Az oroszoknak érdeke lenne az energiapiaci megbékélés Európával, de akkor már inkább mi diktálhatunk

A mai, nagyhatalmi érdekszférákra bomló világban egyre nagyobb jelentőséget kap a különböző energiahordozók, az egyes iparágak számára elengedhetetlen nyersanyagok feletti kontroll kérdése. Egy energiapiaci monopolhelyzet az adott ország geopolitikai mozgásterét, befolyásszerzését is elősegítheti – erről a Klasszis Média korábbi rendezvényein, legutóbb a Klasszis Fenntarthatóság 2025 konferencia keretében is sok szó esett már.

Kína különösen kiemelkedik ebből a szempontból, a meglévő stratégiai erőfölényét pedig folyamatosan ki is használja, például az Egyesült Államokkal szembeni kereskedelmi tárgyalásokon.

„Kína birtokolja a világ jelenlegi ritkaföldfémkészletének 90 százalékát, míg a kritikus nyersanyagok feldolgozói kapacitásának 50-90 százalékát, amivel képessé vált arra, hogy zsarolja az Egyesült Államokat vagy a nyugati világot. Kínában ugyanis olcsón ki lehetett építeni ezeket a kapacitásokat, miközben olyan szigorú környezetvédelmi előírásoknak sem kellett megfelelniük, mint a nyugati versenytársainak” – adta meg az alaphangját az idei első Klasszis Befektetői Klub energiaipari trendekről és kilátásokról szóló kerekasztal-beszélgetésének Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője.

Ritka és kritikus: mi a különbség?

Mielőtt továbbmennénk, érdemes tisztázni a különbséget a két említett energiahordozó-típus között.  A ritkaföldfémek kategóriájába összesen 17 anyag tartozik. Ezek kevésbé ismert kémiai elemek, mint például a lantán, a cérium, a gadolínium, vagy épp az ittrium.

A kritikus nyersanyagok körét az egyes országok határozzák meg. Ezek olyan anyagok, amelyek bizonyos iparágak számára elengedhetetlenek, mint például a hadiipar számára a wolfram és az antimon, az akkumulátoripar számára a réz és a lítium, vagy az az elektronika és a megújuló energiaipar számára az ezüst – folytatta Pletser Tamás.

„Az akkumulátoriparban jelenleg a lítium számít az első számú ipari fémnek, az iránta való kereslet 2030-ig megduplázódhat a jelenlegihez képest” – tette hozzá Maróti Ádám, a Hold Alapkezelő portfóliómenedzsere. A lítium kitermelés leginkább a 40 százalékos részaránnyal bíró Ausztráliába összepontosul, majd Chile következik 20 százalékkal. Kína csak 10 százalékos aránnyal rendelkezik, ugyanakkor a feldolgozói kapacitásoknak már a 80 százalékát birtokolja.

Ez stratégiai erőfölényt biztosít Kína számára a nyugati világgal szemben, amire a bevezetőben is említett geopolitikai mozgások csak ráerősítenek.

„Megszűnőben van a globális kereskedelem, a világ nyugati és keleti csoportra oszlik. A kettő közötti kereskedelem pedig megnehezedik. Kína ezt a helyzetet hajlamos politikai fegyverként felhasználni. Lítiumból bőven van a világban, viszont fontos lenne egy nyugati értéklánc felépítése” – fogalmazott Pletser Tamás. Maróti Ádám szerint ma már egy bánya elindítása nem csak attól függ, hogy milyen áron kereskednek az adott nyersanyaggal, és ennek fényében megéri-e belevágni a projektbe.

A szövetségi logika Grönland esetében is megnyilvánul. A Dániához tartozó szigetország feletti kontrollt a ritkaföldfém-lelőhelyek csak részben magyarázzák. Az Egyesült Államok számára fontos szempont az is, hogy ne más nagyhatalom tegye rá a kezét Grönlandra. Ahol egyébként a sarkvidéki viszonyok miatt az év 10 hónapjában jelenleg nem is lehet bányászni. A globális felmelegedés, a jégtakaró olvadása hosszabb távon javíthat ezen a helyzeten.

Az ipari fémek is kilőnek, de óvatosan kell befektetni

Jelenleg egy nagy, 10-15 éves nyersanyagciklus első felében vagyunk. A nemesfémek, így az arany vagy az ezüst áremelkedése már másfél éve tart (amit főleg az ezüst esetében az egyre bővülő ipari felhasználás is hajt), de ez a folyamat lassan megérkezik az ipari fémek, a réz vagy a lítium piacára is.  

Egy ilyen helyzetben érdemes lehet megfontolni, hogy bányászati cégek részvényeibe fektessünk. Maróti Ádám ugyanakkor a kisbefektetők számára inkább nyersanyag ETF-ek vásárlását ajánlja, vagyis olyan tőzsdén kereskedett alapokét, amelyek árupiaci kitettséggel bírnak.

„Abban a világban, amelyben a tőkekorlátozás egy opció, a bányarészvények mondjuk egy esetleges bányajáradék bevezetése miatt is kockázatosabbak lehetnek” – tette hozzá a Hold Alapkezelő portfóliómenedzsere.

Az ipari fémek piacán nagy volatilitást láthatunk a tavaly áprilisi „Liberation Day” óta (vagyis, amikor Donald Trump amerikai elnök a globális vámtételek bejelentésével lepte meg a világot). Kína ráadásul mesterségesen állítja be az árakat.

Erre jó példa a CATL Jianxiawo nevű lítium lelőhelyén működő bányatelep, amelyet tavaly, de azt megelőzően is többször bezártak, majd újranyitottak. A bezárások egyrészt a kínai hatóságok túlkínálat elleni fellépéseivel magyarázhatók. „A legutóbbi ilyen alkalommal 14 ezer tonna/dolláros szinten volt a lítium ára, ami az újranyitáskor 9 ezer tonna/dollárra zuhant” – fűzte hozzá Pletser Tamás, aki szerint ez a hektikus mozgás a piaci folyamatok helyett inkább a kínai állami támogatásokkal volt összefüggésben.

Maróti Ádám ezt annyival egészítette ki, hogy még mindig nincs normális határidős piaca a lítiumnak, mint például az olajnak, a földgáznak vagy az aranynak, ahol a nyersanyag jövőbeli árára tudnak a cégek és a kereskedők szerződést kötni. „A lítium esetében még a spotpiac, az aktuális, azonnali piaci ár dominál, amire pszichológiailag is könnyebb rápánikolni befektetőként”.

Tényleg háromszorosára ugrana a rezsi, orosz gáz nélkül?

Majd a fosszilis energiahordozókra terelődött a szó, különösen az ellátásbiztonság, és az ukrajnai orosz invázió fényében. Az Európai Unió Tanácsa hétfőn elfogadta azt a rendeletet, amely fokozatosan megtiltja az orosz eredetű vezetések földgáz és cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatalát az uniós piacra. Emellett előkészíti az orosz kőolaj-import 2027-ig történő teljes, a vezetékes behozatal tilalmát is.

A jogszabály a REPowerEU-stratégia egyik központi eleme, aminek célja az orosz energiahordozóktól való leválás véglegesítése. Több tagállam, így Magyarország is ellenezte az intézkedést. A kormány bejelentette, hogy jogi lépéseket tesz az ügyben, keresetet nyújt be az Európai Unió Bíróságához, amely arra irányul, hogy ezt a jogszabályt a bíróság törölje el.

Szijjártó Péter szerint „ha nem vásárolhatunk Oroszországból kőolajat és földgázt, az azt jelenti, hogy a családok energiaszámlái akár a háromszorosukra is növekedhetnek”.

Pletser Tamás a miniszter szavaira a Klasszis Befektetői Klubon reagált, egy nézői kérdésre válaszolva.

„A háromszoros áremelkedés biztosan nem igaz. A kőolaj esetében a beszerzési ár nőne valamekkora mértékben, de ezt fogyasztóként nem éreznénk meg. A földgáznál lenne egy enyhe, 2 eurós emelkedés, ennyivel menne fel a jelenlegi, TTF tőzsdei gázárhoz képesti prémium Magyarország számára. Ugyanakkor ott van a rezsicsökkentés, és az európai gázrendszer is egyre jobban összekapcsolódik”.

Orbán Viktor miniszterelnök ugyanakkor pénteki, szokásos Kossuth Rádióban adott interjújában ismét arról beszélt, hogy „a rezsicsökkentés alapja az olcsóbb energia. Ha az nincs, akkor nincs rezsicsökkentés”.

Az Erste olaj- és gázipari elemzője a felmerülő alternatívákkal kapcsolatban megemlítette a görög-bolgár földgáz-interkonnektort. „Rövid távon ennek lenne egy plusz ára Magyarország számára, de ha hosszabb távra szerződünk, már nem biztos. Ne feledjük el, hogy a jövőben túlkínálat várható a kőolaj és a cseppfolyósított földgáz piacán” – fogalmazott.

Pletser Tamás szerint a Fekete-tenger például dugig van földgázzal, és itt nem csak a Románia partjaihoz közel eső Neptun Deep mezőre kell gondolni. Ugyanakkor ezek a lelőhelyek inkább épp a Krím-félszigettől nyugatra lévő, jelenleg orosz kontroll alatt lévő területeken találhatók.

Majd az elemző egy javaslattal is élt a görög-török határnál lévő ciprusi gázmezőkkel kapcsolatban. „Lehetőségek bőven lennének, de az Európai Uniónak változtatnia kellene a gondolkodásán, ki kellene egyeznie például a törökökkel. Megváltozott a geopolitikai helyzet, az uniónak új olaj- és gázprojekteket kellene indítania”.

Hosszabb távon megbékélhet az EU és Oroszország az energiapiacon?

Abban egyet értés volt a kerekasztal résztvevői között, hogy rövid távon nem várható Oroszország visszatérése az európai uniós piacra. Hosszabb távon viszont akár mindkét félnek az érdeke lenne, de Európa akkor már egy sokkal jobb tárgyalási pozícióba kerülne, az elinduló diverzifikációs törekvések és az új beszerzési piacok miatt.

Emellett azért korábban mégiscsak kiépített az unió négy gázvezetéket is Oroszország irányába, még ha az Északi-Áramlat 2 a 2022-es robbantás és a folyamatos politikai és jogi viták miatt most „nincs is a legjobb bőrben”.

Oroszországnak hosszabb távon azért érné meg visszatérnie az európai piacra, mert a jelenlegi legfőbb energiahordozó-partnere, Kína, egyáltalán nem egyenrangú szövetségesként viselkedik vele ebben a relációban. „A kínaiak nagyon erős diszkonttal, kedvezménnyel veszik meg az orosz olajat. Egy Szibéria és Kína közötti vezeték kiépítése pedig nem tűnik jó biznisznek az oroszok szempontjából” – mondta Maróti Ádám.

Az Európai Unió mostani energiapiaci stratégiájával, az oroszoktól való leválással kapcsolatban Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgató nyilatkozott úgy, hogy „az orosz fosszilis függőséget politikai döntéssel amerikai függőségre cserélte az unió.”

Maróti Ádám szerint ugyanakkor jobb Amerikától függeni, mint Oroszországtól, az Egyesült Államokkal egy kiszámíthatóbb partneri viszony prognosztizálható. Hosszabb távon viszont tényleg érdekes, hogy lehet-e, és ha igen, milyen formában képzelhető el ismét az EU-orosz energiapiaci együttműködés.