali Schröder-kormány egykori külügyminisztere és kancellár-helyettes is igencsak odamondogat a „populizmusnak”. Szerinte a populisták abból a félelemből élnek, hogy a Nyugat a globalizáció során veszíteni fog. Létrejön a „jóléti fasizmus”, amely egyszerű eszközökkel operál, mint a falak vagy a kerítések.

Az Atlanti Óceán mindkét partján a politika aggasztó jobbra tolódása zajlik, Donald Trump és Marie Le Pen nevéhez még hozzátehetjük Orbán Viktorét, aki nyíltan fellép az illiberális demokrácia mellett, amely alatt „a demokrácia egy népiesen megalapozott és autoriter-populista torzképét kell értenünk”, de Lengyelországot és a PiS-t is.

Nem a szírekkel kezdődött

A politikus rámutat, hogy már jóval a szír menekültek tömeges megjelenése előtt is sok helyen előbukkantak a nacionalista és idegenellenes vezetők és pártok, mint Wilders Hollandiában, a Vlaams Blok és a Vlaams Belang Belgiumban, Strache és az FPÖ Ausztriában, Blocher és az SVP Svájcban, de Svédországban, Finnországban és Dániában is.

Joschka Fischer is a közös vonásokat keresi ezekben a politikai erőkben, szerinte mind a „rendszer”, a „politikai osztály” és Európa ellen harcolnak. Nemcsak idegenellenesek, főleg iszlám-ellenesek, extrém nacionalisták, hanem az is igaz rájuk, hogy a nemzetet nem a polgárok olyan közösségeként képzelik el, amely közös alkotmányra és jogrendre nyúlik vissza.

Hanem származási és vallási alapra, ami Európában a harmincas évek óta nem volt divat. Ez a szerző szerint előbb-utóbb törvényszerűen rasszizmusba, vallásháborúba és egyfajta népi nacionalizmusba („Völkische Bewegung”) torkollik.

Félelemből nacionalisták

Nagy különbség Fischer szerint, hogy míg a harmincas években az első világháború traumája, sok millió halottja, a tömegek militarizálása, és a kemény világgazdasági válság okozta borzasztó nyomor alapozta meg az akkori fasizmust, addig most ilyesmiről nincs szó. Sem az USA-ban, sem Európában. Így most épphogy „jóléti fasizmusról” beszélhetünk. Mi lehet ennek az oka?

A szerző szerint az első helyen az a mélységes, ösztönös félelemérzet van, amely szerint a fehér ember több száz éve tartó korszaka a világban végéhez közeledik.

Vége a fehér uralomnak

Hiszen évszázadokig fehér ember uralta a glóbusz nagy részét és a nyugati társadalmakat, aminek lassan vége, nem csak külpolitikailag, hanem a nyugati társadalmak belsejében is. A bevándorlás összeköti a bel- és külpolitikát, azért olyan ijesztő a „félelemnacionalisták” számára.

A félelmeket tetézi a bevándorlás, a munkaerőpiac globalizálódása, a nők egyenjogúsodása, a szexuális kisebbségek emancipációja. Mindez nagyon sok félelmet kelt, ami miatt sokan erős emberekre és erős falakra vágynak.