A párizsi terrortámadás emelte a politikai hőmérsékletet szerte a kontinensen. Egyre többek számára válik világossá, hogy muszlim bevándorlás nagypolitikai megoldást igényel, mert a biztonságpolitika önmagában ezt már nem tudja kezelni. A terrortámadás egyben lehetőséget is adott a recesszió éveiben lendületet vesztett európai politikai centrumnak arra, hogy újrapozícionálja magát és legitim módon ellopjon egy népszerű témát az erősödő szélsőjobbtól.
Az áldozatoknak még meg sem adták a végtisztességet, de a népszerűtlen, béna kacsa francia elnök máris „háborút” hirdetett a radikális iszlám ellen és az egységes francia köztársaság megmentőjének szerepében pózol. Nagy-Britanniában magas szintre emelték a terrorkészültséget, amely szintén esélyt biztosít David Cameronnak pár hónappal az általános választások előtt, hogy az éber és erőskezű vezető szerepében tetszelegjen.
|
| Fotó: MTI |
Németországban hosszú ideig tabu volt az idegengyűlölet, de az utóbbi időben tömegtüntetések indultak az iszlám térnyerése ellen. Berlinben órákkal a terrorcselekmények után megindult a mérsékelt konzervatív erők átpozicionálása. A CDU főtitkára – természetesen Merkel előzetes jóváhagyásával - kifejtette, hogy Németországnak nem csak munkavállalókra van szüksége, akik egy ideig dolgoznak, majd a következő gazdasági válság idején továbbállnak, hanem olyan emberekre, akik "tudnak és akarnak tartósan felelősséget vállalni" az országért. Ezért ki kell kidolgozni egy törvényt arról, hogy milyen "képességekkel, képzettséggel és országépítő elkötelezettséggel kell rendelkezniük a bevándorlóknak, akik németté akarnak válni".
Teljes hangerő a radikális erők részéről
A szélsőjobboldali erők érzik a veszélyt és tovább élesítették a politikai hangnemet. Ők már korábban is hangsúlyozták, hogy veszélyt jelentenek a Szíriából és Irakból hazatérő szélsőséges fiatalok”. A szatirikus lap elleni támadás nyomán most már azzal érvelnek, hogy a muzulmán vallás teljesen összeegyeztethetetlen a nyugati értékekkel.
Franciaországban Marine Le Pen, az egyre erősebb, radikális Nemzeti Front vezére azt mondta, "elmúlt a tagadás és a képmutatás ideje". Ha 2017-ben elnöknek választják, népszavazást ír ki a halálbüntetés visszaállítására, ígérte. Apja, Jean-Marie Le Pen hangsúlyozta, bár sajnálja a történteket, szerinte az újság a politikai morált teljesen szétolvasztó anarchista-trockista szellemiségben működik.
Hollandiában az iszlámellenes Szabadságpárt vezetője, Geert Wilders kifejtette, hogy nincs gond azzal, hogy Európa radikális muszlim fiataljai Szíriába menjenek harcolni. "A lényeg az, hogy ne engedjük őket vissza". Követelte Hollandia kilépését a Schengen-övezetből és a bevándorlás azonnali betiltását az „Iszlamista államokból”.
Nagy-Britanniában eddig az inkább a kelet-európai munkavállalók ellen kampányoló Brit Függetlenségi Párt vezére, Nigel Farage kiemelte, hogy a támadásokat a nyugaton élő, az integrációt elutasító és "bennünket gyűlölő ötödik hadoszlop" tette lehetővé.
Keleti válaszok Magyarországon
A Jobbik közeli online sajtó megmaradt a muszlim barát disurzusnál és továbbra is a cionisták közel keleti politikáját vádolják az európai eszkalációért. Egy cikkben azt írják: „A muzulmán világ egyszerűen nem hisz a nyugati világnak a sajtószabadságról, az emberi jogokról és a demokráciaféltéséről hangoztatott aggodalmaival. Hiszen az ő országaikat bombázzák; őket ölik égből és földről százezer számra. Ők látják, hogy a nyugati világ azon politikusai, akik a mostani párizsi merénylet után az áldozatokért oly hangosan emelik fel szavukat, némák maradtak a legutóbbi gázai öldöklés több ezer halottja és kétszázezer szétrombolt épülete láttán.”
A magyar miniszterelnök leszögezte, hogy Magyarországnak átgondolt bevándorlás-politikája van. Szokásos paternalizmusával hozzátette, hogy „meg akarjuk védeni az országot a bevándorlóktól”. Tavaly nyáron Tusnádfürdőn a kormányfő már elmagyarázta hallgatóságának, hogy míg „a liberális felfogású államok” támogatják az Unión kívüli bevándorlást, addig Magyarország az „illiberális” gondolatkörben azt ellenzi.
A kormányfő és a Jobbik is korábban már többször kifejtette meggyőződését a Nyugat hanyatlásáról. Ahogyan az egyik Jobbikos cikk most fogalmaz: „A Nyugat saját magát betegítette meg, és lassan a végstádiumba kerül, a gyógyulás viszont kétséges, hisz a diagnózist se állították még fel, és most még a párizsi eset is bekerült a kórlapba.”
Nos, a párizsi terrorcselekmények újonnan rávilágítottak a magyar politikai élet anakronizmusára. Bár hivatalosan a nyugati szövetségi rendszer tagja az ország, mindkét hazai jobboldali párt - amely egyben a két legnépszerűbb párt is - keleti értékrendben cselekszik. Egyrészt a kormányzó párt putyini-típusú állampártot és bezárkózó mentalitású, feudális államkapitalizmust épít, amit a Nyugat elutasít. Másrészt a radikális jobboldal esetében a Nyugat pártjai alapvetően muszlim ellenesek, amely szintén éles törésvonalat jelent köztük és a Jobbik között.
Káncz Csaba jegyzete
