A magyarok túl sokat foglalkoznak politikával?

A parlamenti választások és a Fidesz minden korábbinál nagyobb arányú győzelme, a nyugdíjrendszer átalakítása és az új médiatörvény – ezek az események és jogalkotási aktusok formálták leginkább a magyarországi közéletet a mögöttünk hagyott esztendőben – derült ki a Duna Televízió Heti Hírmondó című műsorának vasárnap sugárzott összeállításából. Nick Thorpe, a BBC közép-európai tudósítója, Borókai Gábor a Heti Válasz, és Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője értékelte az elmúlt év nagy hatású, itthon és külföldön is jelentős visszhangot kiváltott eseményeit a Heti Hírmondó stúdiójában.

A Magyar Demokrata Fórum parlamentből való kiesésére, “az MDF ellen folyt galád és kérlelhetetlen harcra” emlékezett vissza elsőként a tavalyi választások kapcsán Vörös T. Károly. Kijelentette: meggyőződése, hogy nem egyszerűen a választók döntöttek arról, hogy az MDF bekerüljön-e vagy sem a parlamentbe. Szerepet játszottak szerinte a végeredményben a menet közben, a választási kampányban hozott – például a szavazócédulák gyűjtésével kapcsolatos -  döntések is.

“A tavaszi választásnak lett egy olyan eredménye, hogy miközben Magyarország egy kapitalizmust építő ország, négy antikapitalista párt került a törvényhozásba, ami eléggé sajátossá teszi a belpolitikai életet” - szögezte le Vörös T. Károly.

“Képlékeny helyzetben született a Fidesz-kétharmad”

Borókai Gábor szerint ma “nem okszerű” az MDF kiesése felett sajnálkozni, mivel a párt támogatása jóval a parlamentbe jutási küszöb alatt maradt. Ráadásul az MDF elég sokat tett azért saját maga is az elmúlt húsz évben, hogy végül “belesüllyedjen a semmibe” - fogalmazott a Heti Válasz főszerkesztője.

A Fidesz kétharmados győzelméről azt mondta: egy olyan felhatalmazás, amilyet eddig még nem kapott meg egyetlen párt Magyarországon. Kettő már igen – hiszen az MSZP-nek és az SZDSZ-nek együtt megvolt a kétharmada az 1994-1998 közötti kormányzati ciklusban. “Arra, hogy egy véleményalakulat kapjon ekkora felhatalmazást, még nem volt példa – de ez nem csak a Fidesz érdeme, hanem a szociálliberális erők nyolc évi kormányzásának kritikája is egyben” - szögezte le Borókai, hozzátéve: meg kell szoknunk, hogy ez a kétharmad sok mindenre felhatalmazást ad.

Az alkotmányos demokrácia és az uniós tagság kijelöl bizonyos cölöpöket, amiket tiszteletben kell tartani – de válság közepén is vagyunk, amikor az utak egy része járhatatlanná vált. “Nagyon képlékeny helyzetben született a kétharmados felhatalmazás. Hogy ezzel hogyan tud élni a kormányzó erő, annak a kritikáját érdemes négy év múlva elmondani” - hangoztatta Borókai.

Túl sokat foglalkozunk a politikai pártokkal

Nick Thorpe a BBC tudósítója az elhangzott véleményekhez úgy kapcsolódott: túlságosan sok szó esik meglátása szerint a politikai pártokról Magyarországon. “Nagyon várnám a következő években, hogy kevesebb szó essen a pártokról – amelyek végül is csak egy részét képviselik a demokráciának. Ehelyett többet lehetne beszélni az országban zajló folyamatokról” - tette hozzá. A következő három év fő kérdése lesz a munkahelyteremtés ügye – a BBC-tudósító szerint “ez sokkal nagyobb téma” annál, mint hogy mit tesz a mostani vagy mit tett az előző kormányzat.

Búcsúztunk volna tavaly a jogállamtól?

Az elmúlt néhány hónapban leépült a jogállam. Ma Magyarország nagyon nehezen tekinthető jogállamnak – ezt már Vörös T. Károly jelentette ki az elmúlt év bizonyos történéseire utalva. “A történetet tudjuk, hogyan gyűrte maga alá a kormány az Alkotmánybíróságot; azt is látjuk, hogy a köztársasági elnök nem tekinthető kimondottan függetlennek és ellensúlynak. Az ügyészség élére az a Polt Péter került, aki már volt az ügyészség élén és nem tekinthető barátságtalan embernek a Fidesszel kapcsolatban” - érvelt a Népszabadság főszerkesztője, hozzátéve: meglátása szerint eltűntek Magyarországon azok az alkotmányos intézmények, amelyek a vitát, a politikai küzdőtér sokszereplősségét tudnák biztosítani. A negyedik hatalmi ágnak tekintett média területén szintén elég erőteljes demokrácia-deficittel kell számolni – hangzott a vélemény.

“Mindig mosolyogva hallgatom azokat a kritikákat, amelyek arról szólnak, hogy ha Fidesz-közeli vagy azzal nem ellentétes nézetet hirdető személyek, szakértők kerülnek pozícióba, akkor rögtön veszélybe kerül az alkotmányosság. Ha meg az MSZP-vel szimpatizálók kerülnek pozíciókba, azokat szakértőknek szokás hívni” - reagált Vörös T. Károly szavaira Borókai Gábor.

A Népszabadság főszerkesztője közbevetette: az alkotmánybírákat jelölő bizottságban jelenleg csak fideszesek vannak. “Ezt nem szakértők és nem szakértők kérdésének gondolom, hanem úgy, hogy az összes többi pár ki van szorítva, még a Fidesz koalíciós partnere is. Ugyanígy a Médiahatóságban is kizárólag csak fideszesek vannak” - érvelt Vörös T. Károly.

Nick Thorpe közbevetette: őt kissé zavarja, hogy mit is keresnek a pártok ezekben a kuratóriumokban. Szerinte szakembereknek kellene helyet foglalni ezekben a grémiumokban.

Borókai Gábor a Médiahatóságra utalva ugyancsak megjegyezte: oda nem pártdelegáltak, hanem szakemberek – jogászok, egyetemi oktatók – kerültek. Hogy hogyan végzik a munkájukat, arról még nem lehet véleményt mondani.

BBC-modell-e a most felálló magyar médiarendszer?

Nick Thorpe az új médiatörvényről azt mondta: leginkább azt sajnálja, ami a közmédiumokkal történt a változtatás kapcsán. Ő maga a BBC rádiós részlegénél “nőtt fel”, ezért pontosan tudja, mennyire fontos, hogy a rádió ne a televíziószerkesztőség alá rendelten működjön.Senki nem támadhatja a Magyar Rádiót, hogy valamely párt mellett állt volna az utóbbi években, a médium igazán objektív volt - szögezte le.

“Nem tudom elképzelni, hogy ez ne károsodna. Félek, hogy ezzel a törvénnyel vége a közszolgálati médiának"- érvelt a BBC munkatársa.

A részletekről szólva kifejtette: sajátos kultúrája van a televízióknak és a rádióknak. Úgy érzi, hogy a Magyar Távirati Iroda égisze alatt épülő központi hírgyár sérti majd a sokszínűséget, a diverzitást. “Mintha eltűnnének a dzsungelből bizonyos növények és állatok; szegényebb lesz attól a magyar média, hogy van egy központ” - szögezte le Nick Thorpe.

Borókai Gábor hozzáfűzte: ennek a “sérülésnek” egyelőre csupán a veszélye van meg. A Heti Válasz főszerkesztője a médiatörvény körüli vitákat úgy látja: alig száradt meg a tinta a médiatörvényen, máris mindent elsöprő ellenvélemények születtek, üres oldalakkal jelentek meg az újságok, arra utalva, hogy “valami rettenet” fog következni Magyarországon.

“Azt gondolom,hogy ahol símaszkos, azonosítószám nélküli rendőrök békés tüntetőket tudtak agyba-főbe verni, úgy, hogy semmilyen konzekvenciája nem lett a rendőri felső vezetést és a politikát illetően, ott ne beszéljünk arról, hogy az alkotmányos demokrácia hogyan sérül most, mert törvényeket változtatnak meg. Voltak-e üres címlapok akkor Magyarországon, amikor ezek a korábbi események megtörténhettek, s amelyek valóságos események voltak, nem felfestett apokaliptikus jövőkép? - hangoztatta Borókai.

"A média érzékeny terület"

Egy dolog a közmédia átalakítása, másik a törvénytenger, ami a véleménynyilvánítást szabályozza – vette át a szót Vörös T. Károly. “Meggyőződésem, hogy egy polgári demokráciában az ilyen jellegű vitákat, ami az állam és a sajtó között van, a polgári bíróságoknak kellene eldönteniük, a Ptk. és a Btk. alapján. Most pedig ott a fenyegetettség, hogy a Médiahatóság bármikor, bárkivel szemben súlyos pénzbüntetéseket szabhat ki. Erre mondja mindenki, hogy meg kell várni, mi lesz. Ez a feudalizmus – a fenyegetettség ott van. Fenyegetettség nem létezhet egy polgári demokráciában”  - szögezte le a főszerkesztő. Ez a médiatörvény nem polgári, nem demokratikus, nem alkotmányos, legjobban tenné a kormány,ha a törvényt visszavonná – tette hozzá.

Borókai Gábor ellenben úgy látja: a Médiahatóság eljárásának végén ott a bírósági jogorvoslat lehetősége. Hogy a szankcionálásba beiktattak egy hatóságot – amire van példa a közigazgatás területéről is - s hogy ez jó-e, hatékony-e, efelől lehet vitát generálni. De azt a képet felfesteni, amit sokan hajlamosak ma felfesteni, az irreális, apokaliptikus kép.

A média egyébként nagyon érzékeny terület – az a kormány, amely ehhez hozzányúl, nagyon körültekintően kéne ezt megtegye – hangoztatta Borókai. “Azt látom, hogy e tekintetben a szakma bevonás nem volt elégséges. Az utólagos kommunikáció pedig kifejezetten a nullával egyenértékű. Önérdeke lenne a kormányzatnak elmagyarázni ezt a médiatörvényt a magyar sajtónak – ha már nem voltunk részesei a megalkotásának -, és a külföldi sajtónak. Mert így jönnek szembe azok a hergelt vélemények, amelyek bélyeget nyomnak Magyarországra” - mondta a Heti Válasz főszerkesztője. Borókai úgy fogalmazott: az utólagos munka ennek a bélyegnek egy részét letörölheti, de ennek egy része Magyarországon marad.

Nick Thorpe szerint a legfőbb veszély nem is annyira a cenzúra, mint inkább az öncenzúra lehetőségében rejlik. Ha a kormány azt mondja: nincs mitől félniük az újságíróknak, fontos lenne, hogy a magyar és a külföldi újságírók is bátrak maradjanak a jövőben - tette hozzá. “Bátrak leszünk, felelősek leszünk, és ha igaz, hogy médiaszabadság van, akkor használjuk ki.”

Magán-nyugdíjpénztárak és államadósság összefüggenek

A magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítása – ami ugyancsak komoly hazai és külföldi visszhangot váltott ki – mit hoz vagy visz el a kormányzó párttól és mit okozhat gazdaságpolitikailag – kérdezte a stúdióvendégektől a Heti Hírmondó.

Borókai Gábor kijelentette: a pénztári rendszer átalakítása kényszer hatására következett be, miután az új kormány szerette volna elérni, hogy az Európai Unió fogadjon el az Orbán-kormány által megörökölt 3,8 százalékos hiánycélnál némileg magasabb államháztartási hiányt, és így némi mozgástere nyílhasson a kabinetnek.

Az Európai Unió végül is nemet mondott arra a magyar kérésre, hogy a kötelező magán-nyugdíjpénztárakba irányított pénzösszegek beszámíthatóak legyen az adósságba és így növelni lehessen a hiánycélt. A kormány most a magán-pénztárakban gyűjtött, az állami pénztárból korábban kiterelt pénzt visszavitte az állami pénztárba – érvelt Borókai.

Eddig ugyanis – tette hozzá – az állami nyugdíjrendszerben évről évre keletkezett hiányt, ami 2010-ben 360 milliárd forintot ért el, hitelekből kellett feltölteni. “Egyik oldalról megtakarítottunk a kötelező magán-pénztárakban, a másik oldalon pedig növeltük a hitelmennyiségünket. Éppen ezért nem érdemes csak a magánpénztárakról beszélni. Egyben kell kezelni a nyugdíjak, a nyugdíjpénztárak és az államadósság ügyét” - vélte a Heti Válasz főszerkesztője.

Vörös T. Károly ehhez hozzáfűzte: rosszul döntött az EU, mikor elutasította kilenc ország kérelmét, hogy a hiányba beszámíthassák a kötelező magán-nyugdíjpénztárakba utalt pénzállományt. De azok az államok, amelyek kivártak – például Lengyelország – azok megkapták a kívánt jogosítványt az uniótól bizonyos magán-nyugdíjpénztári összegek felett. Megjegyezte: nem fogadja el, hogy az Orbán-kormány "kaparta volna ki a gesztenyét" a lengyeleknek, akik nagyon határozottan leszögezték, hogy nem akarják a magyar utat járni.

Vörös T. Károly a pénztári rendszer hazai átalakítása kapcsán emlékeztetett rá: először csak tizennégy havi magánpénztári összeg elvonásáról szóltak a kormányzat tervei. “Utána megjött az étvágy, többről lett szó. Most már a háromezer milliárd forint lenyúlásáról van szó. Alkotmányellenes a dolognak az a része, hogy nem annak kell jelentkeznie most, aki ki akar lépni a magán-nyugdíjpénztárból, hanem a maradni szándékozóknak.“ A Népszabadság főszerkesztője hozzátette: ennél vérlázítóbb dolgot nem tud elképzelni.

Ilyen alapon akár listázni is lehet a magánpénztárakban maradókat – tette hozzá. A kormányzat lépései tehát több ponton alkotmányos aggályokat vetnek fel. Másrészről ha a kormány nekikezdett valamilyen nyugdíjreformnak, akkor az állami felosztó-kirovó rendszer átalakítását kellett volna elkezdenie - érvelt Vörös T. Károly

Nick Thorpe a vitához röviden hozzászólva azt mondta: talán arra lenne érdemes összpontosítani, mi lesz itt húsz, harminc év múlva. Nem annyira a mostani válságos helyzetben történtekről, hanem arról kellene többet beszélni: hogyan lehetne egyetértésre találni a társadalomban a jövőről. Arról, hogy mi lesz Magyarországon. Arról, hogy ki fog fizetni a jövőben – mindezt visszavezetve a demográfiára, a foglalkoztatottsági helyzetre és általában az ország állapotára.

 

Privátbankár