Tegnap ugyan újabb bő fél év haladékot kaptak a britek, ezzel csak kínlódásból lesz több, nem megoldásból. Pedig a politikai elitnek egyetlen feladata lenne: a népakarat végrehajtása, és az Egyesült Királyság kiléptetése az EU-ból. Wéber Balázs jegyzete.
Theresa May a tegnapi EU-csúcs után Brüsszelben. EPA/JULIEN WARNAND
„3038-at írunk. A brit parlament törvénybe iktatja a May-deal leszavazásának hetenkénti rituáléját. Arra már senki sem emlékszik, hogyan kezdődött ez az ősi szokás, és mit jelent valójában.”
A londoni baloldali körökben terjedő vicc jól mutatja, hogy milyen lehetetlen helyzetbe manőverezte magát a brit politikai elit a Brüsszellel folytatott Brexit-tárgyalások kezdete, 2017. március 29-e óta.
A két éve tartó lázas alkudozás, görcsölés és aktakupac-tologatás végeredménye az lett, hogy az utolsó pillanatban kétszer is kitolták a kilépés dátumát azt remélve, hogy a jövőben működni fog az, ami eddig sem működött. A brit és az uniós politikai elit széttárt karokkal bámul egymásra, miközben a Brexit-párti britek hangosan anyáznak, mondván, hogy nem erre szavaztak.
A totális patthelyzet azonban nem fog megoldódni azzal, hogy a szemben álló felek ide-oda tologatják a dátumokat, és tovább mantrázzák vágyvezérelt lózungjaikat. A megoldáshoz először is szembe kellene nézni néhány alapvető ténnyel.
1. A brit parlament nem akarja a kilépési megállapodást.
A brit parlament alsóháza már háromszor világosan jelezte, hogy nem fogadja el a brit kormány és Brüsszel között létrejött kilépési megállapodást a backstop-záradék miatt. Január 15-én 203, március 12-én 149, március 29-én 58 fős többséggel utasították el az alkut. Az üzenet egyértelmű: nem, nem és nem.
Persze adódhat olyan helyzet, amelyben az addig nemmel szavazó képviselők befogott orral rábólintanak az alkura annak érdekében, hogy ne hiúsuljon meg a Brexit – számos konzervatív képviselő ezért mondott igent március 29-én –, ez azonban olyan, mintha fegyvert fognának a fejükhöz. Ez zsarolás, nem pedig demokrácia.
A brit kormány és Brüsszel csak olajat önt a tűzre (és meglehetősen kétes szerepben tűnik fel) azzal, hogy mindenáron át akarja nyomni az alkut.
2. Brüsszel nem változtat a kilépési megállapodáson.
Az uniós vezetők szintén számos alkalommal világossá tették – legutóbb tegnap éjjel –, hogy a megállapodást nem lehet újratárgyalni. Hozzákenhetnek mindenféle deklarációt, szépítgethetik, kozmetikázhatják, de a lényegen nem változtatnak. Hiába brusztol Theresa May éjt nappallá téve, hiába őrjöngenek a Brexit-pártiak. És hiába akarja a többség elkerülni a no deal Brexitet.
3. A britek a kilépésre szavaztak.
2015-ben David Cameron konzervatív kormányfő nagyrészt a Brexit-referendum ígéretével nyert választást. A népszavazáson végül 17,4 millióan voksoltak a kilépésre, 16,1 millióan ellene. Kis többség, de többség. Pont. Ez a demokrácia.
Wéber Balázs
És mielőtt beindulna a szokásos dehátnemistudtákmireszavaznak-károgás, szögezzük le: a választás egy szabad országban, egy szabad médiakörnyezetben zajlott le. Mindenki elmondhatta a véleményét, és megcáfolhatta a másik vélt vagy valós hazugságait. A választók meg döntöttek, ahogy döntöttek. Ezt tiszteletben kellene tartani. Amikor Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke időről-időre kinyilatkoztatja, hogy a brit kormánynak joga van ám lefújni a Brexitet – azaz felülírni a népakaratot –, a demokrácia egyik legfontosabb eszményét tiporja sárba.
Azokban az években tartottak egy másik népszavazást is a szigetországban. A skótok – szintén relatív kis többséggel – úgy döntöttek, hogy nem függetlenednek. Érdekes módon azt a döntést (szinte) mindenki elfogadta. Második referendum lehetősége a gyakorlatban fel sem merült.
És akkor most mi van?
Ha mindezt átgondoljuk, látni fogjuk, hogy ennek a helyzetnek nincs megoldása a három pont egyikének súlyos megsértése nélkül. És akkor sem lesz, ha újabb fél évet kotlanak az aktákon, Theresa May pedig naponta utazik rapportra Brüsszelbe.
Marad tehát a rettegett no deal Brexit, azaz a megállapodás nélküli kilépés. Fájdalmas, de túl lehet élni. Főleg, ha a britek is felkészülnek rá. Ha pedig nagyon nem tetszik majd nekik az EU-n kívüli élet, idővel visszakönyöröghetik magukat, vagy szorosabbra fűzhetik a szálakat.
Persze lehet, hogy fél éven belül nagyot változik a világ: megbukhat a May-kormány, kicserélődhet az uniós vezetés. Mindkét történés új helyzetet teremtene, új megoldásokkal.
Bárhogy is lesz, a politikai elit egyet nem tehet: nem nézheti hülyének az embereket. Tehát be kell teljesítenie az akaratukat, és végre kell hajtania a Brexitet.
Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá
havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is,
a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk!
Legyen Ön is előfizetőnk!
Az utolsó képalkotó berendezéseket is megvette az állam a magánegészségügyi cégektől. Hiszen 2025. november 1-jétől csak állami intézményben végezhetőek ezek a vizsgálatok.
A Klasszis Média immár 6. évfolyamában járó egyórás élő adásának mai vendége a közgazdász, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) volt elnöke lesz. Amelyben szokás szerint nemcsak mi kérdezünk, hanem ezt olvasóink is megtehetik, akár előzetesen, akár a Klasszis Média YouTube-csatornáján, illetve az Mfor és a Privátbankár Facebook-oldalán közvetített adás során.
Hosszú várakozás után végre kereskedelmi megállapodást kötött egymással az Egyesült Államok és India, ami Oroszország számára lehet a legrosszabb hír. Bár hosszabb távon nem valószínű, hogy India teljesen lemondana az orosz kőolajról, az egyezmény fontos jelzés lehet Vlagyimir Putyinnak, hogy átgondolja az orosz-ukrán háború folytatásával kapcsolatos álláspontját.
Mimimum két évtizede nem volt olyan alacsony az olaj- és gázexportból származó bevételek aránya az orosz költségvetésen belül, mint tavaly. Ennek ellenére Putyinnak esze ágában sincs visszafogni a háborút, inkább adót emel és hozzányúl a Nemzeti Vagyonalap tartalékaihoz. Nagyító alatt ezúttal az orosz háborús költségvetés.
Miközben a magyar gazdaság stagnált, más régiós országokban szárnyalt a GDP. Úgy tűnik, a magyar gazdaság irányítói nem találják a megfelelő irányt. Többek között ezekről beszélt kollégánk, Király Béla az ATV Start műsorában.
Ausztriában 8,8 százalékra emelkedett a munkanélküliség januárban az előző havi 8,4 százalékról az osztrák foglalkoztatási hivatal, az Arbeitsmarktservice (AMS) adatai szerint.
Nemcsak ezt, hanem azt is kimutatta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a friss elemzésében, hogy utoljára az orosz-ukrán háború előtt voltak ennyire optimisták a magyarok az anyagi helyzetükkel kapcsolatban.
Az idei év finoman szólva sem kezdődött túl fényesen a magyar gazdaság számára. Bár a januárban közölt adatok még 2025-ről adtak képet, ezek is iránymutatóak lehetnek az áthúzódó hatás miatt. Az úgynevezett „puha indikátorok”, vagyis a különböző hangulatindexek pedig szintén azt sugallják, hogy 2026 sem hozza majd el a már több mint három éve hiába várt lendületes felpattanást. A Magyar Nemzeti Bank viszont kihasználhatja, hogy egy 8 éve nem látott, kedvező inflációs adat érkezhet az év elején.
